Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
Fricz Tamás Változnak a törésvonalak? Magyar Hírlap, 1993.ápr.23. 25 Lezajlott a Fidesz ötödik kongresszusa. Simán, minden különösebb meglepetés nélkül. Úgy. ahogyan a fiatal demokraták háza táján minden történni szokott: precízen, pontosan előkészítve, az előre megtervezett forgatókönyvtől szinte jottányit sem eltérve. Ez „lefordítva” a konkrétumok szintjére azt jelenti, hogy tényleg Orbán Viktor lett a párt első elnöke, tényleg eltörölte a párt a tagság felső korhatárát (a 35 évet), tényleg új alapszabályt fogadtak el, tényleg átvette az országos választmány az országos tanács helyét — és így tovább. A fiatal demokraták gyűlésének ta-i pasztalatai vajon mit vetítenek előre a választási kampány időszakára? Hol fognak húzódni a törésvonalak 1993 őszétől a választási küzdelemben? Melyek azok a kérdések, amelyek körül vetélkedni fognak a pártok? Azaz: lesznek-e új tagoló erők az eddig ismertekhez képest? Azt hiszem, éppen a Fidesz volt az első párt, amelynek legfőbb döntéshozó testületé már lényegében az 1994-es választások bűvkörében tartotta meg összejövetelét. Érdemes tehát odafigyelni arra, hogy a fiatal demokraták mit tartottak érdemesnek kiemelni, hangsúlyozni a választásokra készülve. Ha ebből a szempontból nézzük a Fidesz-kongreszszuson történteket, akkor a magam részéről három dolgot emelnék ki. Először is azt, hogy a fiatal demokraták korántsem mondtak le régi. dédelgetett álmukról, a spanyol Moncloa-paktum valamifajta magyar változatának megvalósításáról. Orbán szerint az elhúzódó gazdasági válsághelyzet továbbra is aktuálissá teszi a pártok közötti összefogás gondolatát, ezért arra kell törekedni, hogy a parlamenti pártok alapvető kérdésekben meg tudjanak állapodni egymással. Pontosabban: ez a pártok, valamint a munkáltatók és a munkavállalók érdekszervezeteinek megállapodását jelentené (nagyon hasonlóan a spanyol mintához); a Fidesz nem titkolt célja egy esetleges választási győzelem után egy ilyen paktum. Másodszor arra hívnám fel a ftgyelj met, hogy a fiatal demokraták újdonsült elnöke nemzeti elkötelezettségű liberális pártként aposztrofálta a Fi' deszt. Az indoklás úgy szól, hogy e bizonytalan, háborús fenyegetésektől terhelt kelet-közép-európai régióban a liberális politikának szükségszerűen nemzeti elkötelezettségűnek kell lennie — s ez nyilvánvalóan arra utal, hogy az ország szuverenitásának védelme, valamint a határainkon túl élő magyar kisebbségek támogatása egyaránt elkerülhetetlenné teszi a nemzeti érdekek előtétbe állítását. A szerző politológus Harmadszor megemlíteném, hogy a fiatal demokraták ez eddig megteremtett imázsuk egyik leghangsúlyosabb elemét, azaz pragmatizmusukat, gyakorlatiasságukat még inkább középpontba állították. Pontosan megértve ezzel azt, hogy ez az ideológiamentes (vagy legalábbis látszólag ideológiamentes) politizálásuk nagy sikert aratón a választópolgárok döntő többsége előtt, akik már megunták a pártok ideológiai csatározásait, például a polgárok többsége számára semmit sem mondó népi—urbánus ellentét felelevenítését. Kicsit gonoszkodva azt mondanám, hogy a Fidesz a lenini elvet követve „a konkrét helyzet — konkrét elemzése" ideálja alapján kíván cselekedni, azaz továbbra is megőrizve, sőt, növelve büszke elzárkózásukat az általuk teljesen terméketlennek tartott ideológiai-kulturális-világnézeti dagonyázástól. Azt hiszem, az idézett kiemelések, politikai hangsúlyok korántsem csak a Fidesz belügyei; meggyőződésem szerint a fenti három szempont a közelgő választási küzdelemben alapvető