Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
Új Magyarország, 1993.ápr.23. 11 Antall József miniszterelnök interjúja április 16-án jelent meg a Le Figaro című francia napilapban. Az interjút Charles Lambroschini, a lap külpolitikai riportere készítette, amelynek első részéNegnap olvashatták. Az alábbiakban a beszélgetés magnószalagra rögzített szövegének folytatását adjuk közre.- Most térnénk út az Európai Közösségre. Az a benyomásom, mint hogyha ön, önök több alkalommal csalódásuknak adtak vohui hangot - a nemzetközi sajtóban is olvasható volt ez -, hogy a nyugatiak kirobban mindig bátorították önöket, hogy tegyenek a szabadságukért, és amikor a szabadság bekövetkezett, akkor mintha bizonyos csalódást éltek volna át önök, hogy a nyugatiak féltékenyen és egoista módon ráültek a jogaikra, szabadságukra, gazdagságukra, és nem fogadták olyan támogatással az önök országait, mint ami esetleg önöket megillette volna.- Ez vonatkozik az egész térségre nyilván, és különösen Magyarországra, amely úttörő szerepet töltött be. Sokszor az a benyomása ezeknek az országoknak, hogy többet szánt rájuk a Nyugat akkor, amikor még kommunista és szovjet uralom alatt voltak, mintegy gyengítendő a Szovjetuniót és a kommunista rendszert, mint akkor, amikor már lerázták magukról a kommunista és szovjet uralmat. Persze, ez összefügg a világgazdaság helyzetével, a recesszióval is, és a szovjet veszély elmúlása vagy csökkenése nemcsak ezt a politikát befolyásolta, hanem gyakran a nyugati országok egymáshoz való viszonyát is. Nemegyszer látjuk, hogy n szovjet veszély elmúlása vagy vélt elmúlása után olyan ellenérzések is felszínre kerülnek, amelyekről korábban nem beszéltek. Pedig nagy szükség van az európai szolidaritásra, az európai integrációra, és nagyobb szükség a NATO-ra, mint valaha. Ami ezeknek az országoknak a helyzetét illeti, mi úgy véljük, hogy a szabad világ egyáltalán nem volt felkészülve a kommunizmus összeomlására és a Szovjetunió felbomlására. Semmiféle gazdasági, politikai modell vagy recept nem állt rendelkezésre. Az első időben a Nyugat nem hitte, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezhet. Sokáig támogatták a reformkommunistákat. Hosszabb idót jósoltak az átmenetnek, és a reformkommunistáknak hosszabb szerepet. Számos nem kommunista vagy nem baloldali párt, sőt a nyugati tőke is sokáig ezekre a a pragmatikus kommunista erőkre támaszkodott, és velük építették ki üzleti kapcsolataikat. A gyors változás meglepte a nyugat-európai pártokat is és az észak-amerikaiakat is. Ugyanígy nálunk a lakosság, a magyar lakosság sem hitte, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik. Az sem volt rá felkészülve. Hitetlenség uralkodott 1989-90-ben a világban, utána az illúziók időszaka következett, amikor Nyugaton azt hitték, hogy itt egyszerre megszülettek a demokráciák és a piacgazdaságok, és hogy ez simán fog menni. Az emberek nálunk is azt hitték, hogy máról holnapra úgy élhetnek, mint Nyugat-Európában. Erre viszont jött az illúzióvesztés és a csalódás időszaka. A világnak rá kell döbbennie a jugoszláv problémára, az oroszországi, ukrajnai problémákra,, és a Baltikumtól egész a Balkánig súlyos bajok vannak. Az emberek úgy érzik, hogy az új politikai rendszerek számukra nem hozták meg azt, amit vártak. A szovjet csapatok kivonultak, ennek örülnek, de ez önmagában kevés. Az egész átalakulásnak a nehézségei, mellékhatásai foglalkoztatják az embereket. Ez nagyon nehézzé teszi a demokratikus kormányok helyzetét. Komoly veszélyt is jelent, és erre is időben, most kell felfigyelnie a nyugati világnak, nem pedig akkor, amikor már elbuknak a demokratikus kísérletek ebben a térségben.- Mit vár ma Magyarország az Európai Közösségtói, és hogyan gondolja, hogy egy hosszú időszak során a társult tagból valódi taggá válik?- A társulási szerződést, az Európa Parlament már ratifikálta, még néhány országban ratifikálásra vár. A társult tagságot mi alapnak tekintjük. Már jelenleg is külkereskedelmi forgalmunk ötven százalékát az Európai Közösség országaival bonyolítjuk. Ez jelzi, hogy a magyar gazdaság milyen szervesen épül be az Európai Közösségbe. Ha az elkövetkező években Ausztria csatlakozik, akkor ez még fokozódik, mert fontos szerepét játszik a magyar gazdaságban is. Emellett természetesen a felkészülés időszakában figyelemmel kell legyünk az egész jogrendszerünk, a gazdaság, az oktatás reformjánál, és minden más vonatkozásban erre az egyesült európai rendszerre. Mi úgy gondoljuk, hogy két-három éven belül következik be az említett EFTA-országok csatlakozása, és az évezred végére várjuk a magunkét. Világosan meg kell határoznia az Európai Közösségnek, hogy mik az igényei, mi az a normarendszer, amivel rendelkezik, és nekünk pedig erre fel kell készülnünk.- Úgy gondolja, miniszterelnök úr, hogy az Európai Közösség túl óvatosan reagál Magyarországra?- Általában látszik a Maastricht! Egyezmény körüli vitánál is, hogy ezekben az országokban is vannak belső feszültségek e téren. És előttünk vannak még az EFTA-országok. Tehát mi mindenképpen a harmadik lépcsőt jelentjük a problémák megoldásában. Ilyen szempontból persze hogy lassúnak találjuk. Jacques Delors, a Végrehajtó Bizottság elnöke annak idején azt mondta, hogy a társulási szerződés az egytől kilencvenkilenc százalékig majdnem magában foglalhatja azokat az előnyöket, amit a teljes jogú tagság jelent. De hát tulajdonképpen a gyakorlatban nagyon sok minden megvalósítható ebben a stádiumban is. Van amiben egy hirtelen teljes jogú tagság károsan érintené a magyar gazdaságot. Mi az átgondolt, normális csatlakozás hívei vagyunk.- Clinton elnök Vancouverben tett azon ígéretei, hogy megsegíti Oroszországot, a kérdés megoldásának jó útját jelentik-e?- A magyar kormány és Magyarország mindig nagyon határozottan állt az orosz reformok támogatása mellett, személy szerint pedig Jelcinék mellett. Amikor a puccs történt, akkor a második külföldi voltam, aki Jelcinnel telefonon beszélt. Akkor még két napig körül volt zárva. Ezt ó maga mondta el Budapesten, és nagyra értékelte, hogy minden diplomáciai lehetőséget felhasználtunk a támogatására. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapatkivonási kérdésekben, pénzügyi elszámolások és az orosz-magyar kapcsolatok kérdésében nagyon előnyösen alakult a kapcsolat.- Tehát a csapatkivonást pozitívan érintették ezek?- Igen, és az elszámolást. Az orosz-magyar megállapodást. Egyébként ugyanígy Ukrajna gyors elismerésében is, vagy a balti országok elismerésében össze tudtuk egyeztetni a jó orosz, ukrán és balti kapcsolatrendszert. Most pedig, már-Szemünk előtt jön létre Nagy-Szerbia Nagy szükség van az európai szolidaritásra, az európai integrációra, és nagyobb szükség a NATO-ra, mint valaha!
