Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-03 / 8460. szám

Hírlap, 1993.4.29

20

ben. A minisztertől függ, hogy valóban politikusként viselkedik, vagy pünkösdi királyként párthíveinek osztogat fényes állásokat.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy meg| kezdődött a szakmai folyamatosságot j garantáló vezetők politikai szempontú { lecserélése is. Egyre inkább úgy lát- I szik, az eddig elfoglalt szintek magas' sága is alacsony a pártjukhoz és kor- i mányukhoz egyaránt hű „szakemberek" számára. Kajdi József miniszterelnökségi államtitkár úgy véli: érthető, ha egy miniszter jól ismert, régi munkatársát választja a közigazgatási államtitkár bizalmi pozíciójába, amikor a szakemberek közül választhat. A baj csupán az, hogy nem a régi barátság vagy a politikai hűség a legfontosabb mérce a köztisztviselők, a főhivatalnokok kiválasztásánál.

A törvényekben megfogalmazott gondolatok szépek, megvalósításukat azonban akadályozza az a több évtizedes beidegződés — hivatalnokban és politikusban egyaránt —, hogy a szakmai kvalitáson kívül mi minden szükséges az előrejutáshoz: régi ismeretség, párttagság, netán elvtelen lojalitás.

Kajdi államtitkár szerint legalább két választási ciklus szükséges ahhoz, hogy olyan kulturált politikai váltógazdálkodás alakuljon ki, amely már nem érinti a szakmai közigazgatási posztokat. Sajnos valószínűleg igaza van.

Addig azonban számtalan kettétört szakmai pályafutás, kényszerből választott magánszféra vagy „agyelszívás" jelzi a politikai szerencselovagok garázdálkodását olyan területeken, amelyek sem társadalmilag, sem anyagilag nincsenek igazán elismerve. Kétségtelen, hogy maradiak a közigazgatásban olyanok, akik jól érzik magukat a középszerűség langyos pocsolyájában. A vállalkozói szféra pillanatokon belül felőrölné őket. De a többség azokból a derék, sőt néha fanatikus jogászokból, közgazdászokból, igazgatásszervezőkből. mérnökökből, tanárokból, külkereskedőkből, diplomatákból, pénzügyesekből áll, akik a közigazgatást hivatásnak tekintik, akik szívességet tesznek a kormányzatnak azzal, hogy a helyükön maradnak. Mert ők nincsenek rászorulva a közigazgatásra. Hetente kapják a kedvező állásajánlatokat többszörös fizetési ígéretekkel, hiszen a piac tudja, kit milyen tudásáén kellene megfizetni, alkalmazni.

De nem mennek — amíg maradhatnak.