Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-16 / 8481. szám

Népszabadság, 1993.6.11

Világválság van a mezőgazdaságban

Interjú Bogárdi Zoltánnal, az MDF agrárpolitikusával- A mezőgazdaság a gyors leépülés állapotában van: a szövetkezeti szektor vesztesege megközelíti a 30 milliárd forintot. 300 ezer kistermelő tönkrement. Az idén aszály és járvány is nehezíti a gazdálkodást. Az előrejelzések szerint megint rossz év" var az agazatra. A kormány agrármérlege összességében negativ.- Azt hiszem, az egész világ, de Európa biztosan abba a körbe tartozik, ahol a kormányok rossz érdemjegyet kapnának a farmerektől. A mezőgazdaságot világválság sújtja. A nyugateurópai támogatási rendszer nehéz helyzetbe hozta az ágazatot. nem tudott a fogyasztási szokásokhoz igazodni. Ä fejlett világban jól érzékelhető tendencia. hogy a lakosság mind nagyobb hányada áll át a nehéz fizikai munkáról a könnyebbre, s emiatt a fogyasztási szokásai is megváltoznak. Terjed a vegetáriánus étkezés, állati zsírok helyett a növényi eredetű táplálékok kerülnek előtérbe. Ezzel. szinte párhuzamosan a gépesítés, a kemizálás robbanásszerű fejlődést hozott a termelés hatékonyságában. Egy mezögaz-j dasági dolgozó ma már sokkal i több ember táplálékát termeli meg. mint akár két évtizeddel ezelőtt. Ebből az következik, hogy a világpiacon élelmiszerhegyek vannak. Ahol szükség volna a fejlett világban felesleges élelmiszerekre, ott nem tudnak fizetni. A magyar helyzet abból a szempontból is jellegzetes. hogy sok egészségtelen, zsíros, gyenge minőségű élelmiszert állítottunk elő, aminek korábban a Szovjetunió jelentette a külpiacot. Ez azonban megszűnt, s itthon is 30-40 százalékkal csökkent az élelmiszer-vásárlás; vagyis piac nélkül maradt a magyar élelmiszer. Ezt a helyzetet tetézik a gazdaság átalakulásából adódó nehézségek, amikkel szembe kell nézni, mert az átalakulás törvényszerű. Az öt falu - egy tsz agrárszerkezetet és ennek költségeit nem bírja el a piac. Külföldi szakértők azt mondják: csoda, hogy csak ennyi a baj a magyar mezőgazdaságban, Persze a kormány is követhetett el hibákat, ezt majd az utókor megítéli. Nézetem sze-j rint nem történtek súlyos mulasztások. annak ellenére sem, hogy állandó tűzoltás folyt.- Az ön alta! korszerűtlennek nevezett agrarszerkezet lebontásáért mindent megtesz a gazdasági törvénykezés. A múlt évi szövetkezeti törvények már elindították az újra-^ rendeződést, ám a tagság a régi termelési mód mellett döntött. A politika ebbe nem nyugszik bele. hiszen megint törvenymodositas előtt állunk. Van a szövetkezeteknek jövőjük’- Én mindig azt vallottam, hogy skizofrén helyzetben van a politikus, amikor a szövetkezetek szétszedéséről, működőképes egységekre bontásáról beszél; másfelől azt mondja, hogy emberek, szövetkezzetek, mert anélkül életképtelenek vagytok. A látszólagos ellentmondás ellenére igazat mond. A termelő tevékenység szövetkezetben nem versenyképes, azt a fejlett világban magángazdaságokban végzik. De az is igaz, hogy a szolgáltatásban, a beszerzésben és az értékesítésben igen erős a szövetkezés. Ez az elv egyébként a legkeményebb kapitalizmus idején született meg azért, hogy önvédelemben részesítse, kiszolgálja a magántermelőt. Ötven hektáron csak akkor lesz életképes a búzatermelő, ha összeáll a hasonszőrűekkel, s a tőzsdén már együtt jelennek meg. A szövetkezeti törvények azt a célt szolgálták, hogy jogilag zárjuk le a kényszerszövetkezést. Aki szabadulni akar a ráerőltetett struktúrától, annak arra lehetőséget kell adni. Persze én sem kergetek álmokat, nagyon jól tudom, hogy a magántermelésre föl kell készülni. Információra, tudásra, eszkö-: zökre van szükség, tehát a lavi- í naszerü kiválásokra nem lehetett számítani. A rugalmas szövetkezetek viszont nem egy-két évig. hanem sokáig fennmaradnak. A szövetkezeti törvény mostani módosítását a nem kimondottan kormánypárti szakemberek is támogatják. Számos olyan pont van benne, amit módosítani kell ahhoz, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassanak. A legkényesebb ügy persze a leválás. Én nem tudom támogatni azt a változatot, hogy' egy bizonyos időszakra korlátozódjon ez a lehetőség. Az „egynapos” akció csak a hisztériakeltésre lenne jó, s azok is mozdulnának. akiknek nincs konkrét gazdálkodási elképzelésük. Nézetem szerint olyan helyzetet kell teremteni, hogy a vállalkozási szempontból végiggondolt tevékenységek leválhassanak a szövetkezetről. Ez pedig feltételezi a folyamatosságot.- A mezőgazdaság működőképessége manapság nem elsősorban szervezeti kérdés, hiszen a veszteség egyformán sújt minden szektort. A jövedelemhiány meghaladja a százmilliárd forintot, a bankok nem érdekeltek a hitelezésben. Ilyen helyzetben pótcselekvésnek tűnik a szervezeti kérdések boncolgatása.- A mezőgazdaság finanszírozásának nehézségeit jól mutatja Nyugat-Európa agrárválsága. Nyilvánvaló, hogy itthon is jóval nagyobb forrásra volna

