Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-08 / 8477. szám
Kis magyar csurkológia Új Magyarország, 1993.6.4. í r Magam részéről a múlt év augusztus húszadika óta nem hiszek Csurka István politikai korrektségében. Politikai dilettantizmusa pedig attól a pillanattól fogva nyilvánvaló, amióta tanúsította, nem képes semmiféle kompromisszumra, sőt, a konyhai erénvcsószök lármás háborgásával tiltakozik unos-untalan a kompromisszumok józan kiegyenlítései ellen. Vagyis, színre lépése pillanatától. Fogalmazhatnék gorombábban, és akkor azt kellene elmondanom, hogy esetleg nem is dilettantizmus ez, hanem a feszültségek szándékolt állandósítása, alkalmasinti erősítése - egy olyan hangulat kierőszakolása érdekében, amelyben a keménykezű rendgsinálás jól ismert trükkje alkalmazhatóvá válik. Általánosan alkalmazott fogása ez a diktatúráknak: nácizmus és bolsevizmus éppúgy élt vele, akár a latin-amerikai banánköztársaságok diktátorai. Csurka - velünk együtt - a bolsevik változatot élte meg; lehet, hogy vérébe ivódott. Akárcsak a szociál demagógia, amely ugyancsak jelentős szerepet kap fegyvertárából. Csurka írásban és szóban, hétről hétre, napról napra a kormányt gyalázza, már régesrég elfeledkezett egykor nagy garral támadott ellenfeleiről, a kommunistákról. Azaz, mint mondottam is, nem feledkezett meg egészen: egynémely elképzelésüket átvette, olykor köt rá egy nemzeti színű masnit, kislingeli, de az alapeszmét híven őrzi, az össznépi átverés lenini dogmáját fönnen lobogtatja. Az alaptrükk ugyanis ez. Adva van egv kormány, amely demokratikus akaratból került az ország élére, lényegében reménytelen helyzetben. A kikeveredéshez, a fölemelkedéshez, a reménytelenség föladásához hihetetlenül sok és szerencsés egybeesésére van szüksége a körülményeknek, és mint tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, a tökéletes egybeesés valójában csak az ábrándvilágban létezik. Mindez azonban nem jelent többet, kevesebbet sem, minthogy a válság visszavonulása lassúbb, megbicsaklÓDD a reméltnél, de háta válságnak bizony ilyen a természetrajza. Nem neveznénk válságnak, ha könnyűszerrel túltehetnénk rajta magunkat. Mármost a demagóg, az ellendrukker, a másra játszó ilyenkor áll elő izgága kötekedéseivel, ilyenkor kiáltja országgá, világgá, hogy a kormány teszetosza, tehetetlen, elárulja a nép ügyét, magának kapar - ki-ki célja, tehetsége és taktikája szerint. Az össznépi átverésben ezt a végletekig szokás vinni, népi elégedetlenség látszatát kell kelteni, hogy aztán a megváltó, fölszabadító, jótevő diktátor - mintegy a nép követelésére - színre léphessen. Csurka pontosan ismeri a forgatókönyvet: mezei hadait a Rádió elé vezényli, hogy akár „kivezessék" az általa hajdan javasolt elnököt, ámokfutó munkatársait külhonba küldi, hogy egy újabb kisantantot magvarogjanak össze az ország ellen, ő maga pedig faluróifalura járva lazítja a népet - aszfaltból virágzott Dózsaként. És ezt ő és még néhány nála sokkal tehetségtelenebb demagóg nép-nemzetinek, Magyar Útnak, Magyar Igazság nemzetpolitikának aKarja elhitetni, és a Dolsevik nyomorúságba, átmeneti kínszenvedésekbe belerokkant emberek egy része el is hiszi, észre sem veszi, hogy az effele „népfik" egy kapavágást, egy kaszasuhintást sem tettek soha, a lovakat legföllebb a lóversenyről ismerik, hogy a nemzet érdekeit hangzatos szólamokban látják, nem pedig a túlélésben, az életben, a fölemelkedésben, hogy olyan utat kínálnak neki magyar útként, amely ingoványba visz, hiszen gazdasági és politikai koncepciója egy makacs NEM, hogy olyasmit maszatolnak magyar igazságnak, ami csak fantom, csak délibáb, netán valóban „bundás indulat". Mondd meg, Ady Endre, igaz hitedre: nekünk csakugyan Mohács kell? Hát nem volt még elég? Mi békében, szívós küzdelemben valóban nem tudjuk sorsunk jobbulását kikényszeríteni? Nemzeti jövendőnket megépíteni? Fannak hamis próféták... Az ő kanosaiul festett egükben olyan rendszerváltozás van, ami egyik napról a másikra megy végbe. Ami káoszt, zűrzavart, félelmet kavar. Hogy segítse az össznépi átverést: minél több elvakult, gyűlölködő polgár követelje a rendet. A maga rendjét. Az így megosztottakra pedig könnyűszerrel rátelepülhet a diktatúra rendje. Hiszen ez a kormány gyönge, ez csupán a demokratikus jogrend "kiépítésén és fönntartásán fáradozik. A cél tehát világos: a kormányt kell eltakarítani, útban van. Az MDF VI. Országos Gyűlésén a testben törékeny, lélekben azonban annál szilárdabb miniszterelnök-pártelnök hősiesen utasított vissza minden demokráciaellenes kísérletet, Nézzük tehát, kiknek áll útjában ez a kor<
