Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-22 / 8485. szám

alatt kötruk ki majd... — Ex nem probléma. Már csak azért sem, mert a Mun­káspárt nemigen tudja majd átlépni 1994-ben, még a négyszázalékos határvonalat sem. Azt mondtam, nem sze­retek jósolgatni, de hát az em­ber nehezen állja meg, hogy ne gondolkozzék el egy kicsit a jövő felől. Itt azonban prog­nózisról van szó! AThürmer­­féle pártról jut eszembe az a vita, amely a külföldön élő magyarok választójogával kapcsolatosan kerekedett. Én egyáltalán nem hiszem azt, hogy a határainkon túl, vagy a határainktól olyan messze élő magyarok pont szélsősé­ges hazai pártokat támogat­nak. Ez a magyarság épp­olyan megoszlott, s politikai nézeteit tekintve éppolyan gazdagon rétegzett, mint az anyaország társadalma. A sza­vazati jog megadása egyéb­ként is rendkívül szép és érté­kes gesztus, arról már nem is beszélve, hogy milyen módon növeli a külföldi magyarok felelősségvállalását. — Véleménye szerint meny­nyire befolyásolhatják, fogal­mazzunk úgy: mennyire ront­hatják az MSZP esélyeit azok a máig rendezetlen kérdések, mint például az 1956-os kiveté­sekkel vagy éppen a guruló dol­lárokkal állnak kapcsolatban? — Mindenképpen jobb lett volna a szocialistáknak, de az egész társadalomnak is, ha a történelmi igazságtétel ügye lezárult volna. Ez kétségtelen. A guruló dollárok ‘ ügye vi­szont elvileg már lezáródott, bár legutóbb éppen az a Nép­­szabadság vetett fel ezZel kap­csolatosan újabb kérdéseket, amely a szocialista jelzőt viseli a fejlécében. A lap azt állítja, hogy van egy magnószalag, melyen én olyan kijelentést teszek, hogy nyugodtan foly­tatható a dollárok átadása Moszkvának. Ez hamis beállí­tás még akkor is, ha szerepel a cikkben, hogy később még­iscsak én állítottam le a dollá­' rok kivitelét. Szerencsére a ; megfelelő dokumentumok, így a kérdéses magnószalag is az ügyészség rendelkezésére áll, természetesen nincs rajta az említett kitétel. Egyébként léteznek olyan dokumentu­mok is, amelyek arról tanús­kodnak, hogy miként tárgyal­tam én a szovjetekkel a guru­ló dollárokról. — Tudjuk, hogy Lengyelor­szágban is Csehországban W- rósági ítéletek születtek a dol­lárokkal kapcsolatosan... — Szerintem az ügyészség nálunk korrekt és teljes körű nyomozást folytatott, á azzal a megállapítással zárta le ezt a munkát, hogy nem történt bűncselekmény. A kérdéssel kapcsolatot pénzügyi problé­mákkal én nem foglalkoztam, mindössze politikai szerepein 1 volt. — Sem várt mégis kemé­nyebb és határozottabb lezá­rást t Elvégre ön annak idején többször konfrontálódott az ügyben Kádár Jánossal, pálya­futását, egzisztenciáját is koc­, káztatva. — Még egyszer mondom, én ezt az ügyet lezártnak te^ kintem. Ami a kockázatot ille­ti, hát igen, ezt vállaltam többször is. A guruló dollá­• rokkal kapcsolatosan is volt i, néhány vitám Kádár Jánossal. ; -0 , ^ogy .jrjem olyan nagy ügy ez, nem érde­mes miatta kiásni a csatabár­dot. Sokkal nagyobb lenne a kára, mint a haszna, Moszkva ugyanis rossz néven venné a dolgot, és más, nagyobb horderejű ügyekben visszaüt­hetne. Végül is hozzájárult, hogy a kérdést mégis fölves­sem a szovjeteknek 1986 vé­gén. De kockázatot vállaltam akkor is, amikor szóba hoz­tam a határainkon túl élő ma­gyarság problémáját. Rögtön megkaptam a nacionalizmus vádját, de hát nem zavart kü­lönösebben, már akkor tud­tam, hogy a heves megnyilat­kozások és a meggondolatlan vádaskodások sajnos elma­radhatatlan velejárói a politi­kának. Ha már a kockázatvál­lalást fölvetette, mind­azonáltal azt gondolom, nem szabad a dolgokat eltúlozni. Nem akartam hősködni, azt tettem csupán, amit én