Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-01 / 8473. szám

Pesti Hírlap 1993.máj. 25.

A LEGFŐBB ÜGYÉSZ ROSSZUL ÉRZI MAGÁT POLITIKUSI SZEREPBEN

Nem lehetünk politikai harcok prédája

GYÖRGYI KÁLMÁNNAL BESZÉLGET ZIMBER SZILVIA

Patthelyzetbe került az ügyészségről szóló törvényi szabályozás, legalábbis mióta a parlament sürgősséggel napirendjére tűzte, nagy a csönd körülötte. Sajtóközleményekből sejthető, hogy a kérdésben nincs politikai konszeníus, noha a nemzeti kerékasztal ellenzéki oldala 1989-ben az ügyészség alkotmányos jogállását illetően egységes volt. Az utóbbi időben számos érzékeny témával kell foglalkozniuk az ügyészségeknek. Folyik a tényfeltáró vizsgálat az 1956-os sortüzek ügyében. Vita zajlik a bíróságok függetlenségéróL A rendszerváltozás óta viharos gyoreasaggal változnak a jogszabályok. E témákról kérdeztük Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt.

áfe — Köztudott, hogy ön megválasztása óla az ügyészségi reform kive, lót már korábban ü az voll. Hogyan érinti önt, hogy károm évvel kiválóiba lépése után wiég mindig teljesen bizonylatán a reform sorsat

— őszintén szólva nem túl kellemes érzés. 1988 óta várat magára ez a reform. Már Kulcsár Kálmán javaslatot tett az ügyészség alkotmányjogi helyzetének és feladatainak újbóli megfogalmazására. Az ellenzéki kerekasztal politikai erői egyetértettek a reformelképzeléssel, de az akkori állampárttal kötött egyezség hat témára korlátozódott, ezek közölt a ügyészség reformja nem kapott helyei. Az 1989. októberi alkotmánymódosítás az ügyészség alkotmányjogi helyzetét nem érintette, az ügyészségi törvény 1989. decemberi módosítása pedig a korábbi négy évvel szemben hat esztendőben határozta meg a legfőbb ügyész mandátumát, hogy ne essen egybe a parlamenti ciklussal. A törvény miniszteri indoklása szerint azért, mert a hoszszabb idő a törvényesség biztosításának feltétele lehet. Abban, hogy elvállaltam a legfőbb ügyész tisztségét, nem kis szerepe volt annak a lehetőségnek, hogy közreműködhetek egy nagyszabású reform megvalósításában. F.zi vonzó szakmai feladatnak tekintettem. 1990 nyarán felkerestem a miniszterelnök ural, és felajánlottam, hogy munkatársaimmal előkészítjük az új ügyészségi törvény koncepcióját, sőt a tervezetek szövegét is. F.rre aztán felkért a kormány, és 1991 tavaszára alapos tudományos előkészítés után elkészüli a koncepció. A kormány ezt azzal fogadta el, hogy az alkotmány módosítás szükségessége miigazságügy-miniszter úgy gondolta,— s ezt én is jónak tartottam —, célszerű volna előrehozni az ügyészi szolgálati viszony szabályozását, az alkotmánymódosítást igénylő reformmal pedig várjunk még egy kicsit, ősszel mégis úgy döntött, hogy az egész reformcsomagot beterjeszti, s lényegét tekintve természetesen ezzel egyetértettem. A sajtóból értesültem arról, hogy a vezető kormánypárt egyik vezető testületé nyilatkozatban voksolt a reform megvalósítása mellett. A kormány által a parlament elé terjesztett tervezet egy-két vonatkozásban ugyan eltér az eredetitől, elvi fenntartásaim, alkotmányos aggályaim azonban emiatt nincsenek.

