Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Magyar Hírlap, 1993.5.4 Az OECD a nyersanyagtermelés és az élelmiszeripar-kereskedelem kapcsolatáról Mit eszünk majd 2000-ben? Újabb OECD-tanulmány látott napvilágot, amely ezúttal a mezőgazdasági nyersanyagtermelés és az élelmiszer-feldolgozó ipar, illetve kereskedelem kapcsolatát vizsgálja, az ezredfordulóig bekövetkező változások függvényében. A világtendencia azt mutatja, hogy a mezőgazdaság kiszolgáltatottsága drasztikusan növekedni fog. A termelők egyre jelentéktelenebb mértékben tudnak hozzájárulni az adott ország GDP-jéhez, és az élelmiszerszektoron belül is marginális helyzetbe kerülnek. A nemzetközi trendet megismerve az az érzése támad az embernek, hogy fordítva ülnek a lovon azok, akik farmergazdaságok •' kiépítéséről álmodoznak. — Mi az oka annak, hogy az 1 OECD az utóbbi időben ennyit foglalkozik az agrárágazattal, nemcsak a sajátjáéval, hanem az európai régióba tartozó országokéval is? — kérdeztük Raskó Györgyöt, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárát. — Az ok egyszerű: saját termelőit kívánja felkészíteni az j ezredfordulóra bekövetkező j változásokra. Az 1961-ben ala- I kult szervezet — az Európai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet — az egész tőkés világot magában foglalja. Elsősorban a legfontosabb nemzetközi gazdaságpolitikai döntések kidolgozásával, a gazdasági tevékenység koordinálásával, valamint a tagországoknak a fejlődő világhoz fűződő kapcsolataival foglalkozik. Az OECD emellett kutatómunkát végez és fontos tanulmányokat készít. Különösen jól hasznosítható a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó adatszolgáltatása. Számos autonóm és operatív szervvel rendelkezik, amelyek az ipar. a mezőgazdaság, a kereskedelem, a fejlesztési segélyek és a termelékenység időszerű kérdéseivel foglalkoznak. — Az alapanyag-termelés és az élelmiszer-feldolgozó ipar kapcsolatát vizsgáló tanulmány milyen világtrendet prognosztizál? — A tanulmány egyértelműen, világosan érzékelteti azokat a változásokat, amelyek a mezőgazdasági nyersanyagtermelésben és az élemiszer-feldolgozó iparban az ezredfordulóig bekövetkeznek. A következtetés — főként magyar szempontból nézve — mellbevágó tényeket sorakoztat fel. A világtendencia azt mutatja, hogy az ezredfordulóig a mezőgazdaság kiszolgáltatottsága szinte kivétel nélkül drasztikusan növekedni fog. A termelők egyre jelentéktelenebb mértékben tudnak hozzájárulni az adott ország GDP-jéhez, az élelmiszerszektoron belül is marginális helyzetbe kerülnek. A nyersanyag- és élelmiszer-termelés kapcsolatát vizsgálva a hozzáadott értékek tekintetében, hadd éljek a brit példával. 1997:ben a brit termelők 9,2 milliárd font árbevételt könyvelhettek el a mezőgazdasági termékértékesítésük után. Ehhez jött egy majdnem hasonló nagyságú, 8,8 milliárd font értékű nyersanyagimport. Ennek feldolgozása során az élelmiszer-ipari vállalatok mintegy 14,4 milliárd fonttal járultak hozzá az értéknövekedéshez. Az összeg a kiskereskedelmi árbevétel során 52,9 milliárd fontra növekedett. Ehhez hozzá kell számítani a 2,8 milliárd font értékű élelmiszerexportot is. Magyarul az össztermelési értékből az élelmiszerszektoron belül a nyersanyagtermelés mintegy 32 százalékos, alig egyharmados részesedést mutat. Az 1950-es években a nyersanyag értékrészc még 60 százalék körül volt, az 1980-as évek végére 40 százalékra csökkent. Az OECD-tanulmány szerint 2000-re ez a i arány 25 százalék körül prognosztizálható, vagy alá is mehet. — Mivel magyarázható a tendencia ? — Ez egyértelműen arra utalv hogy stagnál, illetve csökken a* mezőgazdasági nyersanyagtermelés,iránti fizetőképes kereslet. Pontosabban a kereslet véges, mivel a fejlett országok népessége alig növekszik, s az egy főre jutó fogyasztás elérte a biológiailag optimálisnak tartott szintet. A jövő mezőgazdaságában a verseny nem ott jelentkezik, hogy ki tud többet termelni gabonából, húsból vagy zöldségből, hanem abban, hogy ki tud minél magasabb feldolgozottsági fokú, hozzáadott értékkel bíró terméket előállítani és értékesíteni. Számos fejlett ország agrárpolitikájában markánsan jelenik meg az a célkitűzés, hogy az alapanyag-termelést stabilizálják azon a szinten, amely az adott ország vagy régió biztonságos ellátáshoz elegendő. Ez a mennyiségi termelés kényszerű visszafogását is jelentheti, mint például a Közös Piac esetében — e termelést közvetlen jövedelemkiegészítéssel 'próbálják kompenzálni. Ezért is csökken a fejlett országokban az alapanyag-termelés gazdasági súlya. — Ezek szerint a fejlett országok termelői sem néznek valami rózsás jövő elé. Hogyan próbálják ezt a tendenciát ellensúlyozni, hiszen megélhetésükről van szó? — Érdekes megállapításai vannak erről a problémáról a tanulmánynak. Míg egyesek a vádolt jövőt saját vállalkozásukra nézve reménytelennek tartják s ezért felhagynak a termeléssel, mások felismerve az egyik járható utat, tőkeerejüket fokozatosan átforgatják az élelmiszerfeldolgozásba, s ami igazán érdekes, egyre' élénkebb érdeklődést mutatnak az élelmiszer-kereskedelem iránt. A multinacionális alapon szerveződő élelmiszeripar tömegtermelésével természetesen nem versenyezhetnek, de egyedi termékeikkel — hogy hazai példával éljek, a nagymama lekvárjával — bővíthetik, színesíthetik a kínálatot A nyereségük nagy része ebből a tevékenységből, s nem a termelésből származik. Az Egyesült Államokban például jelenleg már 10 százalékos a termelői tulajdonú, élelmiszerkereskedelmi forgalom arányi, amely az ezredfordulóra elérheti a 15-20 százalékot is. A közvetlen kereskedelmi lánc lerövidítése eredményezi a viszonylag magas árbevételt — Feltételezhető, hogy a multinacionális cégek sem szemlélik tétlenül a tendenciát. Róluk mit állapít meg az OECD tanulmánya? — Az élelmiszer-feldolgozók körében — világméretek-
