Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-04 / 8461. szám

Népázabadság, 1993.4.30

IS

Mikor hisznek a kormánynak?

1973-ban egv amerikai kormányhivatal felkérésére mint gyakorló politológus és Kelet- Európa-szakertö egy tanulmányt készítettem a „kommunista emberről". Addigra persze az angol nyelvű irodalom már bővelkedett bödületes marhaságokban, melyek szerint nagy sikert arattak a „kommunista” rendszerek a kommunistává nevelés - mérsékeltebb és jóval tudományosabban hangzó kifejezést használva a politikai szocializáció terén. Mondanom sem kell, hogy először a szovjet, a hazai és a többi szocialista országok irodalmát hasonlítottam össze ezekkel az alpári hangú amerikai förmedvényekkel. és tapasztaltam. hogy nagyon kicsi a különbség hozzáállásban, az eredmények ismertetésében közöttük - csupán az előjel volt más.

Azokban az években szinte üdítő volt a magyarorszagi politikai szocializáció állapota a többi országéhoz kepest. Emlékeztetőül: a hatvanas évek középétől, a kadán „Aki nincs ellenünk, az velünk van'' politika következtében, megkezdődött a depolitizalás. Ennek az volt a lényege, hogy meggyőzze a társadalmat; bármibe foghat a politikán kívül. Az amerikai Greyhound busztarsasag jelszavát magáévá tette Aczél és Kádár rendszere, közölve: a magánéletében mindenki csinálhat barmit, de a politikában hagyja őket vezetni és kormányozni.

Ahogy múltak az évek, úgy egészült ki ez a politika a kontrollrendszer többi elemevei. A fiatalabb generáció szamára a három T a támogatott, túrt. tiltott kategóriákat jelentette. A kooptálás az értelmiség „megvételét" - cserébe a politikamentességért - jelentette Csurkától Hofiig. A nagy korregények - például Kertész Ákos Makrája - ha jól emlékszem, igy fejezték valahogy ki a kooptálást: „Mert a gyereknek tej kell és kenyér és télikabét...” S aki nem volt hajlandó parírozni a politikában - a Budapesti iskola nagy része. Heller, Fehér, Altrich'ter stb., Kis, Bence, Kovács, Konrád, Haraszti, Eörsi és még oly sok nagyszerű ember! -, távozhatott az országból, vagy kereshette kenyerét fordítással, esetleg valami minimális kutatással.

Ma könnyű elítélni azokat az embereket, akik nem voltak hősök, akik nem álltak aktivan ellen, hanem írtak, dolgoztak, gyakran az íróasztaloknak, vágj' kritizáltak a megengedett határok között - és hogy milyen ördögien keményen, azt érdemes lenne tanítani Moldova Titkos záradékának történetén -, s igyekeztek mindig egy picit tágítani a határokat. Az az ellenzék, mely az 1980-as évekre összeállt, tartalmazta a nyakas és kemény ellenzéket, akik nem voltak hajlandók parírozni, és a „reformellenzéket". akik a mindenkon adott határokat tágították. S ezeknek a demokratizálási folyamatoknak nagyon is részese volt a tömegkommunikáció.

Milyen más volt ez. mint a környező országokban! Annak ellenere. hogy a környező országok s Magyarország politikai vezetese ugyanazon célt szolgálták, ugyanúgy „kommunisták" voltak a vezetők. A művészetek szabadságának hatara is roppantul különböző volt akkoriban: Göncz Árpádnak nem kellett WC-papírt cipelnie magaval - mint Václav Havelnek, arra az esetre is készülve. hogy bármikor letartóztathatják.

Nem hősökről és árulókról, győztesekről és vesztesekről, hazafiakról vágj.- internacionalistákról. népiesekről vagy urbánusokról szól ez a történet, hanem Magyarországról, ahol mindenki mindig „bújtat valakit”, a régi viccel élve. Itt a konfliktus nem az üres ideoló- I giák. hanem a közvetlen politikai célok jegyében áll. és ezert üresek a viták és lesznek személyeskedő hangúak. Itt mindenki csak ideig-óráig lesz a „hatalom” birtokosa, utána visszakényszerül azokhoz, akikkel korábban politikai konfliktusban állt, hiszen mindenki nem tud kimenni Németországba konzultánsnak vagy Amerikába tanítani. A visszatérés egy más politikai miliőben sokkal nehezebb azoknak, akik nem konszenzuskereséssel, ha- : nem kirekesztéssel és megsem- j misitéssel próbálkoznak.

A média távirányításának és kézi vezérlésének ügyében az alkotmányos rendezes halaszthatatlan szükségessége egyre inkább nyilvánvaló, hiszen egyetlen pártnak sem tesz jót az egymásra mutogatás a választásoknál. hogy „azért, mert ők nem..." vagy „mert mi különben..." A magyar túl józan nép ahhoz, hogy ezt elfogadja, mint ahogy túl józan ez a nép egy erősen szélsőjobboldali eszmét hirdető part támogatásához

Azoknak, akik ma médiapolitikával foglalkoznak, talán érdemes lenne végiggondolniuk azt. hogy mi „ott messze" milyen következtetest tettünk a hetvenes évek elején ama fen-, tebb említett tanulmányban a kelet-európai országok médiapolitikájáról. Be lehetett bizonyítani, hogy ahol a legerősebb volt a politikai nyomás és ahol a politika - s főképpen a konkrét belpolitika! - nem szerepelt a médiában, ott hittek az emberek a kormánynak a legkevésbé. Ha nyíltabb volt a politika. jobban támogattak az emberek a rendszert, ha zártabb volt. ellene fordultak. Ezert is volt népszerű a Szabad Európa Rádió a térségben, es ezert volt éppen Magyarországon a SZER-nek viszonylag mérsékeltebb a fogadtatása.

Ezert lenne fontos, hogy reggel a hírekben, a külonbozo po- j litikai műsorokban ismét megszólaljon a belpolitika hangja, ha nem csupán a külföld aktuális es kevesbe aktuális hírei kerülnének előtérbe, és nem csupán ismét az állam - s nehanéha egy-egy más párt - vezetői napi programjáról szólna a hir. hanem a politikai viszá- j Ivókról, erdekesen. izgalmasan, tárgyilagosán, de szólna!

Völgyes Ivan a Nebraska Egyetem professzora j