Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-22 / 8485. szám
Új Magyarország, 1993.6.17 2, Antall József beszéde a Collegium Budapest ünnepi ülésén Biztonsági igényünk nem indokolatlan félelemérzet „... Buda és maga Budapest mindig találkozási pontját jelentette Európa és a vele érintkező Kelet szellemiségének. Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt, hiszen az iszlám építészeti emlékeinek legészakibb területe Európában éppen Magyarország, egyben a katolicizmus, a reformáció legkeletibb bástyája. A magyar nemzet magában foglalja a finnugor nyelvrokonságával, nyelvi és etnikai rokonságával a régi török és iráni kulturális emlékeket, mély gyökereit az eurázsiai kultúrkörnek. Utalnunk kell arra a különleges találkozási pontra, ami nemcsak a szellemi, kulturális hatásokban jelentkezik Európa e régiójában, hanem ez törésvonala is az európai civilizációnak, az európai történelemnek. A XVI. századtól kezdve eltérő fejlődési irányok akadályozták az egyetemes Európa középkori összetartozását. Európának ez a fele ekkor került új történelmi, gazdasági és szociális helyzetbe. Egv keleti birodalom részévé vált. Elég, ha arra gondolunk, hogy Magyarország másfél évszázadig annak az oszmán birodalomnak volt a legészakibb és legnyugatibb része, amelyikhez Egyiptom és Perzsia is tartozott. Közben megszületett Európa nyugati felében a tengerentúli világgal való közösség, megszületett Európa nyugati felében az atlanti világ, létrejöhettek a tőkefelhalmozódásnak azok a hatalmas előnyei, amelyek egy olyan, magántulajdonon alapuló piacgazdaságnak vetették meg a történelmi alapjait, amiből térségünk kimaradt. Térségünk országai később is csak az állami beavatkozással,ra tőkeerő koncentrálásával voltak képesek [fatót, vetseqypi .ktío|.,.fWenr vétódén, .hogy-a-gazdasági, politikai és kulturális intézményrendszerekben Európa nyugati feléber), az atlánti térségben a magánerő, az individualista gondolkodás teremtő ereje létre tudta hozni iskolától a vasútig mindazt, amihez a mi régiónkban mindig szükség volt az állami akaratnyilvánításra, az állam korrigáló és támogató szerepére. Sajnos ez a tény nemcsak a gazdaság, a társadalom és a politika szférájában határozta meg térségünket, befolyásolja jele-! nünket és jövőnket, hanem részévé vált az emberi gondolkodásnak és az emberi mentalitásnak. Amit Európa nyugati felében vagy Amerikában az emberek az egyéni küzdelniek részének tekintenek, ázt Európa keleti felében az államtól várják. Az emberi gondolkodás, az emberi mentalitás mindazokat a javakat a kormányoktól várja, amelyeket másutt a magánszféra részének tekint. Sőt a kormányokat teszi felelőssé azért is, aminek végrehajtása egy demokráciában, egy’ parlamentáris rendszerben nem lehet a kormány feladata... ... Joggal vetődik fel a kérdés a nagy angol történelembölcselő, Arnold], Toynbee szinte a zsurnalisztika részévé vált gondolatmenete alapján, hogy mi is a mi korunk kihívása és a kihívásra adott válasz, a válaszadás képességének a jelentősége ma? Évtizedeken keresztül várta a világ a világkommunizmus összeomlását, a Szovjetunió felbomlását, imádkozott értünk, és megtartotta emlékezetében a rab nemzeteket. Ámde amikor bekövetkezett a világkommunizmus öszszeomlása, a Szovjetunió felbomlása, és ezeken a területeken felszínre kerültek az addig fedő alatt tartott indulatok, megoldatlan problémák, akkor készületlenül és értetlenül állt ezzel szemben. Sokan elfelejtették, hogy Európának ez a térsége mindig ütközőövezetet jelentett a birodalmak között, legyenek