Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-11 / 8479. szám
HVG, 1993.6.5. KISZ-ért a múlt Meglepő hasonlatosság fedezhető fel a megboldogult Kommunista IQúsági Szövetség (KISZ) országos felháborodást kiváltó egykori pa; namái (mindenekelőtt hétemeletes Duna-parti központjuk eladása) és a múlt héten kipattant székházbotrány között, amelyben az MDF mellett a hajdani ifjú | kommunisták legkeményebb ellenfeleinek, a fiatal demokraták! nak jutott a főszerep. Akkor is, ; most is jogilag szabályosnak tűnő, ám erkölcsileg fölöttébb kétséges tranzakciókról volt szó. Akkor is, most is közpénzből készült irodaépületet adtak el saját zsebre az érdekelt politikai szervezetek. Akkor is, most is az ügylet csupán a jéghegy csúcsának tetszett, s rejtse maradt, vajon ki és hogyan kezdeményezte, illetve robbantotta ki az egész akciót. „A többpártrendszer nem kerülhet többe, mint az egypártrendszer’ - kevés dologban volt olyan egyetértés 1989-ben az „óhitű’ és az „újhitű’ politikai szervezetek között, mint ebben az Ellenzéki Kerekasztal által megfogalmazott s a rendszerváltás egyik reklámszlogenjévé vált demokráciafinanszíj rozási alapelvben. Am hogy az új pártok tartják-e magukat erkölcsi hármasságuk idején tett ígéretükhöz - ez iránt most, a Váci utcai volt tisztikaszinó titkos értékesítése nyo- I mán alighanem sokakban kétség támadt. Aki ezek után akkurátusán megkísérli számba venni a pártoknak folyósított közpénzeket s az ezzel kapcsolatos gazdálkodási szabályokat, j az némileg a pártállami időkre emlékeztető tendenciákra bukkanhat. A pártoknak 1990-ben, a többpártrendszer első esztendejében nyújtott 700 millió forintos költségvetési támogatás i nemcsak hogy nem lépte túl, de jelentősen el is maradt az ! „ancien régime" által az MSZMP-nek nyüjtott utolsó, 869,6 millió forintos költségvetési apanázstól (HVG, 1989. november 11.). Az állami dotáció csak két évvel később mutatott szerény mértékű növekedést: az új politikai tömörülések 1992-ben 817,2 millió forint költségvetési szubvencióban részesültek. Az idén azonban immár ugrásszerű változás következett be, a politikai elit párttámogatás címén 1100 millió foj rint közvetlen dotációt s további 200 millió forint székházfelújítási támogatást szavazott meg önmagának. Ez az együttesen 1,8 milliárdos összeg 49 százalékkal szárnyalja túl az MSZMP 1989-es „bázisadatát". Figyelembe véve azonban, hogy 1990 és 1993 között éri 20 százalék körül alakult az infláció, minden különösebb kozmetikázás nélkül igazolható, hogy a pártok - reálértéken számolva - mindmáig tartják magukat a fél éviizeddel ezelőtt deklarált alapelvhez. Távolról sem ilyen egyértelmű azonban a helyzet, ha az állami támogatás számításakor figyelembe vesszük a természet! beni juttatásokat, azaz a pártoknak 1991 szeptemberében tulajdonba átadott - egyenként legalább fél-másfél milliárd i forint közötti értékűre becsülhető - székház.akat is. Ha a múlt heti MDF-Fidesz-ingatlanmanőver nyilvánosságra jutásáig voltaképpen „befagvott vagyonnak" tekintett épületeket bújtatott állami dotációnak tekintjük, már igencsak kétséges a „többpártrendszer nem kerülhet többe, mint az egypártrendszer’ elv érvényesülése. A Váci utcai volt tisztikaszinóért kapott mintegy 1,5 milliárd forint ugyanis egy csapásra 2,8 milliárd forintra növeli azt az összeget, amibe a pártok fenntartása az idén az államnak került, s ez a summa - még a pénzromlást számításba véve is - már jóval meghaladja az MSZMP-nek nyíltan és készpénzben folyósított 1989. évi támogatást. A költségvetési szubvenció dinamikus növelése mellett további nem jelentéktelen változtatások történtek a pártgazdálkodási szabályokban is. Az új politikai tömörülések 1989-ben még abból az erkölcsi imperatívuszból indultak ki, hogy a pártok nem „élősködhetnek" nyakló nélkül az állami költségvetésen. Az 1989. évi LXII. törvény ezért kimondta, hogv az állami támogatások összege nem haladhatja meg a pártok bevételének 50 százalékát. Az állami támogatás limitálását azonban az új parlament három hónapon belül, 1990 augusztusában eltörölte. A következő évben az MDF-nek és az SZDSZ-nek nvüjtott állami szubvenció ennek következtében például a kétszerese, a Fidesz-nek nyújtott támogatás a tízszerese lett a párt saját bevételeinek (HVG, 1992. április 4.). Lbabb esztendő múltán, 1992. december 29-én a parlament adómentességi szabályt léptetett életbe. A párttörvény immár harmadik módosítása a pártok vállalkozásai álul készített kiadványokat, jelvényeket kivonu a forgalmiadó-fizetési kötelezettség alól, s kimondta azt is, hogv a pártoknak ilyen tevékenységük után társasági adót sem kell fizetniük. Ez a privilégium egyelőre még kétségkívül messze van az egykori MSZMP-váilalkozá5okat megillető teljes körű adómentességtől (HVG, 1989. szeptember 10.), megeshet azonban, hogy épp ez az első lépés ebbe az irányba. Ugyancsak a régi, pártállami reflexek újbóli működésének tulajdonítható végül az is, hogy a képviselők tavaly decemberben - a költségvetési támogatás növekedésével párhuzamosan -jelentősen korlátozták a pártok gazdálkodásának nyilvánosságát. így ma már tulajdonképpen kideríthetetlen a közvélemény számára, mekkora összeget költ egy párt évente propagandára vagy választási kampányra, miként alakulnak a különböző pártvállalkozások nyereségei, illetve veszteségei, vagy mennyit áldoznak a pártok hazai és külföldi társadalmi szervezetek, intézmények, személyek támogatására. 1989. június 2-án a régi Országgvűlés reformszellemű képviselői kísérletet tettek a KISZ által 700 millió forintért eladott KISZ-székház és több más, hasonló sorsra jutott ingatlanok visszaállamosítására. A kísérlet megbukott. Az „elkótyavetyélt" épületek konfiskálását a Fiatal Demokraták Szövetsége is élesen követelte - annak idején. BABUS ENDRE A Fidesz-MDF által eladott volt tisztikaszinó bejárata. A rejtett dotáció „műemléke"
