Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-04 / 8475a szám
Pesti Hírlap 1993.jűn.1. AC nyos fordulat megtörtént, illetve a rendszer, ami létrejött nem alkalmas arra, hogy a rendszerváltoztatást véghezvigyiik, ezt el kell söpörni és valami más kell, tehát újból kell elindulni — a nulláról. — De Csurka konkrét problémákat felvetett, melyeket naponta igazolva látunk. — Mi is tudjuk, hogy csak rövid utat tettünk meg, és a l változások bizony nem az | igazságosság iránti vágyaink j szerint történnek. Mi is lát- i juk, és nehezen fogadjuk el, j hogy akik a korábbi rend-i szerben kommunistaként élvezték az előnyöket, most tőkésként kamatoztatják azokat. De mi azt is valljuk: ezeket az igazságtalanságokat enyhíteni, a rendszerváltozás folyamatát továbbvinni csakis a parlamentáris demokrácia és a jogállam eszközeivel lehet. Csurka azt mondja, hogy miután nem történt meg a teljes rendszerváltozás és ami megtörtént belőle, az is rengeteg igazságtalanságot hordoz magában — ezért azt is ki kell dobnunk, amiben egyértelműen megtörténtek a változások, mert mindez alkalmatlan arra, hogy a — szerinte — igazi rendszerváltozást véghezvigyük. Ki kell mondani, hogy az ő szemlélete szennu változás nem is történhet meg, hiszen ő valahogy úgy gondolja, hogy akik eddig alul voltak — azok kerüljenek folülre, akik pedig fölül vollak, azok kerüljenek alulra; tehát olyan egyszerűnek látja a változások problematikáját, mint ahogy a kommnistáknak sikerült leegyszerűsíteniük mindent. Ahányszor a történelemben ilyen és hasonló fordult volt eddig, sohasem történt meg az áhított helycsere — nem is történhetett —, legfeljebb egy szűk réteg változtatta meg egy csapásra saját társadalmi helyzetét, azáltal, hogy a korábban előnyös helyzetben lévőket lemészárolta. Másrészt az ilyen ajánlás nem rejt magában mást, mint ugyanannak a rossznak megismétlését. Mi azt mondjuk: valóban nem jutottunk messze ezalatt az egy ciklus alatt, és az egész folymat rengeteg visszásságot hordoz. De az utóbbi évszázad legnagyobb társadalmi fordulata úgy zajlkik le nálunk, hogy közben egy pofon sem csattant el. Ennek az az ára, hogy nehezen lehet igazságérzetünknek meglelelóen befolyásolni a bonyolult történéseket. Ez a nagy politikai kihívás, ennek kell megfelelnünk. Továbbra is valljuk, hogy a békés átmenetnek semmiféle alternatívája nincsen, mert véres polgárháborút nem idézhetünk elő, hiszen azáltal sem lennének könnyebbek dolgaink, sőt: belepusztulnánk a balkáni pokolba. Ezért a megkezdett módon kell kibontakoznunk, a jogállamiság alapján kell megmaradnunk, mert csakis így érhetjül el régóta vágyott céljainkat. — Csurka gyakran sérelmezte, hogy az általa felvetett konkrét problémákkal senki sem foglalkozott. — Nos vegyük például a rádió és tévé tarthatatlan helyzetét. Ezt ugyanúgy tudja mindenki, aki nem süket és vak. Csurka azt mondta: a két elnököt rendőrökkel kell kivezettetni az intézményekből. Mint tudjuk, Antall József előterjesztett 3-3 ulelnököt, amit a köztársasági elnök alkotmánysértő módon elutasított. Ezután politikai támadás mellett két gazdasági alelnököt el tudtunk fogadtatni. Ettől kezdve már csak az volt a feladat, hogy az ellenzék befolyása alá került alkalmadan elnököket eltávolítsuk, amire a kimutatható gazdasági visszásságok amúgy is elegendő okot szolgáltattak. így a két lemondott elnök helyére jogszerűen kerültek a teljes jogkörrel felruházott alelnökök, így hozzá lehetett kezdeni a két közintézmény régóta áhított demokratizálásához. Milyen érdekes, hogy akik a legradikálisabban hirdették a helyzet tarthatatlanságát, ezekben a jogállami keretek között zajló ütközeteinkben nem tartottak velünk, sőt: eredményeink láttán mintha lehangoltabbak lettek volna. Mintha örömöt csakis sikertelenségeink árán szerezhettünk volna nekik, Például Zacsek Gyula többszöri felszólításra sem volt hajlandó eljönni a parlamenti szavazásra akkor, amikor a miniszterelnökség alá rendeltük a rádió és tévé költségvetését. Kijelentette: nem jön el. Az ellenzék kivonulással fenyegetőzött, tehát csak a mi létszámunkkal biztosíthattuk a határozatképességet. Mindenkit felhívattam telefonon, hogy okvetlenül jelenjenek meg a szavazáson. Zacsek azt üzente, hogy ha akkor is ragaszkodom jelentlétéhez, ha ó garantáltan ellenünk