szerepet fog játszani, a pártrivalizálások e témakörök körül fognak koncentrálódni. S mivel a választási küzdelmek nem csupán a választási harcról szólnak, ezért azt is hozzátenném, hogy a fenti témák könnyen válhatnak a pártrendszeren belüli új, tagoltságképző erőkké. Ha visszatekintünk az 1990-es választások előtti kampányra, úgy megállapíthatjuk, hogy akkor főként a kommunizmus—-antikommunizmus, illetve ezenkívül még a „kozmopolita—nacionalista” szembenállás és ellentét volt a jellemző vonás. Vagyis, akkor alapvető kérdés volt az "'MSZMP, illetve később az MSZP legyőzése a választásokon, valamint a két legnagyobb ellenzéki párt, az MDF és az SZDSZ ideológiai alapú vitája, amelynek eredői a népi—urbánus konfliktusban gyökereztek. Mindkét törésvonal ideológiai szembenállásokat állított a pártviták középpontjába, és a későbbiekben, a már összeállt parlamentben is ezek az ideologikus jellegű szembenállások hozták létre és alakították ki a parlamenti pártrendszer tagoltságát. Az azóta eltelt három év alatt azonban alaposan megváltozott a politikai hangulat; az eleddig létező szembenállások és viták a parlamenti pártok közön sok tekintetben elveszítették jelentőségüket. Másképpen fogalmazva: a választók széles tömegei előtt ezek az ideologikus alapú törésvonalak elveszítették relevanciájukat, ezért az a pán amelyik az 1994-es választásokra készülve ezen dimenziók mentén igyekszik elhelyezni magát, nagy valószínűséggel súlyos vereségre van ítélve. Jómagam ezt érzem ki a Fideszkongresszuson elhangzottakból és feltételezem. hogy a többi parlamenti és nem parlamenti párt is fokozatosan hasonló következtetésekre jut (ha még eddig nem jutott el idáig). Mert miről van szó? Arról, hogy a közvélemény felől már régóta s egyre erősödő mértékben hangzanak el kritikák a pártok működését illetően, s főként éppen a fent említett három témakörben. A polgárok többsége elégedetlen azzal, hogy a pártok között túlságosan élesek és kíméletlenek a viták, túlzott a konfliktuspotenciál és túl gyenge a megegyezési készség, ami önsorsromboló hatású, veszélyt jelent a demokrácia egészére nézve. Mit tesz tehát az a párt, amelyik „okos" és felfigyel erre a tömegigényre? Megegyezéskereső, kompromisszumkész, koalícióképes pártnak állítja be magát, amelynek első számú célja az. hogy a parlamenti pártok összefogását segítse elő. De menjünk tovább. Kiderült az eltelt három évben az is, méghozzá teljesen egyértelműen, hogy a népi—urbánus ellentéten alapuló nacionalista /patrióta—kozmopolita/ européer ideológiai konfliktus értelmiségi belvita. Kiderült, hogy az igazán lényeges kérdés az ország modernizálása, a piacgazdaság kiépítése, a külföldi tőke becsalogatása, hatékony szociális mtézményrendszer létrehozása, az emberi jogok védelme stb. S ez mind nem más, mint éppen a nemzed politizálás. A Fidesz elnökének a nemzeti szempontokról mondott szavaiból jómagam nem azt olvasom ki. hogv a fiatal demokraták „behódolnak" az MDF-nek (bár elismerem, hogy létezhet ilyen interpretáció is!), hanem azt a felismerést, hogy nem hagyják kisajátítani a kormánykoalíció pártjainak a nemzeti szemléletet, mert azt a maga természetes módján ők is vállalják. Annál is inkább, mert a kormánykoalí„A Fidesz elnökének a nemzeti szempontokról mondott szavaiból jómagam nem azt olvasom ki, hogy a Fiatal demokraták »behódolnak« az MDF-nek (bár elismerem, hogy létezhet ilyen interpretáció is!), hanem azt a felismerést, hogy nem hagyják kisajátítani a kormánykoalíció pártjainak a nemzeti szemléletet, mert azt a maga természetes módján ők is vállalják/<'
