Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Hír-Lap, 1993.3.23 42 Balaskó Jenő Búcsú egy Búcsútól Voltaképpen vidámnak kellene lennem, de mivel nem a Vidám Park lapjáról, hanem a Magyar Fórumról van szó és Kása Csaba múlt heti írásáról, a “Búcsú..."-ról, mely írás ezen szent helyen látott /alvilágot, kissé erőltetnem kell a derűt. Kiderült ugyanis, hogy nem csak az ellenzéki lapvilágnak van elhomályosuló önképe, hanem a mi köreinkben is előfordul e gőzölgő önfürdő. Mindenféle búcsú megható, talán leginkább azért, mert szótlanabbá teszi az embert; de ha szétfolyik valaki a megrendüléstől és ez képátfolyásokká dagad, akkor kétségünk támad a bánat ősforrását illetően: “Szemébe nézek Csűr ka Istvánnak: ' Pista, ezt én nem vállalom! Bekötött szemmel, vakon utánad, de hováI” - Ennyit tesz, ha valaki bekötött szemmel néz más szemébe. “Valakinek, valakiknek bele kell hasalniuk a lövészárokba...” - “Helyettünk, akik két és negyed esztendeje a lövész-árokban hasalunk...” - Ezután csak természetes, hogy: “Folt egy kiirt, amely szólította, nem engedte elszéledni a nyájat... Ilyen lap sokáig nem lesz a magyar ég alatt, azt hiszem, sohasem lesz már... ” - Majd: “Sélküle hallgatásra ítéltetünk mindnyájan, akik megszólaltunk, Benedek Istvántól, Páskándi Gézáig, Fábián Gyulától, Cs. Hagy Ibolyáig... EgyTe dermedtebb, fagyottabb volt a levegő. Nem ír Páskándi, nem ír Benedek István a lapba, nem ad írást többé Cs. Nagy Ibolya és Kovács Julis... ” Mindezen búcsúkönnyek után elgondolkodik az ember: legyek-e boldog, hogy ilyen és ehhez hasonló stílbravúrok után és között nem olvasható a nevem, - pedig jeleztem, hogy én se dolgozok ide többet - aki több mint másfélszáz írásban védeni igyekeztem az MDF harcálláspontját, és személy szerint Csurka Istvánt is, igaz: nem lövészárokban hasalva, hanem előőrsi szolgálatban, ott is legelöl, mindenkinek - értsd: mindenkinek! - kiszolgáltatva; bár bevallom, sokszor derűre fakadtam, ha hasonlókat olvastam: “Volt egy lap, volt egy lapunk, amelyet kifényesíthettünk...” Ugyanis: a felsorolt tiszteletreméltó hölgyeknél és uraknál jóval többet dolgoztam a lapba, és azt is megvallom, hogy mindenféle fényesítgetés nélkül némi irodalmi színvonalat is képviseltem. Akkor miért maradtam ki nagy örömömre e fénylő stílfolyásból? Talán, mert soha nem lettem sáros semmitől, avagy mert nem rohantam senki után bekötött szemmel, vakon? Régi tapasztalat: az üres frázisok alján az árok-mélyi és széli érdekek teremnek, és büszkeségem oka, hogy ezek rendületlenül kivetnek magukból.