szükség, ám bele kell törődnünk a szűkös lehetőségekbe. A mezőgazdaság gondjai Magyarországon egyébként sem újak. A Magyar Nemzet 1989. január 5-i számában Szabó István, a TÖT elnöke azt írja; „A gondokkal küszködő üzemek egvharmada az összes terület 25 százalékán gazdálkodik”. Álta- í lános forráshiány esetén a politika joga és felelőssége, hogy eldöntse, mi fontosabb. Egy átalakuló országban gondolni sem lehet arra, hogy az elosztás közmegelégedésre történjék. Az Európai Közösség mezőgazdaságára jellemző 50 százalékos támogatottság ebben az évszázadban nem érhető el nálunk. Csak az a lehetőség kínálkozik, hogy a szolgáltatásokat tegyük olcsóbbá. Persze ez is nehézkes, mert az ipari termékek világpiaci áron kerülnek a mezőgazdaságba. Vagyis amig az ipar világpiaci áron kínálja termáikéit, a mezőgazdaság képtelen |erre. Az ellentmondás alapján a ' mezőgazdasági termékek áremelkedése nagyobb ütemű lesz a következő években, mint más termékeké. Emiatt állítom, hogy az tesz jó lóra, aki most a mezőgazdaságba fektet be.- Ezt azonban megnehezíti a mostanában közzétett birtokpolitikai koncepció, mely a legkülönfélébb korlátozásokra épül. Maximálja a földtulajdont és a berietet, megtiltja a társas vállalkozások földszerzését.- Az MDF részéről magam is részt vettem a birtokpolitikai elvek megfogalmazásában. A külföldi tapasztalatok összegyűjtése során kiderült, hogy a birtokpolitika a világon mindenütt korlátozásokat tartalmazott, s csak rendkívül óvatosan, araszolva haladva enyhítettek ezeken. A németalföldi kis országokhoz hasonló helyzetben vagyunk, ők a háborű után rendkívül keményen szabályoztak mindent. Meghatároztak minimumokat, a maximumokat, előírták az örökölhetőséget, az elővásárlási jogokat. A birtokszerzés korlátozása nálunk is elkerülhetetlen. Rendkívül veszélyes helyzetbe kerülne ugyanis az a település, ahol egyetlen tulajdonos kezében összpontosulna a föld és annak működtetéséhez szükséges tulajdon. Az ilyen típusú monopolhelyzetek megszüntetése minden kormánynak elemi kötelessége.- Az agrárpolitika kimondott célja a családi farmgazdaságok kialakitása. Az ilyen típusú termelésre azonban teljességgel alkalmatlan a faluszerkezet, hiszen Magyarországra mindig a nagybirtok volt a jellemző. Hol és hogy an termel a jövő gazdaja?- A magyar falu kisvárosi álmokat kergetve fejlődött. Beteg elképzelés volt. hogy a falusi telek közepén emeletes, kockaház épüljön. Ott nem lehet agrártermelést folytatni. Mindig is azt hirdettem, hogy az állattenyésztés a tanyán lesz. Erre még édesanyám is azt mondta: ne beszélj ilyeneket fiam, mert az emberek azt hiszik, tanyára akarjátok küldeni őket. Nem erről van szó. A falusi lakosság nagyobb hányada nem a mezőgazdaságból él, ezért a településre veszélyes, ha valaki például a 200 négyszögöl telkén disznót hizlal, a szomszédja pedig éttermet nyit. Arról nem beszélve, hogy az ilyen vállalkozás nem fejleszthető, s versenyképtelenné válik. Pénzt csak oda szabad befektetni, ahol a távlati fejlesztés lehetősége adott. A piacra termelő gazda ezért a falu szélére húzódik vagy laza tanyarendszert alakit ki a község határában.- Ettől persze még messze vagyunk és a jelenlegi szerkezettel sokáig kénytelen együtt élni a falusi ember. Nem is a települesfejlesztes a központi téma, hiszen a privatizációs csatározások sokkal közelibbek. A privatizáció megítélésében az ön pártján belül sincs egység. Körösi Imre elhibázott tulajdonváltásról beszél, s ezért őt kizárják a parlamenti frakcióból. Ön szerint rendben halad a privatizáció?- Tudomásul kell venni, hogy a privatizáló állandó támadásnak van kitéve. Aki részt vesz a tulajdonosváltásban, az drágának tartja; aki kimarad belőle, úgy érzi, hogy meglopták. Ahol állami vagyon kerül magánkézbe, ott azzal számolnak, hogy akiknek több információjuk van, akik jobb elképzelésekkel bírnak, azok előnyösebb helyzetben vannak a kívülállóknál. A privatizáció lehet jobb vagy kevésbé roszszabb, csak igazságos nem. A privatizáció ezért kiváló lehetőség a kampányra azon politikusok számára, akik másként nem tudták észrevétetni magukat. A mezőgazdaság privatizációjának sajátossága, hogy az élelem bizalmi cikk, s a világpiacon csak jó nevekkel lehet sikeresen eladni. Az egyik út ezért a külföldi cégek tulajdonvásárlása lehet, a másik az, hogy a hazai termelők is érdekeltséget szereznek a feldolgozóiparban és a kereskedelemben. A választás különösen olyan helyzetben nehéz, mint amilyenben a magyar gazdaság is van. Pénzszűke idején ugyanis nehéz nemet mondani annak, aki ha keveset is. de azonnal fizet. A privatizációt irányítóknak ezért igen nehéz feladatuk a helyes arányok megtartása. A siker pedig ezen áll vagy bukik.

V. F. J.