azok Európa nagy birodalmai, vagy keleti-eurázsiai birodalmak, ahol ezeknek a birodalmaknak az akarata, egymással való küzdelme és alkudozása érvényesült. Ma, amikor nem érvényesül- j nek ezek a birodalmi törekvések, felszínre jutottak a népek évszázadokon keresztül megőrzött vágyai, álmai, ábrándjai és azok az indulatok, amelyek egymás ellen fordították őket. Erre sem volt felkészülve a világ, erre sem rendelkezett gyógyszerekkel, és ma is igen gyakran olyan klisékben gondolkozik, amelyek nem feltétlen érvényesíthetők. De ha korunk nagy kihívásait vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy az atlanti térség fejlett S' >ari társadalmai, illetve a Csenes-óceán térségében kialakult és kialakulóban lévő, az ipari tár- | sadalom felé mutató keleti civili- 1 zációk mellett az Észak-Dél konfliktusa egyre erőteljesebben érinti a világot. Éppen ezért a fejlett ipari társzülető ipari társadalmakat követően, amelyek a XX. század nagy szellemi, politikai, gazdisági összeütközéseibe bonyolódtak. Ha nem vigyázunk világunkra, amelynek technikai és tudományos fejlődése messze meghaladta a korábbiakat, hiszen az emberiség olyan önpusztító eszközökkel rendelkezik, mint a nukleáris fegyverek, akkor ez a vízió rendkívül pesszimista forgatókönyvet is elénk vetíthet. Ezzel nem barátkozhatunk meg, ezzel szemben nem állhatunk tehetetlenül. Ezek a nagy kérdései, kihívásai korunknak, amelyekre választ kell adnunk, és a sadalmak számára a világ nagy kihívásai közé tartozik azoknak az országoknak az integrálása, illetve belső válságuk megoldása, amelyek államszocialista politikai rendszerekben éltek az elmúlt évtizedekben. Világosan kell látni azt, hogy az államszocialista, kommunista politikai rendszerekben élő országok nagy része nem azonos a fejletlen infrastruktúrával, elmaradott ipari szerkezetben vagy ipar nélküli szerkezetben élő harmadik világgal. Éppen a marxista gondolkodás lenini változatának elfogadásával a kommunista országokban egy olyan gazdasági, társadalmi és politikai modell felépítésére került sor, amely részben a fejlett országok modellje alapján épült fel, részben pedig annak karikatúrájaként. De azt nem lehet elfelejteni, hogy ezekben az országokban mégis kialakítottak^gy olyan ipari struktúrát, létrehoz-' tak egy olyan szociális, kulturális és infrastrukturális rendszert, amelyik egy politikai diktatúra vezényletére működött. Ez összeomlott, és a helyén kell nekünk nemcsak a parlamentáris politikai rendszert felépíteni, hanem a piacgazdaságnak megfelelő gazdasági szerkezetet is kialakítani... ... Az új körülmények között, amikor a világkommunizmus és a Szovjetunió felbomlott, megszűnt a vasfüggöny, talán a történelemben először ténylegesen létrejött a világgazdaság egysége. Létrejött egy olyan világgazdasági és világpolitikai szituáció, amikor a válság megoldásához sokszor hiányoznak a rendező elvek, amikor a mindnyájunk által vallott emberi jogot képviselete a fejlett ipari társadalmakban szembekerült a százmilliók nyomorával küszködő fejlődő országok lakosságának migrációjával. Ez korunk hatalmas kihívása, amikor mi a demokrácia, az emberi jogok elveinek kiterjesztését valljuk és kívánjuk a jövőben is. Szembe kell néznünk azzal a veszéllyel, amit a nyomor, a szociális elégedetlenség teremt ebben • é kiszélesedett világban, szükségszerűen a vallási, politikai és szociális fundamentalizmus veszélyét zúdítva a világra: A század végén ismét elérkezhetünk ahhoz a krízisérzéshez, ami egy évszázaddal korábban is jelentkezett a századfordulón, a meg-