akkor helyesnek gondoltam az or-i szág érdekében. Bár többet tehettem volna. — Korábban hallani lehe­tett, hogy Szűrös mennyire erős és önálló egyéniség volt az MSZMP-ben. Hallani, hogy mórt is az az MSZP-n belül... Úgy tűnik, akkor is sokat vitat­kozott a párt vezetőivel, s ezt teszi napjainkban is... Vajon ez a vitára való hajlam Szűrös Mátyás természetéből fakadó sajátja, vagy pedig a szerzetese, esetleg éppen a balszerencse jó­voltából mindig olyan politikai szituációba kerül, ahol óhatat­lanul is. súrlódnia, ütköznie kéül — Ez egy érdekes dolog. Egy korábbi nyilatkozatom­ban megfogalmaztam rriár, hogy az állampárt vezetésé­ben is abszolút kisebbségben voltam. Bár nem vagyok az MSZP vezetőségének tagja, de ha úgy vesszük, most is ha­sonló a helyzet: a vezetők egy része nem favorizál, a parla­menti frakcióban kisebbség­ben vagyok. A pártszervezetek azonban állandó­an beszámolókra, beszélgetésekre hívnak. Főleg a vi­dékiek. Itt tehát valami furcsa do­log játszódik le, hiszen majdnem ugyanazokért a nézeteimért bírál­nak, amelyekért annak idején is feddésekben, tá­madásokban volt részem. Ki ai, aki megváltozott, vagy ki az, aki ép­pen nem változott semmit — ez itt a kérdés. Persze én sem vagyok tévedhetetlen ember. — Milyen konkrét okok mi­att került ön kisebbségbe az MSZMP-ben? . — Többek között például a nemzeti ügy kezelése miatt. Mint politikust és mint diplo­matát is erősen foglalkozta­tott ez a kérdés. Talán ezért is alakult ki bennem az, hogy igyekeztem inkább államférfi­ként, mint politikusként visel­kedni. Nagy a különbség! Szülőföldem, neveltetésem és tapasztalataim mindig is arra Eredesztináltak, hogy ország­in, népben, nemzetben gondolkozzak. Még 1988 ja­nuárjában fogalmaztam meg azt a gondolatot egy rádiő­­jcffyzctben, hogy a határain­kon túl élő magyarság a nem­zet részét képezi, és ezért az anyaronzág is felelősséggel viseltetik iránta. Akkor emiatt lenarionalistáztak. Kétségte­len tény, hogy az akkori poli­tikai élet legneuralgikusabb sem lehetett abba az elvont internacionalizmusba beil­leszteni, ami nagy divat volt akkor Kelet-Európábán. — És most hogyan kezeli a nemzeti kérdést ax MSZP? i — Szerintem’sokat lépett előre,, de hát ez még koránt­sem elég. Erre mutatott az is, hogy kifogásolta a párt elnök­sége részvételemet azon a bi­zonyos kisújszállási tanácsko­­*j3on. Velem együtt öt MSZP-s személyiség jelent meB itt, azzal vádoltak ben- Üt., ho^ a ^«vételünk­kel olyan szélsőségei politiku­­•okát legitimáltunk, mint pél­a dául Csurka István. Ez félre­értés. Az egészben az az érde­kes, hogy az MSZP pártveze­tése mindemellett hangsú­lyozza, hogy a népi politizálás híve, s hogy ez a politikai irány valójában beleillik a j)árt baloldali pártpolitikájá­— Ha már a népi politikát említette, hány szárnya van pillanatnyilag az MSZP-nek ? — ,Nem szívesen beszélek erről, mert hamar megvádol­nak valamivel. Egyébként leg­alább három fő politikai áramlat létezik az MSZP-ben, s ezeket néha nagyon nehéz elválasztani vagy éppen meg­különböztetni egymástól. Az egyik szárny képviseli legin­kább a folymatosságot és egy­fajta baloldali radikalizmust, s talán itt a legerősebb az utód­­pártiság szellem. Ennek az az oka, hogy 1989-ben, mikor az MSZP megalakult, a párt csöndes belső harcaiban vé­gül is nem tudtak fölénybe kerülni a reformkörök embe­rei. Ez a szárny, élén az appa­rátussal, nem elég rugalmas és nem elég nyitott más erők irányába. A második szárny lényegében szociálliberális tö­mörülés, amely főleg a fővá-I ros, illetve a vidéki nagyváro­sok értelmiségét fogja össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom