Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-21 / 8484. szám
12 * re készültek sok-sok évtizedig. Biztonsági problémái menedzselhctőek NATO-tagság nélkül is. MN: Említette, hogy a NATO-tagság azért volna nagyon hasznos, mert elősegítené azt a szükséges és egyre inkább elodázhatatlan haderőreformot, amire Magyarországnak mindenképpen szüksége volna. Az utóbbi időben komoly vita folyt arról, hogy a volt Szovjetunió tartozásainak egy részét hadi eszközökben elégítse-e ki avagy sem, illetve hogy Magyarország elfogadjon-e MlG-29-és repülőgépeket, amelyek egy fejlettebb technikát jelentenek. GYI: A magyar hadsereg .nem kompatibilis" a NATO-tagsághoz, de ez nem első-WZT lehetőségem lenne, én nem feltétlenül a MlG-29-eseket vettem volna meg. De ez egy másik kérdés; a MlG-29-esck megvásárlása a kompatibilitási problémákat nem y növeli. Ezek a problémák elsősorban a vezetési, kommunikációs - és ellenőrzési rendszerben vannak, ami á legnehezebben túlléphető. Fegyvereket lehet összeilleszteni, kicserélni: ez .csak" pénzbe kerül. F.llenben a vezetést elveket megváltoztatni és ezt a tisztekkel elfogadtatni - ehhez hosszú időre van szükség, és nagyon következetes nevelő, kiképző és átképző munkára. A kompatibilitás megteremtése a hardware területen a kommunikációban, felderítésben, vezetési rendszerekben szükséges, hiszen például ha más frekvencián rádiózunk, mint a partnereink, nem tudunk egvüttműködni, ez teljesen nyilvánvaló. Én arra hajlanék, különösen a pénzszűke miatt, hogy először a C3I (C31 = Command, Communication, Controll + Intelligence) vezetési rendszert tegyük kompatibilissé, igy amikor fegyvercserére lesz lehetőség, már egy fogadóképes rendszerbe érkeznének ezek a fegyverek. Ha most valaki ránk zúdítana egy csomó nyugati rendszert, az nem tenné kompatíbilissá a magyar hadsereget. MN: A vezetési rendszer reformja miben áll Ön szerint? GYI: A katonaság mindig nagyon centralizált, de a modem hadviselési körülmények között nem lehet fenntartani, hogy a központi felső katonai vezetés állandó ellenőrzés alatt tartsa, és állandóan, folyamatosan irányítani tudja a hadműveleteket A2 alsóbb parancsnokokat, a zászlóaljparancsnokig úgy kell kiképezni, hogy képesek legyenek saját döntéseket hozni. Ez bizonyos parancsnoki láncolatokat is felrúg, mert például a szovjet rendszerben csak vertikális parancsnoki láncok vannak, a möllern hadviselés pedig horizontális kapcsolatokat is igényel. MN: Ha már itt tartunk, hogyan látja a haderőnemek, a gyors reakcióra képes egységek és a területvédelmi jellegű egységek viszonyát, illetve felállításának szükségességét? GYI: Az egész katonai tervezési rendszert kellene újragondolni. A katonai vezetés rá van kényszerítve, hogy végiggondolja, mi az, ami megvan és ezt hogyan lehct viszonylag hatékonyan felhasználni, milyen feladatai lehetnek a hadseregnek. A feladatokat rangsorolni is kellene, mert vannak olyanok, amiket jó lenne teljesíteni, de nem telik rá. Egy viszonylag kicsi, azonnali reagálásra kész erőre lenne szükség, amit kiegészítene eg)’ valódi területvédelmi erő. MN: A magyar hadsereg tiszti állománya képzettségét, gyakorlottságát tekintve megüti-e a NATO, illetve a környező országok tisztikarának színvonalát? Gül: A NATO-színvonalat természetesen nem üti, nem ütheti meg. A NATO országaiban a tiszt az értelmiség része: más a koncepció, ami ahhoz szükséges, hogy önálló vezető lehessen. De a reformhoz szükséges színvonalat megüti a magyar tisztikar képzettsége. Nagyon kellett volna viszont vigyázni arra, hogy az a néhány ezer liszt, aki az elmúlt két évben anyagi okokból és a perspektívátlariság miatt elment, ne hagyja el a hadsereget. Ezeket nehéz lesz pótolni. A tisztikar tehát alkalmas, csak át kell képezni, ehhez pedig kell egy koncepció. MN: A NATO-ban a magyar csapatok közös vagy nem magyar parancsnokság alatt állnának - ami alkotmányjogi problémákat is felvet - , így a katonai külkapcsolatok köre sokkal aktívabbá válik. Hogyan látja a Magyar Honvédség külkapcsolatait, illetve a Honvédelmi és a Külügyminisztérium viszonyát? , GYI: Az alapkérdés az, hogy a Honvédelmi Minisztériumban megfelelő civil szakértők dolgozzanak, akik a megfelelő légkört, hozzáállást átviszik a HM-be. A magyar hadseregnek ebből a szempontból nincsenek problémái, nagyon jók a katonák - kapcsolatai külföldi ' kollégáikkal»" Egyetlen igazi probléma van csak: időnként nagyon nehezen találnak közös nyelvet, amin beszélni tndnnk egymással. A magyar haderőreform egyik kulcskérdése tehát az, hogy minél több magyar csapattisztet és tiszthelyettest megtanítsunk legalább angolul. Erre vannak is kezdeményezések: jó néhányan tanulnak a hadsereg pénzén, teljes munkaidőben. De ez még mindig kevés. Ne a hadsereg által támasztott követelménynek, hanem szükségletnek érezzék a tisztek a nyelvtudást. A probléma, ami nem a katonák hibája, az, hogy a katonai struktúrák nem alkalmasak arra, hogy hatékonyan befogadják a nyugati tapasztalatokat. Erről azonban nem ők tehetnek. Ami a HM és a Külügyminisztérium együttműködését illeti, ebben már elértük a nyugati polgári demokráciák színvonalát: állandóan veszekszünk egymással, mindig mást akarunk és a végén sikerül kialakítani egy közős álláspontot Természetesen úgy érezzük, hogy jobban be kellene, hogy vonjanak minket a nemzetközi kérdésekbe. A nézeteltérések, viták nem azért vannak, mert az egyik minisztérium jobb vagy okosabb, mint a másik, hanem egyszerűen másképpen szemléljük a problémákat A dolog természeténél Fogva egy külügyminisztérium mindig progresszí-ebb, mint egy hadügyminisztérium. En-. nek így kell lennie. MN: Alkotmányjogilag egy közös parancsnokság alatt szolgáló magyar egységet hogyan lehetne elfogadtatni? GYI: Ez egy nehéz dolog; ezt a politikának kell megtennie, ez nem katonai kérdés. Tudnunk kell, hogy a NATO-tagsággal járnak bizonyos következmények. Például NATO-szervezetbe integrálódni anélkül, hogy elfogadjuk a közös parancsnokságot, nekünk nem lehet. Ez azt is jelenti, hogy a NATO-tagságról hozott döntésnek - amit az Országgyűlésnek nyilvánvalóan ratifikálnia kell - azt is tartalmaznia kell,