Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-04 / 8461. szám

06

most ezt a témát például az EK-beli tagságra. 1990-ben úgy tűnt, hogy Magyarország és Közép-Európa körülbelül a kilencvenes évek közepére az EK tagjává válhat. Most már inkább a század végéről beszélünk, ami nem tragikus, csak egy apró változás. A távolságtartás - mint említettem - alapvetően félelemből táplálkozik, egyrészt félnek az áruinktól, különösen a mezőgazdasági termékeinktől, félnek a munkaerőnktől, félnek a pénzügyi terhektől, amelyek a jelenlegi mechanizmusok fenntartása esetében nem lennének jelentéktelenek. De mindez nem olyan lényeges, mint az, hogy félnek a konfliktusainktól, félnek a törzsi villongásainktól. félnek az archaikus kelet-európai feszültségektől, és van egy olyan gondolkodási irány - amit persze nem mondanak ki -, hogy ne fogadjuk be ezeket a konfliktusokat, ne integráljuk azokat, mert nem fogjuk tudni őket kezelni, ezért jobb a távolságtartás politikája.

Ezek a félelmek lényegében megalapozatlanok, és eltörpülnek - legalábbis a mi gondolkodásunkban - a mi befogadásunkból származó előnyök mellett. Még az említett utolsó félelem esetében is ez a helyzet, mert ha tényleg vannak ilyen archaikus törzsi viszályaink, akkor ezeket sokkal könnyebb úgy kezelni, ha minket befogadnak. Azért ezek a konfliktusok nem olyan rettenetesek, a délszláv válság ugyanis nem Közép-Európa, hanem az egy egészen más minőség.

Amikor ezek a távolságtartást geijesztő félelmek erősödtek Nyugaton, akkor robbant ki a bős-nagymarosi vita. És azt kell érzékelni, hogy itt a tét sokkal nagyobb volt, mint „csak a Duna". Ha mi hagyjuk tovább éleződni a bósi vitát, akkor ezek a távolságtartási ösztönök sokkal jobban felerősödtek volna, és bizonyítékul szolgáltak volna azok számára, akik azt hangoztatták, hogy ezeket az országokat nem szabad befogadni, hisz ezek a legegyszerűbb! egymás közötti vitát sem tudják megoldani még a mi közreműködésünkkel sem. Be kellett bizonyítani: érettek vagyunk arra, hogy a konfliktusainkat tudjuk kezelni, és el tudjuk vinni ezt a jogvitái oda, ahova ez tartozik. Men meggyőződésem, hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz tanozik. Persze sokkal elegánsabb és jobb lenne ezt kétoldalú alapon, kétoldalú tárgyalások útján rendezni, és biztos, hogy gyorsabb is lenne, de nem lehet. Meg kell érteni, hogy itt mindkét oldalon olyan erők mozognak, amelyek, ma legalábbis, a kompromisszum megkötését nem teszik lehetővé.- Mi az a határidő, amelyen belül a szlovák partnert rá akarjuk venni az átmeneti vízgazdálkodási rendszerrel kapcsolatos megállapodás megkötésére? És érez-e egyáltalán valamilyen fordulatot a szlovák gondolkodásban?- Azt hiszem, hogy az átmeneti vízmegosztási rendszerre vonatkozó megállapodásnak legkésőbb néhány hónapon belül létre kellene jönnie. Most bizonyos védelmi intézkedéseket teszünk a vízszintemelés céljából. De úgy érzem, hogy néhány hónapon belül meg kell kötni az átmeneti vízgazdálkodási rendszerre vonatkozó megállapodást, aminek egyik nagyon lényeges pontja az lenne, hogy mikorra tudja a szlovák fél megteremteni azokat a berendezéseket, amelyek a megállapodás végrehajtásához szükségesek. Errol alapos tárgyalásokat kell folytatnunk, itt nemcsak vízmennyiségről van szó, hanem például az egész rendszer működtetéséről, ellenőrzéséről. Az EK Bizottságnak van egy nagyon jó javaslata, amelyben valójában minden kérdés szerepel. Ezt a javaslatot lehet még tökéletesíteni, lehet rajta bizonyos finomításokat elvégezni. Valójában ezt a javaslatot kellene

