Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-02 / 8474. szám
Népszabadság 1993.máj.27. A Jogsértettek Egyesületének irodájában vagyunk. Az ügyvezető, Pozsár Jánosné fájdalmát a sokéves gyász sem enyhítette. Miközben beszél, sírással küszködik, nem sok eredménnyel. El-el ered a könnye. Huszonkét éves sorkatona fiát vesztette el. Békében, a hadseregben. A jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy társaival az őrsávba küldték takarítani a tragikus sorsú fiút. Az őr a toronyban csőre töltötte a fegyverét. Felszólítás után dördült el a halálos lövés - az őr azt vallotta: véletlenül sült el a fegyvere. Az anya kételkedik ebben a véletlenben. Százszor, ezerszer átgondolta a történteket. Hallomás alapján rekonstruálja az eseményeket. Ha lecsukja a szemét, maga előtt látja a helyszínt; a jegyzőkönyveket, a hivatalos iratokat pedig betéve tudja A legapróbb megjegyzés, vagy részlet sem kerüli el a figyelmét. Rengeteg kérdés halmozódott fel benne. Mindre magyarázatot szeretne kapni. Hogyan lehet például az, hogy a huszonkét éves gyereket a halántékán érte a golyó, a szemüvege mégsem sérült meg, holott a próbalövéskor a szemüveg szára darabokra repedt a nagy erővel becsapódó lövedéktől. Minden törvényes utat bejárt, amit csak lehetett. Azt mondja, a hivatalos vizsgálatok nem akarnak tudni sok, ugyanabba az irányba mutató körülményről. Hiába az újabb vizsgálat, hiába a perújrafelvétel, az exhumálás. Ahogy múlik az idő egyre feszítőbben érzi: a fiát kivégezték, katonatársa csak magára vállalta az ügyet. Az egyik eltávozás alkalmával fia beszélt egy gyanús nyugati kocsiról, amelyet szerinte figyelniük kellett. A fiú halálának idején állítólag látták a kocsit az árokba borulva. Úgy véli, erről tudhatott valamit a gyerek, azért kellett meghalnia. A megválaszolatlan apróságok számára bizonyosságot jelentenek arra, miért leplezik azt, ami számára egyértelmű: az elhárítás érdekelt az ügyben, parancsra végezték ki a fiát. Saját derékszíjával kötözték hátra a kezét - mondja -, tudták hogyan alázhatják meg a legjobban. Letérdepeltették, és hidegvérrel lelőtték Máskülönben hogyan került volna a takarításra kirendelt gyerek mellé a katonásan összetekert öv. A kérdésre a megismételt vizsgálat sem adott magyarázatot Miért tartalmaznak három időpontot is az iratok a halál beálltáról? Miért nem az a tiszt irta meg a jelentést, aki valójában a laktanya ügyeletese volt? Miért hét szemtanút .hallgattak meg, amikor a jegyzőkönyv csak hármat említ?... Tihanyi Gyula fia is sorkatonai szolgálatot teljesített halálakor. A közvélemény ezt az esetet is - miként Pozsámé fiának tragikus halálát - együttérzéssel és megdöbbenéssel fogadta. A hivatalos verzió öngyilkosságot állapított meg. Tihanyi Gyula azonban gyilkosságról beszél. Ö is kérdésekkel bizonyítja igazát. Legalábbis azt, hogy a vizsgálatot- mint mondja - nem kellő körültekintéssel végezték el: nevetséges állítás, hogy először megivott fél liter sósavat, majd a mellékhelység negyvenszer negyven centiméteres ablakán átpréselödve kiugrott kilenc méter magasról, és halálra zúzta magát... Otthon arról mesélt, hogy az egyik tiszt gyilkosságot követett el, s ő az illető leleplezésére készült. Ezt- mint édesapjának elmondta - közölte az egyik tiszttel is. Ezután néhány nappal a gyengélkedőre került, ahol az álián rejtélyes körülmények között keletkezett sebet öt öltéssel varrták össze, az egyik foga is kitörött. A folyósón nem lehet ekkorát esni - vélekedik az édesapa. Valószínűbb, hogy összeverték, de nem számoltak azzal, hogy karatézott, és képes megvédeni magát. Újabb furcsa körülmény: a boncolásnál a szájüregbeh és a nyelőcsőben semmilyen roncsolást, elszíneződést nem talált az orvos. Lehetséges lenne, hogy nem pusztitott másutt, csak a gyomorban az a rengeteg sav, amelyből nem fél liter, hanem már fél deci is halálos, mégis maradt ereje a halálos ugrásra a fiúnak? Az édesapa kérdez:- Miért nem kapunk magyarázatot ezekre a kérdésekre? És a többiek, akiknek a gyermekei hasonlóan tisztázatlan körülmények között haltak meg, ők miért nem kaptak választ az újra és újra megirt leveleik ellenére sem? Miért kell azzal a tudattal élniük, hogy meghalt a gyerek, de nem tudhatják meg a teljes igazságot, bár - mint állítják az illetékesek - semmiféle érdek nem húzódik meg az érintettek hallgatása mögött.- Eddig kértünk, beadvázett ügyek ismételt felülvizsgálatára. ÄJogsértettek Egyesülete szerint ez nem történt meg, ezért „a becsapott szülők figyelmeztető megmozduláson követelik igazságukat. Amennyiben ez eredménytelen lesz, további lépéseket tesznek.” Mint munkatársunk megtudta, egy nemzetközi szervezettől kérnek segítséget, annak érdekében, hogy - az egyesület ügyvezetőjének megfogalmazását idézve - a jogállamiság ne csak szóban érvényesüljön Magyarországon. Az egyesület jogi képviseletét ellátó ügyvéd a Népszabadságnak elmondta: nem ért egyet a demonst rá lókkal, mert az eljárásokat nem tekinti lezártnak a legfőbb ügyész, és ha új bizonyítékokra derül fény, az ügyek vizsgálata folytatódik majd. Katonahalál békében A Jogsértettek Egyesülete ma a Legfőbb Ügyészség előtt demonstrációt rendez. Az egyesület a im»fa, “,"le«rr4®:5JJ azt szeretné elérni, hogy vizsgálják felül katonaf.aik halá'ának máig tisztázatlan körülményeit. A tüntetést ^tdeg tavaly novemberre hirdették, akkor azonban az ve7/‘í,,‘ képviselőjét fogadta dr. Györgyi Kálmán lepőbb l‘p^s7- sülét vezetői akkor úgy értelmezték, hogy ígéretet tett a sérelme-
