Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-11 / 8479. szám
megkérdőjeleztem a „létező szocializmus" rendszerét. Ebben nagy hatással voltak rám azok az egyetemi tanárok, akik később a reformkommunista irányzat frontembereiként jelentek meg a közéletben (Bihari, Lengyel stb.) A legmélyebb nyomot gondolkodásom alakulásában azonban a demokratikus ellenzékkel való kapcsolat, ezen belül is a Kis Jánoshoz fűződő szoros barátság hagyott. Á különböző dialóguscsoportok munkája révén ismerkedtem meg a nyugati embeijogi, illetve békemozgalmakkal (Miszlivetz Ferenc). Ezek nagyon . kritikusan viszonyultak a saját társadalmi rendszerükhöz, de ugyanolyan kritikával viseltettek az iránt is, ami akkor nálunk volt. A globális társadalcmszenv léletük vonzott leginkább, igen sok jő emberi, személyes kapcsolatot is sikerült így kialakítanom. Köztük például Sonja Lichttel vagy Mary Kaldorral...- A két említett polgárjogi képviselő ma úgy vélekedik: ahkoz képest, amiért ők küzdöttek, és ahhoz képest, ami most a régióban történik, önmagukat inkább baloldalinak tartják. Mi erről a véleménye?- Természetesnek tartom. Még 1989-ben - amikor már a Fidesz színeiben tárgyaltam ezekkel az emberekkel - feltűnt: mennyivel hamarabb tudunk szót érteni azokkal, akik az ottani baloldalról jönnek, mint akik e problémákat a jobboldal szemszögéből mérlegelik. De ugyanez érvényesült a francia szocialistáknál, a német szociáldemokratáknál vagy az USA-ban a demokrata párttal.- Lépjünk időben előbbre. Az, hogy Fodor Gábor más, mint a Fidesz többi vezéregyénisége, az a legelső parlamenti megnyilvánulásaiból is kitetszett. Számomra például emlékezetes maradt az a felszólalása, amikor a második világháború értelmezése kapcsán nagyon udvariasan, de lehető legegyértelműbben „kioktatta’’ Kéri Kálmánt (és az ót megvédő miniszterelnököt) arról, hogy a mai fiatal nemzedék számára miért elfogadhatatlanok az újabb, ideologikus történelemhamisítások, és hogy mi az oka annak, amiért elhatárolódnak a Horthy-rendszer szimbolikájától és értékrendszerétől. Mit gondol minderről az azóta történtek ismeretében: a koalíció számára miért a múlt formálja a jövőképet? — Sokszá'.ú probléma ez. Túl a nosztalgián és az életkori meghatározottságon, azt hiszem, hogy ak;k tudatosan képviselik ezt a múltba vesző történelemképet és társadalommagyarázatot, azok abból indulnak ki: 45-ben itt egy fejlődési irány megszakadt, ami negyvenöt év után ugyanúgy folytatható. Ez a kontinuitástudat adja a bázisát gondolkodásuknak és magatartásuknak. Abból a téveszméből indulnak ki, hogy a magyar nép alapvetően konzervatív-jobboldali értékeket preferál. — Azí kiszem, nem csupán az értékek kijelölése visz tévutakra, hanem az, hogy egy avítt, lejárt, rezsim világképét akarják egy modernizálódó, európai felzárkózási stratégia szolgálatába állítani. Ami önellentmondás! — Természetesen. Remélem, hogy — egyebek között - ezért sem fognak győzni a következő választásokon. Miközben egyetértek azzal, hogy ezek a nézetek, az ezt megszemélyesítő vezéregyéniségek anakronisztikusak, szeretném azt is jelezni: én nem a Kéri Kálmánok, vagy a Zétényi Zsoltok ellen akarok hadakozni. Hogy még pontosabb legyek: Zétényi Zsoltot, motivációit, azokat a szenvedélyeket, amelyek öt „igazságtevő” hadjáratában vezérlik, gyakran még meg is értem. De az általa képviselt eszmék és nézetek ellen mindig a leghatározottabban és legkövetkezetesebben fel fogok lépni.-Ön az Országgyűlés Emberjogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának vezetője. Maga választotta ezt a Fidcszen belüli osztozkodáskor?