Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Magyar Hírlap, 1993.5.4 20 A kormány nem tekinthet el attól, hogy az ügyészség alkot-j mányos helyzetének megváltoz-1 tatását kezdeményezze — je^ lentette ki a közelmúltbat^azl igazságügy-miniszter. Ez nem kevesebbet jelentene, mint tör-1 vényes lehetőséget arra, hogy a! végrehajtó hatalom közvetlenül alakíthassa az ügyészségnek a vád képviseletében betöltött szerepét. Csakhogy a liberális \ ellenzék nem tartja időszerűnek ezt a lépést, az MSZP pedig általában is ellenzi, hogy az ; ügyészség a kormány alárendeltségébe kerüljön. Múlt héten végre hivatalosan is nyilvánvalóvá vált: az ellenzék érdemben tárgyalni sem kíván az előterjesztésről. Bizonyítja ezt, hogy a tárca által kezdeményezett egyeztetésre nem is a parlamenti frakciók tagjait küldték. (Ami tulajdonképpen érthető, hiszen a javaslat előkészítésekor senki nem volt kíváncsi a véleményükre). A kormány tehát hiába vétette a Ház napirendjére a tervezett alkotmánymódosítást, annak elfogadásához az összes képviselő kétharmadának támogatására lenne szükség. így az ötlet eleve kudarcra ítéltetett. A javaslat ilyen határozott elutasítása váratlan fordulat is lehetne, hiszen a rendszerváltozást megelőző kerékasztal-tárgyalások idején az akkori ellenzék képviselői egyetértettek abban: az ügyészség önálló hatalmi ágként nem funkcionálhat. Az emlékezetes Duna-gate kapcsán is amiatt ismételték meg az eljárást, mert a katonai ügyészség a gyanúsítottak megrovásával maga zárta le az ügyet, s nem a bíróság mondta ki a végső szót. A szakértők egy része persze nem azért gondolkodik ma másként, mert változott a tudományos véleménye. Egészen másról van szó: a végrehajtó ^ halak*« iránt megnyilvánuld bizalmi válságról. Ezért hiába ■'ismeri el a liberális ellenzék, hogy a törvénymódosítás csupán a kontinentális jog egy újabb elemének átvételét jelentené, ha közben egyre azon kell gondolkodnia: a tervezett változás nem ad-e módot a kormánynak arra, hogy a ma csupán a törvényeknek alárendelt ügyészség tevékenységét a saját kepére formálja. S hogy mindez nem teljesen megalapozatlan fikció, éppen a bírósági vezetők kinevezése körüli botrány bizonyítja. Ugyanakkor némi gyanakvást kelt az is, hogy az igazságügyi tárca miért ragaszkodik olyan görcsösen a bíróságok felett gyakorolt igazgatási jogköréhez. És vajon miért nézi rossz szemmel, hogy a Legfelsőbb Bíróság nagyobb beleszólást kíván a területi bíróságok irányításába? Vagyis tulajdonképpen nem annyira az ügyészség, inkább az igazságszolgáltatás valódi függetlensége a tét. Lehetséges azonban, hogy a hatalom számára ma nem ez, hanem áz~ igazságtétel a fontosabb szempont. LENCSÉS KÁROLY
