Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Pénzek és pártok Fizessen az állam? Magyar Nemzet, 1993.4.30 A politikai pártok a XX. század végére a modem demokráciák fontos intézményeivé váltak. Szerepük megnövekedése hogyan változtatta meg azt a finanszírozási rendszert, amelyből a pártok működésük egyre növekvő költségeit fedezni tudják? Paczolay Péter politológussal az európai és a hazai szabályozásról és gyakorlatról beszélgettünk.- A politikai pártok finanszírozásának a huszadik századra általánossá vált modellje a munkásmozgalmi pártokkal alakult ki. A nagy tagsággal rendelkező tömegpártok elsősorban a tagdíjakból tartották fenn magukat A század folyamán bekövetkezett változások, a különböző alkotmányossági és igazságossági szempontok hatására a második világháború után a hangsúly a tagdíjbefizetésekről eltolódott az állami finanszírozás, illetve az adományok felé.- Mivel függött össze ez a változás? - A hagyományos nézet képviselői a pártokat egyesületként fogták fel, amelyek állami funkciót nem tölthetnek be. A másik felfogás szerint a modem többpárti demokráciákban a pártok olyan közfunkciókat töltenek be, amelyek biztosítják az érdekek képviseletét, a több közüli választás lehetőségét. Ennek megőrzésére kell megakadályozni, hogy egyes érdekcsoportok uralma alatt álljon az egész pártrendszer. Az állam ezért kell segítse a kisebb pártok létezését. Ebben a vitában a különböző törvényi megoldások, alkotmánybírósági döntések különféleképpen fog'alnak állást.- Hogyan változott a szabályozás a nyugati demokráciákban?- A német alkotmánybíróság 1958 és 1992 között számos alkalommal vizsgálta a pártfinanszírozási törvények alkotmányosságát, s a testület napjainkra erőteljesen eltávolodott az eredeti álláspontjától. Az 58- as ítélet szerint nem vonhatók le az adóból az adományok, amelyeket magánszemélyek, társaságok juttatnak a pártoknak. Ez a döntés az állami támogatás hihetetlen mértékű növekedéséhez vezetett. A német törvény értelmében a pártok választási eredményeik függvényében kapnak támogatást. Az erre szánt pénz huszonöt százalékát egyenlően osztják szét közöttük, a fennmaradó részt pedig a szavazatok arányában. A későbbi alkotmánybírósági döntések egyre inkább engedélyezték az adományok levonását az adóból, előbb magánszemélyeknek, később jogi OK _ - .. 11____________________ személyeknek is. Abban azért következetes a német gyakorlat, hogy a pártok állami támogatását szükségesnek és törvényesnek ismeri el, a választási kampány pedig visszatéritéses támogatásban részesül, de a pártokat nem lehet teljesen a költségvetésből fenntartani.- Milyen problémákat vet fel ez a finanszírozási rendszer?- Fölvethető, hogy a polgárok adójából milyen alapon fizetik a pártokat. Finanszírozzák-e az új pártokat, amelyek még semmiféle megmérettetésen nem estek át? Kapjanak-e a közpénzekből a választáson vesztes pártok? Milyen erkölcsi alapja van az államnak ahhoz, hogy az adómból olyan pártot finanszírozzon, amelyet kimondottan ellenszenvesnek tartok? Az állami finanszírozás jogosságát azzal indokolják, hogy a pártok nélkülözhetetlen funk-I ciót töltenek be a többségi demokrácia fönntartásával, azzal, hogy lehe- < tővé teszik a polgároknak a válasz- , tást a különböző politikai alternatívák közül. A pártfinanszírozás kapcsán azonban nincsen általánosan elfogadott európai standard, minden országnak más a módszere, s mint a német példa mutatja, egy adott korszakon belül is változik a felfogás.- Szokták mondani azt is, hogy ha a költségvetés tartja fenn a pártokat, azok elszakadnak a választóiktól, a társadalomtól. Ellenkező esetben viszont - hangzik az ellenérv - ki vannak szolgáltatva a különböző üzletj csoportoknak, s ezzel nő a korrupció veszélye. ! - Az állami finanszírozás kétségtelen előnye, hogy az állam közérdekből támogatja a pártokat, s nem utolsósorban: törvényekben szabályozott, nyilvános és ellenőrzött módon. Ugyanakkor ez a pártokat valóban elkényelmesíti, a központot rendkívül megerősíti a helyi szervezetekkel szemben, s ha a tagságot nem is teszi feleslegessé, de a fontosságát csökkenti. Miután az előző választás eredményét veszi figyelembe, megmerevíti a fennálló pártrendszert, s megnehezíti új pártok bekerülését. A magánfinanszírozás óriási veszélye viszont, amit a legtöbb ország szabá\ lyozása csökkenteni igyekszik, a korrupció. Hiszen nem ellenőrizhető pontosan, honnan származnak a magántámogatások, mik a valódi céljai. Ezt a veszélyt ékesen példázza a mostani olasz pártbotrány.-, Miért éppen Olaszországban robbant ki egy, az egész politikai szerkezetet megrázó botránysorozat?- A háború után az olasz politikai pártok arra törekedtek, hogy felettük semmiféle állami ellenőrzés ne legyen. Évtizedeken keresztül sikeresen ellenálltak annak, hogy bármiféle törvény szülessen a pártokról és a pártfinanszírozásról. A korrupció lehetősége már az ötvenes évek eleje óta felmerült, végül 1974-ben, a Lockhead-botrány után elfogadtak egy szerény ambíciókkal fellépő és a gyakorlatban még kevésbé megvalósult pártfinanszíro-. zási törvényi. Állandóan napirenden volt azonban, hogy az olasz pártokat alapvetően kenőpénzekből finanszírozzák. 1985-ben a L'Espresso című hetilap a törvény érvényesüléséről készített összeállításában tulajdonképpen megjósolta a botrány kirobbanását, kimutatva, hogy a pártok ellenszolgáltatásokért juttatott pénzekből tartják fenn az olasz pártrendszert, amely összefonódik a különböző páholyokkal és a maffiával is. Most, elsősorban az államhatalmi ágak közötti küzdelem folytán napvilágra került ez a tény. Az olasz példa is azt igazolja, hogy pártfinanszírozási szabályok hiánya vagy nagyvonalúsága robbanáshoz vezethet, s akkor már nehéz orvosolni a bajokat.- Hogvan szabályozták a pártok 3 1 működését Magyarországon? —- A párttörvényt az 1989-es kerekasztal-megállapodás után fogadta el a parlament. Az új Országgyűlés eltörölte azt a szabályt, amely szerint a pártok bevételük ötven százalékát tagdíjakból kötelesek előteremteni.