- A pártok közötti osztozkodásnál a Fideszre csak egy bizottsági elnöki poszt jutott, és az eredeti ajánlat is erre szólt. Társaságunkban felvetődött, hogy cseréljük el másra, például a környezetvédelmi bizottságéra. A fö érv az volt, hogy ebben a bizottságban nem lehet mnjd látványos sikereket elkönyvelni, nagyon nehéz, konfliktusos terep lesz. A vita során én viszont éppen azzal érveltem, hogy - amennyiben rám gondolnak - én elvállalnám ennek a bizottságnak a vezetését. Ráadásul éppen ez az a problémakör, ami izgat. Úgyhogy egyáltalában nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a tisztséget, függetlenül attól, hogy a parlamenti hierarchiában nem áll annyira elöl, mint mondjuk az alkotmányügyi vagy költségvetési bizottságoké.- Lehet, hogy a parlamenten belüli presztízse kisebb, de ez az a bizottság, amelynek a munkája talán a legtöbb embert közvetlenül is érinti, amelynek során szoros kapcsolatot lehet tartani a parlamenten kívüli különböző szervezetekkel, a civil társadalommal. Ilyen értelemben telitalálat volt, hogy pont Ön vállalkozott erre a posztra. Vagy mégsem?- Bár valóban nagyon sok a konfliktus', én azt hiszem, hogy vannak eredményeink is. és ebben talán nekem is van szerepem.- A személyiség formálja a szerepet, vagy fordítva?- Vannak erős kölcsönhatások. De mindeddig nem kellett olyan döntést hoznom, amelyet erkölcsileg ne tudtam volna vállalni.- Vegyük sorra ennek a bizottságnak a három nagy területét, kezdve a vallásügy, illetve a világnézeti tolerancia kérdésével. Az előbb utalt arra, hogy hívó ember. Miben áll Fodor Gábor vallásossága ?- Errol elég nehéz beszélnem, hiszen elég köztudott rólam, hogy nagyon erős kritikával illetem a magyarországi egyházak tevékenységét. Ami a saját egyházamat illeti, úgy vélem, hogy még a második vatikáni zsinat szelleme sem érintette meg a katolikus egyházat. Egyébként nincs bennem semmiféle térítő szellem: ha valaki buddhista vagy moszlim, azt ugyanolyan autentikus hitnek fogadom el, mint a sajátomat. Számomra a hit egyszerűen a szeretetben nyilvánul meg, s abban, hogy próbáljuk megérteni egymást.- Éppen beszélgetésünk előtt adódott egy furcsa konfliktus. A parlament destruktívnak minősített négy kicsi egyházat, és megvonta tőlük az anyagi támogatást. Erről mi a véleménye?- Nagyon rossz, precedensértékű lépésnek tartom. Azt hiszem, hogy a közvélemény sem figyelt fel rá, hogy most - igaz, áttételesen - a vallásszabadság kérdése sérült. Nem arról van szó, hogy ezeket az egyházakat betiltották volna, de megkezdődött a fantomizálásuk, az ellenségkép képzése. Ez a vallási intolerancia kezdete. Külön sajnálom, hogy a Fidesz-frakció is megosztott volt ebben a kérdésben. Igaz, végül - hála Istennek - abban maradtunk, hogy mindenki lelkiismerete szerint szavaz.- Ez valóban egy kirívó lépés, de nem előzmény nélküli. Hiszen a rendszerváltást követően az egyházakkal nem bánt egyenrangúan a hatalom. Sőt: erőteljes a nyomás, hogy a katolikus vallást „kisajátítsák’’, s az államvallás rangjára emelve befolyásuk erősítésére használják fel. S ehhez az egyház - kárpótlásul a kárpótlással - asszisztál!- Valóban van erre törekvés, talán nemcsak a katolikus, hanem a nagy keresztény történelmi egyházakra tágítva a befolyásolási kört. A koalíció abban bízik, hogy innen merítheti szavazóbázisát. Ez azonban rövid távú gondolkodás. Az egyházi hierarchia persze kötődik a mostani hatalomhoz, ahogy kötődött az előzőhöz is. De ahogy ez a hierarchia lebomlik, úgy C*o
