Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-01 / 8473. szám
Magyar Hírlap 1993.máj.26. 3.2 A döntés-előkészítés minősége Az előzőekben nagy vonalakban vázolt alkotmányos változások remélhetően kellően illusztrálják, milyen mértékben és irányban változott meg a kormány és a miniszterelnök tevékenysége és felelőssége. E változásokból leszűrhető egyik legfontosabb következtetés — ‘ amit a nemzetközi tapasztalatok is alátámasztanak —, hogy a modern államban kifejtett kormányzati munka talán legfontosabb eleme a központi államhatalmi szervek döntéseinek előkészítése. Ez az a szakasz, ahol a kormányprogramban meghatározott célkitűzések konkrét megvalósítási lehetőségei kidolgozásra kerülnek, s ahol a nemritkán csupán a politika síkján megfogalmazott elképzelések először szembesülnek a szakmai megvalósíthatóság követelményével. Az előkészítés hiányosságainak következtében fordulhat elő, ha nem kellően kiérlelt, döntésre alkalmatlan előterjesztések kerülnek a döntésre jogosult elé, ez okozhatja a parttalanná váló, elhúzódó vitákat, a döntés elnapolását, s megalapozatlanság esetén az utólagos korrekció szükségességét. A kormányzati munka megítélésének tehát egyik sarkalatos eleme a döntés-előkészítő mechanizmus minősége, illetve a döntés-előkészítés hatékonysága. Ezen a téren az új kormány hivatalba lépését követően igen figyelemreméltó visszaesés történt, ami kezdetben még magyarázható volt a rendszerváltásból adódó fokozott munkateherrel és a rendelkezésre álló idő rövidségével, de ma már aligha akceptálhatók e körülmények akkor, amikor a döntéselőkészítés hiányosságait tapasztaljuk. A konszenzusteremtés feltételei A téma fontosságát bizonyítja, hogy a kormányzati döntéshozatali mechanizmus továbbfejlesztése külön pontként szerepel a kormány közigazgatásfejlesztési programjában. Előbbiekkel összefüggésben néhány kiemelt kérdéskör érdemel figyelmet: — A döntés-előkészítés folyamatának hazánkban korábban is és jelenleg is szabályozott rendje volt és van, melyet kormány ügyrendje, illetve a jogalkotási törvény tartalmaz. Egyértelmű, hogy kifinomult, mindenre figyelmet szentelő j döntés-előkészítési szisztéma kialakítása egyben bonyolultabbá is teszi a meglevő procedúrát. Ebből a szempontból már ma sem az a probléma, hogy nincs szabályozva a kormányzati döntések előkészítésének a folyamata, hogy nincsenek elképzelések ennek továbbfejlesztésére, hanem elsősorban az, hogy a meglevő szabályozás sem érvényesül a kellő mértékben, mert túlságosan beidegződön az elmúlt három évben az a gyakorlat, amely lehetővé teszi a döntés-előkészítés szabályozott rendjének figyelmen kívül hagyását. — Az elmúlt években a kormány tett erőfeszítéseket döntéshozatali mechanizmusának javítására. Ennek eddigi legkézzelfoghatóbb és legeredményesebb intézkedése a közigazgatási államtitkári értekezlet intézményesítése. E grémiumot a minisztériumok közigazgatási államtitkárai alkotják, és a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárának vezetésével ülésezik. Hasonló szinte valamennyi fejlett európai ország kormányzati döntéshozatali mechanizmusában működik, és legfontosabb funkciója az előterjesztések utolsó szakmai egyeztetése, a még meglevő vitás kérdések megvitatása és a lehetőségekhez képesti megoldása a kormány ülését megelőzően, éppen annak érdekében, hogy ezekkel a vitákkal már ne terheljék a kormányt. Ha valamely vitás kérdésben nem sikerül megállapodni, akkor az az előterjesztés elvileg nem kerülhet a kormány elé. Az elmúlt időszak tapasztalata azonban azt bizonyítja, hogy ez az elv igen gyakran törést szenved. A közigazgatási államtitkári értekezlet munkájának és jelentőségének megítélésekor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez szakmai testület, amelynek fő funkciója szakmai kérdések megvitatása és az azokról való állásfoglalás. E