elfogadni, és akkor véleményünk szerint ésszerű, mind a két fél szempontjait a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vevő ideiglenes rendszer jönne létre. ;- A szlovák fél most megint választás elé került, tudniillik ők eredetileg - érzésem szerint - a nemzetközi bíróságot sem akarták nagyon elfogadni, és végül az a megfontolás fogadtatta ezt el velük, hogy európai politikájuk súlyos sérelmet szenved, ha fenntartják ezt az elutasító magatartásukat. Nyilvánvalóan erre vonatkozóan kaptak jelzéseket is a megfelelő személyektől. De ők maguk is felismerték azt, hogy ha ennek a minimális feltételnek nem tesznek eleget - hogy tudniillik még a bírósági eljárást sem fogadják el akkor abból komolyabb baj lehet. Az aláírás után most egy új helyzet jött létre, és ezzel, azt hiszem, hogy a vita hosszú távú rendezésének a feltételei többé-kevésbé adottak. Most viszont az ideiglenes vízgazdálkodási rendszerrel kapcsolatban nem tapasztalom a jelét pillanatnyilag a pozitív megközelítésnek, és azért jelzem azt, hogy nekünk újabb diplomáciai offenzívára lehet majd szükségünk.- Ön néhány nappal ezelőtt az Egyesült Államokban járt. Milyen célkitűzésekkel tárgyalt Washingtonban? Milyen benyomásokat szerzett, mennyire tekintik politikailag és gazdaságilag stabilnak Magyarországot? Vajon nem vállozott-e a washingtoni megítélés hazánk irányában, mégpedig negatív módon?

A napokban például a román kormányhoz közel álló Adcvaru! című bukaresti lap azt írta: az Egyesült Államok szemében a magyar vezetők, illetve a magyar külpolitika hitelét vesztette, és ezzel párhuzamosan a külpolitikai játéktér Románia számára megnövekedett. Szóba került-e tárgyalásain Antall József miniszterelnök tervezett egyesült államokbeli látogatása?- Én nem tárgyaltam a magyar kormányfő ter-11 vezeti látogatásáról. Ennek előkészítése megfelelő , csatornákon folyik. Rövid utamnak több célja | volt. Egyrészt előadást tartottam a magyar politikai és gazdasági átalakulás jelenlegi helyzetéről, a magyar külpolitika fő célkitűzéseiről, azonkívül a bős-nagymarosi vita jelenlegi állásáról, s ennek az Európa-politikával való összefüggéseiről. Részt vettem a köztársasági elnökkel a Holocaust Emlékmúzeum megnyitó ünnepségén. És megbeszéléseket folytattam a külügyminisztériumban, valamint a védelmi minisztériumban. Szerencsés dolognak tartom, hogy velem egy időben Washingtonban tartózkodott egyrészt az elnök úr, akivel össze tudtuk hangolni a megbeszéléseinket, másrészt két országgyűlési képviselő, Csóii György és Wachster Tamás. A Pentagonban folytatott megbeszélésen, amely egyébként nagyon fontos volt, ők is részt vettek, így a nemzeti konszenzus megjelenítőiként tudtunk tárgyalni, tekintettel arra, hogy a legalapvetőbb kérdésről, az ország biztonságáról folyt a megbeszélés.- Hogy miként ítélik meg Magyarországot, ez mindig egy kicsit szubjektív kérdés, összességében azonban azt hiszem, hogy a magyar külpolitikának a megítélése semmit sem romlott, ez egy téveszme, egyesek nyilván nagyon szívesen hivatkoznak erre. Az idézett véleményt nem kommentálnám, mert soha nem szeretek sajtón keresztül vitatkozni. Mindenesetre úgy érzem, hogy az amerikai politika változatlanul nagyon fontos országnak tekinti Magyarországot, azt Közép-Kelet-Európa legstabilabb pontjaként kezeli, a befektetések beáramlása egyébként egy centtel sem apadt, tévedések azok a feltételezések. amelyek szerint Magyarország vonzereje, és így a befektetések is csökkentek volna. A negyedévi adatokat tekintve ezek körülbelül azonosak a tavalyi szinttel. éppúgy, mint ahogy a tavalyi szint is lényegében azonos volt a tavalyelőttivel. Nem hiszem tehát, hogy bármilyen kedvezőtlen folyamatok megindultak volna, bár az kétségtelen, hogy a térség labilitása nőtt. Elsősorban a délszláv konfliktus miatt. Ettől függetlenül, mivel most Washingtonban nagyon fontos gondolkodási folyamat zajlik, hogy mit tegyenek Kis- Jugoszláviával, s ebben a folymatban számukra nagyon lényeges elem, mi a szomszédok helyzete és véleménye. Ezért volt nagyon időszerű, hogy el tudtuk mondani biztonsági gondjainkat.- Korábban azért szívesen emlegettük magunkat a térség élenjáró államaként, s előszeretettel kerestünk olyan sajtóidézeteket, amelyek ezeket alátámasztották...