Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-29 / 8458. szám

Népszabadság, 1993.ápr.24 vezette be a magyarellenes intézke­déseket, következésképp a láthatá­ron már-már az erdélyi magyarság kollektiv felszámolásának rémképe is megjelent. A határok többszöri és mind hangzatosabb elismerésének és a ki­sebbségi magyarság hivatalos buka­resti vagy pozsonyi kezelésének ügyét ezért a legkevésbé sem lehet egymástól függő helyzetbe hozni. A kisebbségi magyarság helyzetét - egyébként éppúgy, mint a határok békés módosításának ügyét - alap­vetően nem a budapesti és a buka­resti, illetve a budapesti és a pozso­nyi kormány szerződéses megállapo­dásai képesek befolyásolni, hanem mindig az adott országokban és a közép- és kelet-európai régióban ki­alakuló politikai viszonyok. Jó, ha vannak helyes és hasznos államközi megállapodások, mindenekelőtt azonban arra kell törekedni, hogy kedvező politikai viszonyok és fo­lyamatok jöjjenek létre, s akkor a megállapodások is kimozdulhatnak egy absztrakt politikai térből, és jobban kielégíthetik a régióban élő népek, ezek között a kisebbségi ma­gyarok jogos és valódi érdekeit. Az erdélyi és a felvidéki magyar­ság jelen helyzete és ennek további alakulása az európai és közép-euró­pai politikai és gazdasági reálfolya­matoktól függ, és a magyar külpoli­tikának, az egész magyar politikai stratégiának arra keli törekednie, hogy ezek a reálfolyamatok szá­munkra kedvező módon alakulja­nak.'Ilyen reálfolyamat mindenek­előtt az európai intézményeknek, a gazdasági és politikai szervezetek­nek, az európai közvéleménynek és sajtónak a bukaresti és a pozsonyi kormány kisebbségi politikáját és etnocentrikus nemzetállami elgon­dolásait érintő magatartása. A ma­gyar politikának mindenképpen meg kell nyernie ezeknek az intézmé­nyeknek a jóindulatát és támogatá­sát, már csak annak érdekében is, hop’ az etnokratikus rendszerek ki­építését megkísérlő szomszédos poli­tikai erők valóban az európai ki­sebbségpolitika normáival találják - szemben magukat. És meg kell ér­tetnie az európai intézményekkel: a közép-európai térség belső konszoli­dációjának elsőrendű feltétele, hogy ezek a kisebbségpolitikai normák érvényesüljenek. A másik ilyen reálfolyamat a ki­sebbségi szervezetek: 9 politikai pár­tok és a kulturális tömörülések belső erejének és küzdöképességének ala­kulása, minél teljesebb kibontakozá­sa és érvényesülése. Az, hogy minden kisebbségi magyar készséget, intéz­ményt és erőt az autonómia kiépíté­sének érdekében tudjanak mozgósí­tani, s lehetőség szerint találjanak megbízható szövetségeseket a több­ségi nemzet demokratikus csoportja­iban. Ugyancsak nagy fontossága van annak, hogy a több országban (vala­mint a nyugati világban diaszpórá­ban) élő magyarság, különösen az al­kotó értelmiség közösen keresse a ki­sebbségi magyarok védelmének, tá­mogatásának és megerősítésének okos és hatékony módozatait. Végez­zen alkotó munkát az egyetemes ma­gyar nemzeti stratégia kialakítására, lehetőleg úgy, hogy minden bekövet­kezhető történelmi-politikai ese­ményre vagy fordulatra megfelelő stratégiai választ tudjon adni. Emel­lett keressen kapcsolatokat a szom­szédos népek értelmiségi műhelyei­vel, azokkal a csoportokkal vagy egyénekkel, amelyek és akik maguk is érdekeltek egy átfogó közép-euró­pai megbékélésben és együttműkö­désben. Végül, de talán mindenekelőtt rendkívül fontos politikai tényező a magyar társadalom, gazdaság és kul­túra belső konszolidációja, magára találása és ereje. Egy olyan Magyar­­ország. amely sikeresen küzdi le a kommunis­­v ta diktatúra (és a megelőző autoritá­­rius rendszerek) anyagi és szellemi örökségét, ered­ményesen halad előre a moder­nizáció szer­vezésében és képes fel­zárkózni a nyugati világhoz, hatékonyabban tudja májd védelmezni a szomszédos országok­ban élő magyarokat is. Természete­sen ehhez szükség van arra, hogy a kisebbségi magyarság ügye semmifé­le pártpolitikának ne legyen aláren­delt és kiszolgáltatott. A hat parla­menti párt között hagyományosan konszenzus van abban, hogy a ma­gyar államnak és a mindenkori ma­gyar kormánynak elkötelezettséget kell tanúsítania az anyanemzettől el­választott magyarok iránt. Nos. ezt a konszenzust erősíteni és kinyilvání­tani kell, sohasem gyengíteni. Aki a kisebbségi magyarok támogatásának ügyét itthon valamilyen pártpolitika szekerébe fogja be, az a nemzet egyetemes érdeke ellen vétkezik. Nem szabad átengednünk magun­kat az illúziók csábításának: a ki­sebbségi magyarság létét és fejlődé­sét csak akkor fogják szolgálni jó ál­lamközi megállapodások, ha a politi­kai helyzet, amelyre ezeknek a me­gállapodásoknak épülniük kell, érez­­rhetően megjavul. Erőfeszítéseinket ezért helyzetünk megerösitésére kell jirányitanunk: ennek felelősségét sen­­[ki sem kerülheti meg. Pomogáts Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom