Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-11 / 8464. szám

Szőllősy-Sebestyén András

Magyar Hírlap, 1993.5.6

33

Döntünk vagy szavazunk?

„Válassz, hogy dönthess!” — így szól hozzánk a társadalombiztosítási választások jelszava. Én azonban ez idő szerint még azt sem tudom eldönteni. hogy válasszak-e. Ha komolyan veszem is a jelszó sugallta állampolgári kötelezettségemet, akkor sem látom, hogy teljesítése által a döntésnek bármiféle jogához jutnék. Azaz: a jogomat — ha igaz — törvény garantálja, de a lehetőségemet jószerivel semmi.

Egy hónappal a választások előtt még nem voltak ismeretesek a jelöltek listáin szereplő nevek. Mindegy is, mert a jelöltek nevének ismeretében sem biztos, hogy ismerem személyüket. De ha ismerem személyüket. nem valószínű, hogy ismerem a társadalombiztosítással kapcsolatos nézeteiket. De ha ismerném a nézeteiket, akkor sem lenne mihez mérnem őket.

Én csak az államosított társadalombiztosítást ismerem — tapasztalatból meg a mások tapasztalatából —, és azt tudom, hogy körülbelül mit kellene nyújtania egy olyan társadalombiztosításnak. amellyel én is meg volnék elégedve. Meg persze a benne dolgozók is, a testvéreink, a szüléink, a gyermekeink, sőt az unokáink is — egyszóval az egész társadalom. Ám hogy ez a rendszer hogyan működik vagy hogyan kellene működnie, arról fogalmam sincs.

Van ugyan egy olyan sejtelmem, hogy ha az egész rendszer jól működne. akkor a társadalombiztosítás is jól működne benne. Sőt még az állami társadalombiztosítás is jól működhetne, ha maga az állam jól működne. Minthogy azonban az állam nem éppen hibátlanul működik, el kell ismernem, hogy a társadalombiztosítást célszerű volna kivenni a kezéből — és átadni a társadalomnak, amely egy árnyalattal még mindig jobban működik az államnál. Igaz ugyan, hogy ha emlékezetem nem csal, nem sokkal ezelőtt az állam tett egy nagyszabású kísérletet arra, hogy mindenestül átadja magát a társadalomnak. Ez a kísérlet azonban alighanem kudarcot vallott, mert a parlamenti választások óta választók és választottak egyaránt arról panaszkodnak, hogy valójában nem kerültek döntési helyzetbe. Azaz: akik mégis döntési helyzetben vannak, i azok állandóan arra hivatkoznak, hogy a választók felhatalmazása

i A szerző nyelvész, egyetemi oktató

alapján döntenek. Most például arról, hogy ha akarják, ha nem, a jövő év végéig társadalombiztosítási önkormányzatot kell választaniuk. És ha a társadalom ezt a döntést nem hajlandó végrehajtani, akkor voltaképpen a saját közakaratával szál! szembe.

Ha tehát most a választásra jogosultak többsége nem megy el szavazni. akkor azzal kétségtelenül kifejezésre juttatja, hogy az államnak legalábbis ez a döntése nem felel meg az akaratának. Éppen ezért érthető, hogy kormányzat és ellenzék egyaránt a választásokon való részvételiami és politikai szervezetek nem küldhetnek képviselőket, hanem csak munkáltatói, illetve munkavállalói és egyéb érdekképviseletek. A delegálásról. illetőleg a jelöltállítás módjáról azonban a magamfajta egyszerű választópolgár, a „társadalom" még annyit sem tud, mint az állami intézményekről és az elfoglalásukért versengő politikai pártokról. A legérdemlegesebb információ, aminek alapján választhat közöttük, az. ha megtudja, hogy melyik jelölt melyik állami intézmény vagy politikai párt álláspontját fogja ott képviselni.

„A társadalombiztosítási önkormányzatokba — ha jól tudom — állami és politikai szervezetek nem küldhetnek képviselőket, hanem csak munkáltatói, illetve munkavállalói és egyéb érdekképviseletek.

A delegálásról, illetőleg a jelöltállítás módjáról azonban a magamfajta egyszerű választópolgár, a »társadalom« még annyit sem tud, mint az állami intézményekről és az elfoglalásukért versengő politikai pártokról.

A legérdemlegesebb információ, aminek alapján választhat közöttük, az, ha megtudja, melyik jelölt melyik állami intézmény vagy politikai párt álláspontját fogja ott képviselni."

re buzdít. Ugyanakkor az is érthető, hogy nem egyforma erővel, hiszen jól sejlik, hogy az egész ügy nem örvend túlságosan nagy népszerűségnek, ezért a társadalmi érdektelenséggel szemben megértőbb különvéleményt a jövő évi választási siker érdekében nem árt a társadalommal is érzékeltetni. Másrészt: az eredménytelen választás most némileg meghosszabbítja azt az időt, amíg az állam a kezében tarthatja a társadalombiztosítást. Ha viszont a választás eredményes lesz, akkor vajon kinek a kezébe kerül? Az a baj. hogy éppen ezt nem lehet tudni. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy nem azokéba, akik a jelölteket megválasztják, hanem azokéba, akik a megválasztott jelölteket állították. Ők pedig majd bízvást hivatkozhatnak arra — akár még a saját, általunk választott képviselőikkel szemben is —, hogy a mi felhatalmazásunk alapján döntenek. Hiszen — immáron tapasztalat bizonyítja — a posztkommunista többségi demokráciában erről szólnak a választások.

A társadalombiztosítási önkormányzatokba — ha jól tudom — ál-A jelölteket állító és az őket a háttérből támogató szerv ezetek — valószínűleg a legjobb szándéktól vezéreltetve — ügyelnek arra. hogy a választók ezt ne tudják meg. Mert ha megtudják, akkor vagy a maradék kedvük is elmegy a választástól, vagy ha mégsem, akkor politikai szempontok szerint fognak választani — és a választás eredményessége esetén sem tölti be azt a funkcióját, hogy az állami és a politikai szférától függetlenítse a társadalombiztosítást. Ha ezek a kapcsolatok és kapcsolódások megvannak ugyan, csak nem nyilvánosak, tehát a választók nem tudnak róluk, akkor vagy nem tudnak választani, vagy ha mégis választanak, akkor be vannak csapva. Az eredményes vagy eredménytelen társadalombiztosítási választások még afféle előválasztásnak sem tekinthetők a jövő évre.

Ha viszont jóindulatúan föltételezem, hogy ezek a rosszindulatúan föltételezett összefonódások a társadalombiztosítási önkormányzatokban nem állnak fenn, akkor végképp nem értem, mire megy ki az egész. A társadalombiztosításban különbözőkép-