fórum nem vállalhatja magára politikai kérdések eldöntését, i ilyen funkció felvállalása a jövőben sem lenne kívánatos. — A kormányzati munka igen jelentős részét az Országgyűlés döntéseinek előkészítése teszi ki. Ezért fontos a parlamenti frakciók — különösen a koalícióhoz tartozók — folyamatos informálása a kormány elképzeléseiről, az Országgyűlés elé kerülő javaslatok hátteréről, indokáról. Ez úgy érhető el, ha a kormány és a frakciók közötti együtműködésnek konkrét formái alakulnak ki. s ezek kiterjednek a döntés-előkészítét szakaszára is. Ez a nyugati kormányok működésében is kimutatható együttműködési mód nálunk még embrionális állapotban van, annak ellenére, hogy az elmúlt években történtek ez | irányú kezdeményezések. A jöí vőben célszerű lenne intézményesíteni ezt a kapcsolatot, s el kell érni, hogy a koalícióhoz tartozó frakciók már a döntéselőkészítés szakaszában megfelelő információval rendelkezzenek a javaslat hátteréről, lehetővé váljék számukra álláspontjuknak az előkészítőhöz való eljuttatása, s biztosítani kellvhogy a jelenleginél erősebben integrálódjanak a döntés-előkészítési mechanizmusba, s ezáltal intenzívebben közreműködjenek a kormány döntéseinek meghozatalában. — A modem állam igazgatá- j sának egyik jellemzője, hogy a társadalom egészét, vagy jelentősebb részét érintő döntések kialakítása során az érintettek igyekeznek a lehető legszélesebb bázisú konszenzust megteremteni, s lehetővé tenni, hogy a különböző szervezetek által artikulált réteg- és csoportérdekek, vélemények megjelenhessenek már a döntés-előkészítés szakaszában. A demokratikus társadalom intézményrendszerének fokozatos kiépülése eredményeként e széles társadalmi konszenzusteremtés lehetőségének kialakítása hazánkban is | követelménnyé vált, annál is inkább, mert az e téren elén eredmények egyben a civiltársadalom fejlődését is bizonyítják. Nálunk jelenleg még csupán a különböző érdekvédelmi szervezetek bírnak megkülönböztetett szereppel e téren. A jövőt illetően meg kell vizsgálni, $ különböző érdekvédelmi szervezetek hogyan, mi módon vonhatók be a kormány döntéseinek előkészítési folyamatába. E szervek álláspontjának már az előkészítés szakaszában való megismerése, az állandó véleménycsere az előkészítésért felelős szerv és az érintett szervek között mindkét oldal számára hasznos lehet. E párbeszéd eredményeként az érdekvédelmi, illetve más, a társadalom különböző csoportjait reprezentáló szervezetek már az előkészítés kezdeti szakaszában tájékozódhatnak a kormányzat álláspontjáról, saját véleményüket ismertethetik, s ugyanakkor a kormányzati szervek is információt kapnak arról, hogy az érintettek hogyan viszonyulnak az adott kérdésre vonatkozó elképzeléseikről. E szervekkel való együttműködés lehetővé teszi a konszenzuson alapuló megoldás kialakítását, s az ilyen szélesebb társadalmi támogatással bíró döntés politikai elfogadtatása és végrehajtása is lényegesen könnyebb. Erre egyébként már van jó példa is a közelmúlt egyes fontos döntéseinek előkészítési tapasztalataiból. — A döntési javaslatok előkészítésének egyik legneuralgikusabb pontja a hatásvizsgálat kérdése, illetve azok hiánya. Ennek következtében a döntésre jogosult az esetek igen jelentős részében úgy foglal állást valamely gazdaságilag vagy politikailag nagy jelentőségű javaslatról, hogy nincs tisztában annak várható gazdasági és egyéb hatásával. Az nem kíván különösebb bizonyítást, hogy ilyen körülmények között nem lehet beszélni hosszú távú, tervszerű kormányzati politikáról. Ez a szerencsére tendenciájában már ma is visszaszoruló gyakorlat hosszú távon egyáltalán nem tartható, s előbb-utóbb e téren is át kell venni a nyugat-európai kormányok gyakorlatát, ahol hatásvizsgálat nélkül komolyabb tárgyú előterjesztés egyáltalán nem kerülhet a kormány elé. (Folytatjuk) DR. BORBÍRÓ ISTVÁN