• —Hol tart ma az i&h '

— Az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére április 30-án létrejött egy egyeztető tárgyalás, ahol a Legfőbb Ügyészséget helyettesemmel, SátoriJánossal mi, a minisztériumot lsépy Tamás politikai államtitkár, valamint két helyettes államtitkár képviselte, a pártok szakértőket, az SZDSZ megfigyelőt küldött. Érdemi véleményt csak a Fidesz fogalmazott meg annyiban, hogy nem lát okot álláspontja megváltoztatására. Az Országgyűlés április 19-én 59,6 százalékos többséggel a reformcsomag sürgős tárgyalásáról döntött, az illetékes bizottság azonban még nem kezdte meg a vitát. — Azt kallotlam, önt igen elkedvetlenítette a reform politikai kudarca. Mit gondol, vajon mi lekel e huzavona okát

— Nem kívánok foglalkozni az ügy politikai vonatkozásaival, már csak azért sem, mert lenni e téren úgysem tudok. Személy szerint engem

azért érint érzékenyen ez a patthelyzet, ahogyan ön nevezte, mert 1988 óta űrt ez a „reformra várva" állapot az ügyészségeken, és egy szervezetnek nem tesz jót, ha tartósan bizonytalan a helyzete. A reform eredetileg tisztán szakmai kérdésként merült fel, s mára politikai csinnadrattává vált, hogy miért, arra nem az én tisztem válaszolni. Sajnálatosnak tartom, ha egy korábban egységesen támogatott reform a későbbiekben politikai harcok prédája lesz. Az ügyészségi reform az igazságszolgáltatási reform része, amelynek hordereje a múlt század utolsó harmadában végbevitt igazságszolgáltatási reformhoz mérhető, ájfc r-zdz ellenzjk isttóT tzrrty hogy az ügyészség, elveszítve függetlenségét, a kormány eszközévé válhat. Ón nem félti az ügyészséget attól, hogy politikai szerepre kényturul a reform utáni

— Távolabb, nem pedig közelebb kerülne az ügyészség a politikához. A jelenlegi alkotmányjogi felállás szerint a legfőbb ügyész több tekintetben kvázi-miniszteri szerepre kényszerül, hiszen interpellálható a parlamentben, részt vesz az Országgyűlés ülésein, noha felelőssége nem lehet politikai természetű. Azért, mert nem politikai feladatai vannak, hanem jogalkalmazóként a törvényeknek, a jogszabályoknak van alárendelve. A legfőbb ügyész a parlamentben feltett kérdésekre csak szakmai választ adhat, e választ azonban politikusok, politikai szempontok alapján minősítik. F.z az ellentmondás aligha oldható fel másként, mint az alkotmányjogi helyzet megváltoztatásával. A túlpolilizálás veszélye épp a jelenlegi helyzetben áll fenn, a képviselők, a frakciók most vannak abban a helyzetben, hogy

att le kell folytatni a politikai egyeztetést, és elő kell készíteni a törvényjavaslatokat, felelősnek pedig az igazságügyminisztert és engem jelölt meg.

— Az alkotmánymódositás és kél törvény tervezete el is készült 1992 nyarára, de csak most került a parlament elé. A politikai egyeztetések viszont, úgy tudom, nem vezettek eredményre...

— 1991 júniusában volt két ' megbeszélés, ahol úgy tűnt, az alkotmánymódosításhoz szükséges egyetértés megszülethet. Az októberi politikai egyeztető tárgyaláson ez a konszenzus felbomlott, és — legalábbis a liberálisok részéről — nem e vi és nem is szakmai megfontolásból, hanem kifejezetten aktuálpolilikai okokból. F.z azonban a kodifikációs munkát nem akadályozta. A reformcsomag részeként elkészült az alkotmánymódosítás, a Magyar Köztársaság ügyészségéről és harmadikként az ügyészség egyes feladatairól szóló törvény tervezete. A kodifikáuós munkát némileg lassította a munkajog időközben végbement átfogó reformja. Az ügyész nem sorolható be a köztisztviselők közé akkor sem, ha szervezetileg a végrehajtó hatalomhoz kapcsolódik.-Az ügyészségi szolgálati viszont több tekintetben a bírói jogviszonyhoz közelíti az, hogy az ügyész tevékenysége szorosan kötődik az igazságszolgáltatáshoz. A reform nem változtatja az ügyészséget közigazgatási szervezetté, hanem sajátos igazságszolgáltatási-közigazgatási szervtípust ilakít ki. így tehát sajátos jogállást kelleti meghatározni az ügyészek számára. Bár valóban kész volt a tervezet tavaly nyáron, politikai támogatás hiányában nam karült a parlament elé. Akkor az