szavaz, akkor eljön. Ragaszkodtam. Mégsem jött el. Tehát törvényes úton nem kívánta elősegíteni a megoldást. Ugyanakkor a médiaellenes söprűi tüntetést végighallgoskodta. Újabb érdekes történet: decemberben újra elővettük az igazságtétel kérdését. Már a tárgysorozaton volt a kormány javaslata, amikor a frakcióülésen Csurka váratlan fellépése nyomán és radikálisainak támogatása mellett — ellenkezésem dacára — a frakció levétette a javaslatot a napirendről. Csurka úgy indokolta meg álláspontját, hogy a kormány a törvényjavaslatot nyilván azért vette elő, hogy a közelgő Országos Gyűlésen elmondhassa: lám mégis tesz valamit ebben a kérdésben. Csurka nem törvényben gondolkodik. Azt mondja, a kormány bűne, hogy nem oldja meg ezt a kérdést; és neki ez a fontos, nem a kérdés megoldása! Ott volt Göncz Árpád október 23-i parlament előtti szereplése. Ezt az eseményt az ellenzék egy nagyon csúnya kormány elleni támadásra használta fel, mondván, miért nem lépett fel a rendőrség a szélsőjobboldali jelképeket viselő tüntetők ellen. Erre ellentámadásba mentünk át, a parlamenben javasoltuk a szélsőséges jelképek betiltását, de nemcsak a jobboldaliakat, hanem ezzel egyidejűleg betiltjuk a sarló-kalapácsot és a vörös csillagot is. Ez a politika! És mi történt? A „mélylélegzetű” népi radikálisok — éppen ölt — nem szavazták meg a törvényt! Sajátos dolog. Megjegyzem, hogy ilyesmit az MDF liberálisai nem csinálnak, ők rendre megszavazzák a kormány és a reakció javaslatait. A lényeg: Csurkáék már régen eldöntötték, hogy politikai harcot folytatnak a kormány és az MDF ellen, és külön szerveződnek. Nekik az a jó, ha a kormánynak minél rosszabb. Kimondhatatlan történelmi felelősség terheli azokat, akik Csurkának segítenek ebben az immár nyílt pártütésben. — Kérdezném, hogy az I. és XJI. kerületi MDF közös gyűlésen Csurka valóban megvádolta-e a hormányőrohet azzal, hogy a Vasárnapi Újságtól azó segítségükkel távolították el ót mint jegyiét írót? — Csurka az összejövetelen azt nyilatkozta, hogy a Vasárnapi Újságban való szerepléstől az MDF felső körei közreműködésével távolították el őt. És hozzátette: lehet, hogy ominózus tanulmányát soha nem írja meg, ha erre a tiltásra nem kerül sor. Ez valóban meglepő információ. Hiszen többen elemezték már, hogy Csurkát mi indíthatta tanulmánya megírására. Azon túl, hogy Antall József elleni politikai támadásról volt szó, sokan úgy vélték, hogy a valódi problémák észlelése és kijavításuk iránti szenvedélyes indulatból a néppel, a háttérbe szorítotlakkal való együttérzésből íródott a dolgozat, ezek szerint viszont egyszerűen tévedésből írta meg dolgozatát, hiszen feltételezte, hogy az ő eltávolítását az MDF felső vezetése kezdeményezte, holott illene tudnia, hogy abban az időben az MDF-nek és a kormánynak semmiféle befolyása nem volt a rádió ügyeibe. — Tény, hogy Csurka letiltása után a Vasárnapi .Újság vendégeiként rendre megszólaltak a kormány miniszterei, és ennek a színműnek bevezetójeként rendszerint Furmann, Elek, és társai szólották a néphez. — Valóban. És ezzel sok hétről hétre növelték Csurka felháborodott táborát. Most már megkérdezhetjük: cui prodest? Vagyis kiknek az érdeke Csurkát és táborát kormányellenessé tenni? Talán a kormánynak? Micsoda ödet! Csakis az MDF-et szétverni, a kormányt saját bázisa előtt hiteltelenlteni szándékozóknak. És a értelmére olyannyira büszke író-politikus mindezt nem vette észrel Avagy valóban nem Csurka igyekszik erősíteni az MDF tagjaiban azt a tévhitet, hogy nem 6 támadja a centrumot, hanem az MDF liberálisai és a centrum egymással összefogva és lépéseiket összehangolva igyekszik ót kiszorítani az MDF- ből. Ezzel szemben nézzük meg, Debreczeniék látványos lépései kinek használlak. Debreczeni lenácizta Csurkát. Ezzel ideológiai síkra vitte a problémát, amit az MDF-tagság jó érzékkel úgy ráz le, mint kutya a vizet, mert utálja az ideológiát. Másrészt a nácivád nem is igaz, és ezáltal ugyancsak Csurkát erősítette. Debreczeni másik gyönyörű lépése az volt, amikor a Magyar Út és az MDF viszonyának tisztázására került sor az országos elnökségben. Az ülés napjának reggelén megjelenik a Népszabadságban Debreczeni újabb nyilatkozata: Csurkának mennie kell! Csurka meg is szólalt az ülés kezdetén: „Miről vitatkozunk? Hiszen Debreczeni
