Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-16 / 8481. szám

Népszabadság, 1993-6.1017

Vajon mennyit ér az állami vagyon?

A társadalommal el kell számolni, avagy javaslat három lehetséges stratégiára

Mi történik az állami vagyonnal? A kormány sokat beszél a politikai és gazdasági átalakulás legfontosabb eleméröl, a privatizációról. Vita folyik arról, hogy Magyarországon gyors vagy lassú a privatizálás. Közben szinte senki sem szól arról, hogy a magyar üzleti életben működő vagyon zöme - legalábbis a korábban kiépített kapacitások legnagyobb része - továbbra is állami tulajdonban van és tisztázatlan, hogy ki, milyen elvek szerint gazdálkodik ezzel a foglalkoztatás és a munkanélküliség alakulása szempontjából meghatározó nemzeti értékkel - Írja az ismert közgazdász, az SZDSZ képviselője.

Az Országgyűlés nemrégiben úgy döntött, hogy az állami vállalatokat a vállalati tanácsok és más hasonló szervek, illetve a minisztériumok hatásköréből kivonja. Az ideiglenesen állami tulajdonban lévő vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlását az ÁVÜ hatáskörébe telepíti, és a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon feletti döntési jogokat pedig az ÁV Rt.-hez. Ez az eljárás - mint látni fogjuk - általában sem volt sikeres, de az ÁV Rt.-t illetően elfogadhatatlan következményekhez vezetett. Nemrég egy szakmai vitafórumon a 12 legfontosabb, megmentésre váró állami vállalat vezetője arról panaszkodott, hogy sem az ÁVÜ, sem az ÁV Rt. nem ad nekik világos utasítást, hogy milyen stratégiát alakítsanak ki. A helyzet súlyosságát még jobban aláhúzza, hogy az ÁVÜ-tői az ÁV Rt.-hez átkerült vállalatoknál az államot képviselő új intézmény a megkötött szindikátusi szerződéseket nem tartja magára nézve kötelezőnek: ezzel aláássa a befektetők magyar privatizálással szembeni bizalmát. A napokban vált ismerté az is, hogy az egyik, viszonylag sikeres, többségében állami tulajdonban lévő vállalat elszámolt nyereségének majdnem egészét az állami tulajdonosi jogokat gyakorló, és igy többségi pozícióban lévő AV Rt. osztalékként kifizetteti magának és a többi tulajdonosnak. Mire a vállalat volt vezérigazgatója, most a Chinoin és a Sanofi igazgatótanácsának elnöke, tüstént lemondott, mert ezt az aktust a cég kirablásának tekintette.

Mit is ér az állami vagyon? Az állami vagyongazdálkodás kérdéseinek tisztázásához elkerülhetetlenül meg kell magyarázni, hogy miért Írok az állam kezében lévő kapacitásokról inkább. mint az állam tulajdonában lévő vagyonról. Áz ok egyértelmű. Nem tudom ugyanis. hogy mit is érnek az állam kezében lévő kapacitások. Ezeknek a kapacitásoknak a könw szerinti értéke a hozzájuk tartozó telek értékével együtt most sem lehet kevesebb mint 1500-2000 milliárd forint. Ha ezeket a kapacitásokat pedig valaki újból fel kívánná építeni, akkor lehet, hogy az ehhez szükséges beruházás költsége ezt a hallatlanul nagy’ összeget is meghaladná. A csak részlegesen működő kapacitások mögött meghúzódó vagyon

piaci értéke ugyanakkor jelentéktelen. A vagyon piaci értéke ugyanis nem más, mit az általa elöállitott úgynevezett jelenérték, aminek kiszámításához a várható kamatláb ismeretére van szükségünk. Hány olyan állami tulajdonban lévő vállalat vagy gyáregység van ma az országban, mely a bér-, anyag- és rezsiköltségek, ezen belül a töke amortizációjának megtérítése után még képes a felvett hitelek kamatát és hiteltörlesztési kötelezettségét is állni. Még kevesebb az olyan vállalat, illetve vállalati egység, amelynél a fenti tételek figyelembevétele után saját tőkéjükre vetített hozadékot is fel tudnak mutatni. A vagyon nagysága pedig csak a jövőben keletkező hozadéktól függ. Ha pedig az állami tulajdonban lévő ilyen hozadék jelenleg nincs vagy nagyon csekély, akkor tudomásul kell venni, hogy az üzleti életben lekötött állami vagyon értéke ennek megfelelően nulla, vagy a könyv szerinti értékben mérve nagyon csekély.

