Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-08 / 8447. szám
Beszélő, 1993.ápr.3. 20 egész világra újfajta (a klasszikus agresszív háborús veszélytől eltérő), mégis súlyos katonai fenyegetést jelent. Honvédelmünk céljai-eszközei A reális helyzetértékelés alapján mód lett volna arra, hogy a dokumentum mindenki (saját magunk és környezetünk) számára is félreérthetetlenül megfogalmazza honvédelmünk céljait, és világosan meghatározza álláspontunkat megvédendő határainkról, ahogy azt legutóbb például Meiszter Dávid nyugalmazott külügyminisztériumi helyettes államtitkár fogalmazta meg (Népszabadság, március 13.). Sajnos ez hiányzik fiz anyagból. Az „ellenségkép hiánya" viszont - ez a teljes kép- és tudatzavart bizonyító megfogalmazás - megmaradt, s ugyanúgy a polgári védelemmel kapcsolatos nem egészen érthető óhajok és „katonai" feladatmegszabások is. A fegyveres erők című fejezetnek röviden és tömören tartalmaznia kellene azokat a követelményeket, melyeknek - az előzőekben kifejtett helyzetértékelés alapján - fegyveres erőinknek meg kell majd felelniük. Ennek a helyén rosszul megfogalmazott napi parancsféléket találunk, óhajok és vágyak gyűjteményét, amelyben a lényeg helyett a „feladatok zavarmentes teljesítéséről" és a „hadtudomány korszerű elveiről" fecsegnek. Alig esik szó a fegyveres erők átépítését - a létszámot, fegyverzetet, kiképzést - meghatározó két tényező: az aktuális (és réális) fenyegetettség nyomán megfogalmazható feladatoktól és az ország teherbíró képességétől (meg a tényleges veszélyektől) függő katonai költségvetés viszonyáról. Ehelyett a „hazai területen megvívandó aktív védelmi tevékenység" követelményéről olvashatunk. A 27. pont teljesen feleslegesen, a honvédelmi alapelvek szellemétől idegen módon meghatározza a Magyar Honvédség haderőnemeit. Ez az, ami tipikusan nem az alapelvek közé tartozik, ráadásul nem is biztos, hogy helyes a felvázolt két haderőnemes megosztás. A szövegből egyébként visszaköszön az egykori szovjet légvédelmi koncepció szóhasználata: „az ország legfontosabb objektumainak oltalmazása", miközben szó sincs azokról a rendező elvekről, amelyek alapján meg lehetne határozni ezeket. A 28. pontban lehetne konkrétan, a haderőreform alapjaként szolgáló feladatot szabni, de ezt az anyag nem teszi. Szó esik ugyan az ellencsapás-mérési képességről, de nem fejtik ki, hogy agresszió esetén ez az ellencsapás mit tartalmaz: az eredeti állapot helyreállítását, a Trianon előtti határok elérését vagy az ellenség fészkéig való előrenyomulást? E pontosítás nélkül pedig az ellencsapás-mérési képesség értei-mezhetetlen. Ugyanezen pontban feltüntetett követelmény a tömegpusztító fegyverek elleni védelem képessége. Ennek a korábbi szovjet hadtudomány által is megfogalmazott feltételnek a teljesítésével a magyai* fegyveres erők a világ egyetlen e képességgel rendelkező hadseregévé válnának... A haderőfejlesztésről szóló fejezetből kimaradt, hogy fegyveres erőinknek miből, mivé kell átalakulniuk, mik a haderőreform során elérendő célkitűzések. Ehelyett (a prioritások figyelmen kívül hagyásával) megelégedtek egy közhelygyűjteménnyel. Rossz fogalmazás - pongyola szóhasználat A szöveg anyanyelvi lektorért, nyelvi szerkesztőért kiált! A hatpárti egyeztetésnek feltehetően nem a nyelvi minőség javítása volt az elsődleges célja, de talán erre is figyelni lehetett volna egy kicsit. Az anyagot, a katonai szlengben korábban meghonosodott magyartalan, parancsmegszabó, „divatos" szófordulatokkal élő stílus jellemzi. Az állampolgár mindenesetre hiába rontja nyelvérzékét az alapelvekkel, képtelen lesz megtudni, hogy az adófizetők pénzéből milyen feladatokra milyen jellegű fegyveres erőket kívánunk létrehozni és fenntartani. A nemzetközi környezet sem lesz tájékozottabb, hiszen hiányoznak a szándékainkra, a várható magatartásunkra, a reális értékítéletünkre egyértelműen rámutató fontos megállapítások, mindenekelőtt azok, amelyek a megvédendő határainkra utalnak. Minden kompromisszumnak ára van. De ekkora? És a jobbaknak hozadékuk is szokott lenni. SZENTESI GYÖRGY
