Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-07 / 8446. szám
Magyar Nanzet, 1993.áor. 1. a románoknak pedig a magyarság volna a történelmi végzete. - -Persze, mondhatjuk, hogy mindezt és különösen a jelen szerencsétlen, időnként az indulatok robbanásával fenyegető állapotát a történelmi rossz sors hozta ránk. Ennek a rossz sorsnak azonban konkrét neve van: a román nacionalizmus hatalmas étvágya - amely annak idején mindent akart és mindent meg akart tartani; a magyar nagypolitika tehetetlensége - amely az első világháború végén képtelen volt az ország védelmére, a második világháború idején pedig elmulasztotta a történelmi lehetőségeket; leginkább pedig a „békecsináló” nagyhatalmak rövidlátása, felkészületlensége és önzése - amely mindig aláásta a megnyugtató közép-európai rendezést. Ha ugyanis Erdély az első világháború után - számottevő magyar és figyelemre méltó román elképzelések éneimében - mint független állam, kantonális rendszerben, minden ott élő nép önrendelkezésének elvi alapján .keleti Svájccá” alakul, bizonyára elejét lehetett volna venni a későbbi magyar-román összeütközéseknek. És megindulhatott volna a kölcsönös kiengesztelődés folyamata. Az ésszerűség és a minden érdekkel számotvető józan megfontolás azonban, sajnos, általában nem jellemezte a huszadik századi világpolitikát. A magyar-román viszonyt ezért ma is kölcsönös bizalmatlanság és elégedetlenség terheli, s ezen aligha könnyíthet a tervezett államszerződés, amely mint minden ilyen, nem a nemzetek, hanem az államok szuverenitását tudja csak rögzíteni. Ezért a magyar és a román értelmiségnek kellene egyszer őszinte eszmecsere keretében megbeszélnie a kiengesztelődés és együttműködés alapkérdé• -seit. Hyen alapkérdés-például-az erdélyi magyar önrendelkezés, az er' délyi magyarság autonómiája,- Erdély hagyományos történelmi és kulturális karakterének megőrzése és a két ország közötti határ minden tekintetben szabad átjárhatósága. Ennek valóban a kölcsönös őszinteség és elfogulatlanság a legfontosabb követelménye és feltétele. Fájdalom, pillanatnyilag nem ismerek olyan román értelmiségi csoportosulást és politikai erőt, amely ezeket a követelményeket igazán elfogadná. Talán oly sok hajótörést szenvedett kísérlet után ismét az íróknak kellene kezdeményezniük: két költő vagy két esszéíró könynyebben szót tud érteni egymással, mint két politikus. Hogyan is mondotta a Família (imént felidézett) ankétjén a neves román drámaíró, Victor Eftimiu? „A román-magyar kulturális együttműködés feltétlenül szükséges, még akkor is, ha lehetetlen volna. Az írók a népek közti megértés előharcosai. Ők készítik elő a lelkeket a holnapi nagy megbékélésre." Igen, a lehetetlent mindig újra meg kell kísérteni. Pomogáts Béla