Mit célszerű tenni? A gyakorlati kérdések megválaszolása érdekében még egy általános problémára is feleletet kell adni. Mit indokolt tenni ilyen csökkentett értékű vagyon felett a tulajdonosi jogokat gyakorló személynek vagy intézménynek? A tankönyvszerű válasz a kérdésre egyszerű. A tulajdon annyit ér, amennyi hozadékot a tulajdonosnak a jövőben biztosítani képes. Ennek alapján a vállalatok vagy elkülöníthető üzemegységek stratégiájának három lehetséges esetet kell megkülönböztetni:

1. A tőkének pozitív hozadéka van, ez lehetővé teszi, hogy a

tulajdonos a felvett hiteleket törlessze és állja a kamatfizetési kötelezettségeket. Még jobb, ha a vállalat ezen felül nyereséget is termel. Ilyen esetekben a tőkét csak akkor szabad áruba bocsátani, ha valaki a várható nyereség tulajdonos által kikalkulált jelen értékénél többet hajlandó fizetni érte.

2. Ha nincs hozadék, vagy a hozadék kevesebb mint a hiteltörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségek értéke, akkor a könyv szerinti értékhez képest veszteséget vállalva is érdemes a vállalatot vagy a veszteséges üzemrészt eladni, különösen akkor, ha a tulajdonos a hitelek törlesztését is átvállalja. Ameddig azonban a tökeegységre vagy az üzemrészre nem jelentkezik vevő, de a cég bevételei meghaladják a változó költségeket, akkor átmenetileg tőkeveszteség árán is - tehát akkor is, ha nem telik tisztességes amortizációra - folytatni kell a termelést. Hiszen a leállás és a tökebefagyasztás még tovább I növelné a veszteségeket. Ebben laz esetben két lehetőség között j lehet választani; vagy sikerül í pótlólagos saját erőből vagy hitelből finanszírozott beruházást végrehajtva úgy átalakítani a vállalatot, hogy a kilátások az első esetben vázoltaknak feleljenek meg, vagy továbbra is a vállalat vagy üzemegység eladására kell törekedni.

3. Végül azonnal le kell állítani a termelést minden olyan esetben, ha a bevételek a változó költségeket sem fedezik. Kivételt ilyen, a harmadik kategóriához tartozó esetekben csak az jelent, ha a vállalat átalakítása és a nyereséges termelés kezdetének közeli kilátásai olyan kedvezőek, hogy a tőkefelélő termelés időleges folytatása miatt keletkező kár nem haladja meg az átmeneti leállás és újrakezdés következtében fellépő veszteséget.

Minden olyan esetben, amikor a termelés folyamatos fenntartása célszerűnek látszik (1. és 2. kategória), előfordulhat, hogy a vállalat átmenetileg fizetésképtelenné válik. Ez olyar csapda, aminek elkerülése érdekében a tulajdonosnak mindent el kell követnie.

Változik-e a tulajdonosi teendők ésszerűsége, ha az allam é tulajdonos? Alapjában véve a; előbb elmondottak az államn mint tulajdonosra is vonatkoznak. Mivel azonban elfogadott hogy az állam tulajdonosi feladatait nem tudja jól ellátni

ezért akkor is célszerű megszabadulni vállalataitól, ha azok osztalékfizetö képessége jó.

Az állam mint tökeértékesítö azonban két szempontból különleges helyzetben van. Egyrészt az egész társadalom kívánja - joggal - ellenőrizni az értékesítési akcióit, hiszen az állampolgárok vagyona kerül értékesítésre. Ezért az államnak áttekinthető módon szabad csak értékesíteni a tőkéjét, és az értékesítésből befolyt jövedelmek felhasználásáról is el kell számolnia a társadalomnak. Másrészt az állam számára - más eladótól eltérően - nem közömbös az. hogy az új magántulajdonos mit fog tenni a rendelkezésre álló tőkével. Csak néhány kiemelt kérdést említve: fel kell mérnie, hogy hány munkahely keletkezik vagy marad fenn, fejlődik-e, modernizálódik-e az ország, a régió az új vállalkozó megjelenése révén, hogyan hat az új tevékenység a környezetre? Továbbá minden olyan esetben, amikor az új tulajdonos elbocsátásokat foganatosít, az államot képviselő intézménynek a munkanélkülivé váló dolgozók támogatását is fel kell számítani a várható költségek közt, illetve ezzel csökkenteni kell a várható bevételek összegét. Összességében megállapítható, hogy az ideiglenesen vagy tartósan állami tulajdonban levő vállalatokkal szemben kialakítandó tulajdo-