Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-08 / 8447. szám
Beszélő, 1993.ápr.3. 19 Egér született A honvédelmi alapelvekről A honvédelmi alapelveknek nevezett országgyűlési határozati javaslat, amelyet az ellenzék február végén egységesen elutasított a hatpárti tárgyalások során, feltűnően rövid idő alatt, gyanúsan kevés módosítással vált elfogadhatóvá. Ez különösen akkor szembetűnő, ha visszaidézzük a három ellenzéki vezérszónok éles kritikáját, melynek végső kicsengése az volt, hogy a kormány előterjesztése tárgyalási alapként sem fogadható eL Vajon mitől lett hirtelen olyan népszerű ez az anyag, amelyet szerzőnk továbbra is koncepciótlannak, rosszul felépítettnek tart, mely számtalan fontos és szükséges megállapítást még most sem tartalmaz, viszont jó egynéhány okkal kifogásolt szövegrészt megőriz? Minden kompromisszumnak ára van. Az ellenzéki pártok képviselői és szakértői, úgy látszik, megelégedtek a honvédelmi alapelvek gyökeres átfogalmazása és drasztikus megrövidítése helyett azzal, hogy a vitatott részek közül a legfontosabbakat, amelyek a haderő létszámára és a határőrség hovatartozására vonatkoznak, egyetértés hiányában kihagyják az anyagból. Sikerült még eltávolítani vagy átfogalmazni jó egynéhány félreérthetvén fogalmazott bekezdést és mondatot is. Pártsemleges alkalmatlanság Mégsem igazán értem, mitől vált az ellenzéki bírálatok érvényesítése nélkül egyszerre az ellenzék számára is elfogadhatóvá ez az anyag, amely szerkezetében és megfogalmazásában változatlanul az eredeti kormány-előterjesztést követi. Persze azt sem értem, hogy ez a varsói szerződésbeli (vagyis szovjet) katonai gondolkodásmódot, helyzet- és értékítéletet, mondatszerkezeteket és szóhasználatot tükröző dokumentum miért jó a kormánypártoknak. A honvédelmi alapelvek hibái nem pártfüggóek, hanem egy megcsontosodott, konzervatív katonai gondolkodás;; módból erednek. Az alapvető problémát az jelenti, hogy azok kaptak lehetőséget a Magyar Köztársaság honvédelmi alapelveinek megfogalmazására, akiknek ezt az anyagot készen kellett volna megkapniuk. A hat párt képviselői sajnálatos módon még most sem értik, hogy a honvédelmi alapelvek megfogalmazása az úgynevezett „övi! kontroll" egyik legfontosabb összetevője, melyről a politikai rendszerváltás óta is csak fecsegnek - érvényesüléséről szó sincs. A civil kontrolion még most is holmi felszínes ellenőrző szerepet, időközönként beszámoltatást, elszámoltatást értenek. • A jól működő polgári demokráciákban ennél sokkal többről van szó. A civil kontroll azzal kezdődik, hogy a fegyveres erőktől független szakértők állítják össze a fegyveres erők feladatával és fenntartásával kapcsolatos koncepciót. A katonák énnek alapján tervezik meg a hadsereg, a fegyveres erők létszámát, szerkezetét, fegyverzetét, kiképzését, s ezeket a tervezeteket a törvényhozás szakintézményei bírálják felül, hagyják jóvá vagy módosítják - úgyszintén a fegyveres erőktől független katonai szakértők bevonásával. A civil kontroll részét képezi a katonai költségvetés, ennek a részletekre is kiterjedő megtárgyalása, jóváhagyása és ellenőrzése. Mindez persze kiegészül a fegyveres erők életének, működésének folyamatos társadalmi felügyeletével s tételes ellenőrzésével, a vezetők beszámoltatásával. Katonai „csőlátás” A honvédelmi alapelvckbó! hiányzik a reális helyzetmegítélés, azoknak az új kihívásoknak, új kockázati tényezőknek az alapos elemzése, amelyek továbbra is indokolják a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek fenntartását Az anyagon végigvonul az a konzervatív katonai gondolkodásmód, mely fegyveres erőink tervezése szempontjából az úgynevezett legrosszabb esettel, egy ellenünk irányuló totális háborúval számol. Az effajta katonai gondolkodásmód persze nem azért konzervatív, mert az ellenünk irányuló totális háború teljesen kizárható, hanem azért, mert azok, akik ezt a gondolkodásmódot követik, a jelenlegi magyar fegyveres erőket kívánják a ma még nem létező (és nehezen valószínűsíthető) veszélyeztetettséghez méretezni. E gondolkodásmód képviselői (és neohéja civil támogatóik) képtelenek belátni, hogy egy ország fegyveres erői fenntartásának egyik alapvető meghatározója a reális katonai veszélyeztetettség, amely persze módosulhat, de századunk végének európai realitásait éppen az jellemzi, hogy e változások (tendenciái is) időben tetten érhetők. így okkal állíthatom, hogy a már meglévő garanciák - Stockholm, EBEÉ, Nyitott Égbolt - alapján a közép- és a kelet-európai térségben a katonai veszélyeztetettség mindenfajta lényeges módosulása időben észlelhető, és nem gyors lefolyású. Éppen ezért, ha szükségessé válik, akkor lesz majd idő a politikai és a katonai ellenintézkedésekre. A konzervatív gondolkodásmód tette képtelenné az anyag szerzőit, hogy belássák: a jelenlegi közép- és kelet-európai helyzet, az itt elhelyezkedő országok magatartásformái és ellentétei nem vethetők össze az első vagy a második világháborút megelőző, illetve követő helyzettel és magatartásformákkal. Jól mutatja ezt Csehszlovákia szétbomlása, amely az új cseh helyzetértékelés, a mérséklődött cseh fenyegetettségérzés következménye. Uj jelenség az első világháború után mesterségesen létrehozott államalakulatok egyelőre megjósolhatatlan lefolyása^ és kimenetelű felbomlása. A volt Jugoszlávia esetében ez a folyamat elsősorban a közvetlen környezetet fenyegeti, a volt Szovjetunió esetében azonban - az atomfegyverek miatt - az
