Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-28 / 8488. szám
Heti Magyarország, 1993.6.18 44 Csokonai is szerepel itt egy ritkasággal. Az 1796-ban Pozsonyban kiadott versesfüzetét, a Diétái Magyar Múzsát saját kezújeg dedikálta: „Méltóságos Gróf és / Caricellárius Széki / TELEKI SÁMUEL /Úr’ ó Excellentiájának / alázatosan / ajánlja / az író m. k. (= maga kezével)”. Csokonai különben tagja volt — debreceni barátaival: Földi Jánossal, Nagy Gáborral, Nagy Sámuellel együtt — a jövőre 200 éves Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak, amely voltaképp egy erdélyi tudományos akadémiának indult. Levelet is váltott a társaság ’’titoknokával”, Aranka Györggyel, sőt nagy gondolati versét, az 1798-ban papírra vetett Marosvásárhelyi gondolatokat a Nyelvmívelő Társaságnak írta: „Te vagy hát, 'óh Maros jámbor magyar vára, / Hol öszvefut a jó s a gonosz határa. / Te vagy a pont, melynél a vadság eltűnik, / Te vagy, hol az ember érezni megszűnik. / Vigyázz! mert közel van a homálynak partja. / Elnyel, ha az észnek fénye meg nem tartja." Ez a verse (ahogyan az Arankához írt is) töredékesen maradt ránk, a Nyelvmívelő Társaság iratait s levelezését azonban nem itt őrzik. Átkerültek Kolozsvárra, az Akadémiai s az Egyetemi Könyvtárba, valamint az Állami Levéltár helyi részlegébe. De van itt is — a sok egyéb ritkaság közt — más magyarországi, sőt debreceni vonatkozású írás is: a „debreceni deákok” díszes betűkkel papírra vetett köszöntő versei Teleki főispáni beiktatására 1791-ből (az egyiket Csokonai is írhatta), s itt van Debrecen Fénelon-fotdhó főbírája, Domokos Lajos fiának, Dienesnek hosszabb vitairata 1796-ból, amelyben az „amerikai Táncsis”, Thomas Paine emberi egyenlőséget hirdető híres művével (The Rights of Man) vitatkozik. Ez is hozzátartozik Debrecen szellemi képletéhez. Míg Csokonai, a szegény, vagyontalan polgárfi Az estvében bátran hirdeti Rousseau gondolatait: „Nem született senki gazdagnak, szegénynek” — addig a városi patrícius polgárság fia Rousseau-ellenes vitairatot intéz ,Ember Paine”-hez (a kéziratot kiadás céljával juttatta el Telekihez). A könyvtár nyomtatott katalógusa is elkészült négy kötetben, s az V. kötet is készen van kéziratban — amint Deé Anikó fölfedezte —, s csak kiadásra vár. Ennek egyik érdekessége, hogy Kazinczy Ferencnek (aki levelezett is Telekivel) 34 ajándékba küldött könyvét is tartalmazza. Saját munkái mellett elküldte szövegkiadásait: a Magyar Régiségek és Ritkaságok köteteit s Dayka Gábor, Berzsenyi Dániel verseinek 1813-i kiadását, valamint Baráti Szabó Dávid Aenm-fordítását a jeles székely poéta mellképével, amelyet maga a széphalmi író készített. A könyvtár — az alapító végakarata szerint — mint könyvmúzeumot külön kezeli a Teleki Téka anyagát, amelyhez a háború után csatlakozott a marosvásárhelyi Református Kollégium (a Bolyai Líceum) gyűjteménye, s harmadik részlegként az egyházi iskolákból, rendházakból, főúri magánkönyvtárakból öszszegyűjtött könyvanyag. Bár voltaképp tudományos könyvtár, hivatalosan mégsem az. A megyei könyvtár egyik egysége csak. Pedig megérdemelné mindenképpen ezt a rangot, hiszen például egy 1974-i lipcsei kiadvány is a világ nagy könyvtárai (a római vatikáni, az oxfordi, a cambridge-i, a párizsi saint-geneviéve-i) mellett említi. A közelmúltban egy holland kutató időzött Vásárhelyt, mivel a németalföldi egyetemek régi doktori disszertációiból (számos erdélyi s magyarországi református ifjú között Apáczai is ott védte meg nyilvános disputában értekezését) gazdagabb, teljesebb gyűjtemény található itt, mint magában Hollandiában. Teleki 1817-ben lelkére kötötte könyvtárosának, hogy „a Könyvek szorgalmatoson tisztogattassanak és molytól, nyirkosodástól, penésztől őriztessenek". Sajnos a néhány évtizede restaurált épület falai nedvesednek, veszélyeztetve a védtelenül álló könyvállományt is, s az anyagi lehetőségek éppoly szűkösek itt, mint általában a kelet-európai országokban. Igazán megérdemelné ez a ritka gyűjtemény a nemzetközi — nyugati — segítséget (hiszen például még egy fénymásolóval sem rendelkeznek), elsősorban azoktól az országoktól, amelyekben az alapító annak idején megfordult. Magam — másfél évtizedes várakozás után — a Román Tudományos Akadémia vendéglátását élvezve kutathattam Marosvásárhely és Kolozsvár XVIII. századi magyar kézirataiban, s mindez a bekövetkezett kedvező változások bizonyítéka. Vásárhelyt különösen sok szaktársi segítséget kaptam dr. Joan Chioreantól, a Román Akadémia vásárhelyi Társadalomtudományok Intézete igazgatójától, aki részt vett s előadott — magyarul — tavaly a szegedi hungarológiai kongresszuson, s intézete ötéves együttműködési szerződést kötött a József Attila Tudományegyetemmel. Az ilyen tudományos, művelődési, szellemi kapcsolatok dönthetik le az előítéletek falait, a felvilágosult gondolkodású Teleki szellemében, aki könyvtári katalógusa előszavában ezt írta, latinul: „Bárcsak az emberek abban a törekvésükben, hogy megszüntessék azoknak a bajoknak az okait, amelyek korunkra nehezednek, és századunk bűneit, valamint hogy kiirtsák a rossz erkölcsöket, világosabban látnának, és magukba szállva, éberen, cselekvőén, jó szándékkal hozzálátnának, hogy alkalmas orvosságokat keressenek!" És hát Csokonai szellemében, aki így biztatott Marosvásárhelyi gondolataiban: „Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra. / Már Európában csak mi vagyunk hátra... A durvaság ellen közös kötést fonjunk, / S Átlóstól Pontusig örök sáncot vonjunk... Törjük az akadályt, melytől nem mehetünk. / S mind az emberiség kertébe sietünk..." SZILÁGYI FERENC
