Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-06 / 8445. szám
Magyar Hírlap, 1993.márc.31. litikus ministránsa, hogy nem képviselhetem őket, kivált ha kijelentéseik nemegyszer nélkülözik a valós alapot. A nagyköveti lojalitásnak is megvannak a határai. Ráadásul a mostani miniszterelnöknek ezen a neuralgikus poszton olyan emberre van szüksége, aki mindenben feltétel nélkül lojális. De nekem más az életfilozófiám és a politikai bölcseletem. Egyszerűen más módszerek, és lehet, hogy egy más kor és más illúziók embere vagyok. Olyan időben foglaltam el ezt a posztot, amikor úgy tűnt, hogy jobb idők virradnak ránk. Az, hogy kapcsolataink némileg kisiklottak, átmeneti jelenségnek tekinthető, és nem az én számlámat terheli... Hiszem, hogy a javulásnak így vagy úgy be kell következnie. — Kinek mii kellene tennie, hogy megszűnjenek a feszültségek a magyar—szlovák kapcsolatokban? — A Magyarországgal való kapcsolatok a szlovák külpolitikában egyértelmű prioritást élveznek. Természetesen ez megfelelő és tárgyszerű visszhangot kíván a másik féltől is. és e tekintetben már korántsem vagyok olyan biztos abban, hogy ez a visszhang ilyennek tekinthető. Kissé nyugtalanítóan hatottak rám az elmúlt év végén azok a magyar törekvések, amelyek Szlovákia nemzetközi elismertetése és az európai integrációs struktúrákba vezető útja elé próbáltak akadályokat gördíteni. Örülök, hogy ez csupán pillanatnyi „eltévelyedésnek" bizonyult... A Magyar Köztársaság a Szlovák Köztársaság számára bizonyos mértékig még inkább kulcsfontosságú partner, mint a Cseh Köztársaság. Bizonyos, hogy a szlovák külpolitika számára a jövőben ez a két kapcsolat lesz leginkább meghatározó, ezt e „háromszög” mindegyik sarkának tudatosítania kell majd. De már most leszögezhető, hogy az önálló Szlovák Köztársaságnak — mint a nemzetközi jog alanyának — a létrejötte nem kell hogy ellentétben legyen Magyarország érdekeivel. Szlovákia legfontosabb érdeke, hogy ne a nyitott szlovák—magyar problémák, mi több: konfliktusok révén jelenjen meg a nemzetközi élet színpadán. A kölcsönös kapcsolatainkban meglévő, politikailag motivált feszültség enyhítésének eszközét mindenekelőtt a gazdasági együttműködés fejlesztésében látom. A közös állam szétesése után Szlovákiában olyan kapacitások szabadulnak fel, hogy országunk — épp a földrajzi és a kulturális meghatározottság okán — a déli szomszédunkhoz fűződő gazdasági kapcsolatok elmélyítésében érdekelt. —Mit tehetne Magyarország ? — A magyar hivatalos képviselők egyértelmű kijelentésére várunk a közös határok kérdésével vagy inkább meghatározásával kapcsolatban. A nálunk meglévő nyugtalanság és kétely forrása éppen az itteni nem egyértelmű fellépésekben keresendők, éppen ezek nyitnak teret korántsem bölcs válaszoknak, igényeknek. Természetesen nem akarom a dolgot úgy beállítani, hogy csak önök vétkesek. — És mit tehet Szlovákia? — Mindenekelőtt stabilizálnia kell saját politikai és gazdasági helyzetét, olyan partnerré kell felnőnie, akinek nincs szüksége kifogásokra, mivel magabiztosságával arányos ösztönzést adhat az együttműködésnek. Szlovákiának meg kell szabadulnia a dél felől jövő fenyegetés mániájától. Szlo. vákiának geopolitikai öntudatra van szüksége, és nem kell történel- I mi vagy jelenkori komplexusokkal , küszködnie. A kisebbrendűség az i egyének problémája, nem a nemzeteké. Minden bizonnyal a politikai hullámok csillapulását szolgálná az is, ha a magyar politika kevésbé szembeötlő módon alakítaná ki a szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatos magatartását, mert a Magyar Demokrata Fórum — azaz a kormány — és az Együttélés mozgalom közötti szoros összefonódást a mi oldalunkon kétségtelenül egy szuverén állam belügyeibe való beavatkozás veszélyeként érzékelik. — Van esélye a magyar—szlovák kiegyezésnek? — Manapság sajnos még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy kölcsönösen mondjunk le a feszültségek okainak felhánytorgatásáról. A „kiegyezést” vagy „megbékélést” ma még definiálni sem tudjuk, nemhogy elérni. Kevés a politikai akarat valamiféle történelmi kompromisszum megkötésére, kevés az akarat arra, hogy kissé mélyebbre ható tekintettel mérjük fel, milyenek is vagyunk mi, magyarok és szlovákok, s mindez arról tanúskodik, hogy hiányzik belőlünk a nagyvonalúság, a történelem felülnézetből és távolságtartással való szemlélete, hogy nég nagyon is e történelem és a benne megnyilvánuló kizárólagosságok betegei vagyunk. — Ón most visszamegy irodalomtörténésznek, és végleg odahagyja a szlovák—magyar államközi kapcsolatokat? • — Még nem döntöttem el. mit fogok csinálni. Több állásajánla! tóm is van, nemcsak Szlovákiá| ból, de az biztos, hogy továbbra is I segíteni szeretném a szlo- I vák—magyar együttműködést. 1 Részt veszek például egy„barátságvonat" szervezésében: júniusban 120 szlovák család fog egy hétvégén Magyarországon magyar családoknál vendégeskedni. Hozzá akarok járulni ahhoz is. hogy nagyobb társadalmi hatással működjön a szlovák—magyar értelmiségi fórum Gondolkodom Moravcík külügyminiszter ajánlatán is, hogy vegyek részt a szlovák magyarpolitikai koncepció kidolgozásában. Dolgozom egy multilaterális közép-európai kulturális kezdeményezésen is, de erről még nem akarok beszélni. Egyszóval 1 mindenképpen fogok még foglal! kozni a magyar üggyel. • Scipiades Ivan
