Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-01 / 8473. szám

Juhász Gyula utószava egy hiánypótló új könyvhöz

Román megszállás Magyarországon

Magyar Hírlap 1993.máj.24.

A Magyar Világ Kiadó gondozásában rendkívül érdekes s keresettnek ígérkező történelmi munka látott napvilágot: Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok naplója. Bandholtz volt 1919—20-ban az Antant katonai missziójának amerikai parancsnoka. Kemény, részrehajlásoktól mentes tiszt, aki itt, Budapesten, a román megszálló katonaság kegyetlenségeinek, fosztogatásainak hatása alatt vált fokozatosan a magyar nép barátjává. Bandholtz akadályozta meg a Nemzeti Múzeum kifosztását — tettét szobor örökíti meg a Szabadság téren.

Naplója csak halála után, 1933-ban látott napvilágot az USA-ban — magyarul azonban soha nem jelenhetett meg. A könyv ragyogóan jeleníti meg a Trianont közvetlenül megelőző időszakot, és sok tanulsággal szolgál a mában élőknek is. A hiánypótló műhöz Juhász Gyula akadémikus írt utószót — nem sokkal ezután hunyt el váratlanul.

A neves történész professzor emléke előtt is tisztelgünk, amikor közreadjuk utolsó írását.

Fél évszázadot kellett várni arra. hogy Harry Hill Bandholtz naplója magyarul is olvasható legyen. Nem is nagyon érthető, mién nem jelent meg a háború előtt ez a munka. Azt, hogy az 1945 utáni évtizedekben a magyar kiadásra miért nem kerülhetett sor. azt hiszem nem kell magyarázni, noha már a második világháború óta lassan-lassan napvilágra kerülő diplomáciai források a részletekbe menően igazolták Bandholtz tábornok állításainak igazságát. A Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, Paris Peace Conference (párizsi békekonferencia, a szerk.) kötetei, a Document's on British Foreign Policy, First Series vaskos kiadványai rengeteg jelentést tartalmaznak az antanttábornokok budapesti tapasztalatairól és tevékenységéről. Ezek nyomán, majd az amerikai Hoover Institute-ban fellelhető forrásanyag alapján már a hatvanas években foglalkozott a román megszállás problémáival a hazai történetírás.

Elsőnek Ránki György nagyobb tanulmánya jelent meg 1967-ben A Clerk-misszió törté, netéhez címmel a -Történelmi Szemlében. Ebben olvasható volt az az 1919. augusztus 5-ei — az 1918-as fegyverszünet helyére léptetni kívánt—román fegyverszüneti ultimátum, amelyről naplót is írt, s amely Magyarország: tói minden fegyver és hadianyag átadását. 300 000 román katona teljes felszerelését, a magyar vasutak 50 százalékát, a magyar marhaállománynak és a magyar mezőgazdasági gépeknek 30 százalékát, húszezer vagon búzát, 10000 vagon kukoricát, 5000 vagon zab kiszállítását követelte többek közön. S bár ezeket a feltételeket a békekonferencia sem tartotta elfogadhatónak, a román hadsereg a maga módján látott hozzá azok érvényesítéséhez. Az antantmisszió igazából — a misszió belső ellentétei miatt is — nem tudott érvényt szerezni megbízatásának. Augusztus 14- i én Gregory kapitány, az amerikai segélyszervezet egyik délkeleteurópai vezetőjének jelentése eréről így írt: „While the generals ponder, the Roumanians plunder" (Míg a tábornokok haboznak, a románok rabolnak.)

Ma már tudjuk, hogy az ország nagy részének és a fővárosnak román megszállása és a rekvirálások állandó vitatémát képeztek a békekonferencián, s hogy főleg az amerikai küldött, elsősorban Bandholtz táviratai nyomán a megszállás mielőbbi megszüntetése mellett érvelt. Nem így a francia és olasz politikusok. akik más okoknál fog\ a ugyan, de inkább a román érvelést hallgatták meg arrol, hogy változatlanul igénylik rekvirálási jogukat, hogy határmódosításra tartanak igényt, mert az 1919 nyarán kitűzött román—magyar határ kisebb területet juttatott Romániának, mint amekkorái az 1916. évi bukaresti szerződés ' ígért. Nagy adu volt a megszállás ! fenntartása mellett érvelők kezé- I ben a Friedrich-kormány Habs! burg-barát híre, hiszen azt az a József főherceg iktatta be hivatalába, akiről oly színes és néha csipkelődő leírást kapunk a naplóban.

1919 augusztusában a békekonferencia szinte semmit sem tudott elérni a magyarországi viszonyok rendezése terén. Az egyetlen konkrétum az volt. hogy augusztus. 23-án sikerült lemondásra kényszeríteni József főherceget kormányzói tisztéről, de az újjáalakult Friedrich-kormány elismeréséről továbbra sem lehetett szó. A Romániához intézett jegyzékek hatástalanok maradtak. Végül a békekonferencia szeptember elején amerikai és angol nyomásra elhatározta, hogy személyes megbízott révén ultimátumot küld a román kormánynak. Az ul; timátum hangoztatta, hogy a román politikát nem lehel védelmi jeliegűként feltüntetni Erősen bírálta Magy arország gazdasági kifosztását. és választ kért a következő kérdésekre: kész-e Románia kivonni csapatait Magyarországról a békekonferencia által megállapított napon (természetesen az 1919 nyarán megállapított határokról volt szó): hajlandó-e azonnal beszüntetni a magyar javak elkobzását, s a már eddig szerzett javakat átengedni az úgynevezett Jóvátételi Bizottságnak; kész-e együttműködni a szövetségesekkel. hogy Magyarországon helyreálljon a rend és olyan felelős kormány vegye át a hatalmat, amellyel békét lehet kötni. A megbízatást az „ultimátum", átadására Sir George Russel Clerk angol diplomata kapta, a brit külügyminisztérium volt közép-európai referense, az új prágai angol követ.

Clerket — aki 1919. szeptem- i bér 12-én érkézén Bukarestbe —

! a napló írója a románokkal való I elfogultsággal vádolta, bár ké| sőbb elismerte, hogy álláspontja ; fokozatosan megváltozott a magyarok javára. Bandholtz tábornok egyébként három nappal korábban érkezett Romániába, ahol nem csak a királyi családdal találkozott. hanem Bratianu miniszterelnökkel is tárgyalt, aki igyekezett meggyőzni a tábornokot