Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.1. 24 A Bartók rádió megbízott programfőszerkesztője leköszönt „Akik nem fogják zavarni a kormányt” A múlt héten interjút készítettünk a Magyar Rádió adó­­főszerkesztőivel, akik — Csúcs László alelnök lapunkban szombaton közölt levele szerint — az első hívó szóra vállalták a nekik felajánlott pozíciót. Most azoknak szeretnénk megszólalási lehetőséget biztosítani — a hallgattassék meg a másik fél is elve alapján —, akik nem feltétlenül értenek egyet a változásokkal, nem kívánnak funkciót vállalni. Elsőként Körmend} Ferencet, a Bartók rádió volt megbízott program-főszerkesztőjét, a zenei főszerkesztőség felelős szerkesztőjét kérdeztük. — Sikerüli az első hívó szóra a zenei főszerkesztőség vezetői funkciójára alkalmas embert ta­lálni? — Az furcsa helyzet, hogy mi­közben a Bartók adó-főszerkesz­­tői funkciójára találtak embert. Nyakas Szilárd személyében, a zenei főszerkesztőség vezetői posztjára — tudomásom szerint — a jelölt Petró János, a Szom­bathelyi Szimfonikus Zenekar volt vezető karmestere elfoglalt­ságai miatt most nem vállalta a pozíciót. Tehát a zenei főszer­kesztőség vezetői posztja nincs betöltve. Az eddigi megbízott programigazgató és zeneifőosz­­tály-vezető Szirányi János kapott megbízást arra, hogy a vezetői te­endőket ideiglenesen ellássa. — Ón viszont, úgy tudom kije­lentette. nem hajlandó funkciót vállalni. — így van. A múlt héten főnö­kömnek, Szirányi Jánosnak és a beosztottjaimnak értekezleten be­jelentettem, hogy a program-fő­szerkesztői teendőket addig sze­retném ellátni, amíg az úgyneve­zett Gombár-féle régi struktúra utolsó műsorhete tart. Az új struk­túra működtetésében már nem szeretnék részt venni. — Miért? — Nem egyeztethető össze a felfogásommal az, hogy hosszú' ideig a legnagyobb erőbedobással dolgoztam valamin, és ugyanilyen erőbedobással ennek a visszafej­lesztésén munkálkodjak. Ugyan­akkor az általam ismert legfris­sebb műsorstruktúrák — a Kos­­suthét és a Bartókét kaptuk meg eddig —, a várakozásokhoz ké­pest. legalábbis zenei szempont­ból. radikális változásokat nem tartalmaznak. Sokkal riasztóbb volt az a műsorstruktúra, amelyet Csúcs László alelnök annak ide­jén átadott az érdekvédelmi szer­vezeteknek. Most egy szelídebb, és a zene érdekeit inkább figye­lembe vevő struktúrát láttunk. — Akkor miért nem vállalja az eddigi pozícióját, mit érez vissza­lépésnek? — Ha egyetlen változtatás sem történt volna a három adón, akkor sem vállalnám az eddigi feladato­mat. A jelenlegi struktúrában sok tekintetben nem történik más, minthogy azoknak a szellemi ter­mékét használják az új emberek, akik éppen áldozatai a mostani folyamatnak. Miközben a szelle­mi produktumaik működőképes­nek bizonyulnak. Szirányi János egymaga dolgozta ki a működő­képes Bartók-struktúrát, amelyet a zenei szerkesztők sokasága tett a hallgatók számára élővé, élvez­hetővé. Ezeknek a szellemi ter­mékeknek a gyümölcsét mások fogják learatni. — Ha ennyi minden változatlan marad, miért volt szükség vezető­cserére? — Nagyon valószínű, hogy mindazok a magyarázatok, ame­lyek január elejétől elhangzottak a nemzeti, közszolgálati funkciók megerősítésével kapcsolatban, tu­lajdonképpen nem szolgáltak mást, mint a személyek lecserélé­sét. Bebizonyosodott, hogy nem igaz az az állítás, hogy kétharmad a próza, egyharmad a zene aránya a rádióban. A hagyományos prog­ramokon még mindig ötven szá­zalék fölötti a zene aránya. Az sem igaz. hogy a Bartók hallgat­­hatatlan és gettó, ahová száműz­ték az irodalmi műsorokat. A Gal­lup Intézet szerint a rádió hallga­tottsága se csökken radikálisan. Egyre világosabb, hogy a szemé­lyek lecseréléséhez kerestek ideo­logikus magyarázatokat, nem pe­dig a műsorstruktúrával volt az alapvető baj. — Ön osztja sokak véleményét, hogy a változásokkal kormánybe­folyás alá került a rádió? — Egyetértek Nyakas Szilárd nyilatkozatának (MH 02. 25.) az­zal a részével, hogy más érdek­­csoport jutott pozícióhoz. Az azonban mindenképpen látható, hogy — megítélésem szerint — zömében a szakmai hierarchiában lejjebb lévő rádiósok, akik eddig elnyomottnak és üldözöttnek érezték magukat, óhajtottak ilyen módon lehetőséghez jutni. Nem mondom azt. hogy a kormány ké­zivezérléssel irányítja a rádiót. Mindenesetre találtak olyan sze­mélyeket, akik nem fogják zavar­ni a kormány tevékenységét. A rádió szervezeti felépítése egyér­telműen centralizált működést fog eredményezni. Ez rendkívüli mó­dorr meg fogja könnyíteni bizo­nyos központi akaratnak az ér­vényre juttatását. — Van, aki szerint inkább de­centralizálás történt. — Nehezen lehet decentralizá­lásnak nevezni azt a struktúrát, amelyben maguknak az adófő­szerkesztőknek az önállósága is kérdéses. Jelen pillanatban az sem tudható, hogy mennyi pénzzel és műsoridővel rendelkeznek. — Erre azt lehet mondani, pon­tosan ez a decentralizálás. Hiszen a műsorszerkesztőknél van a pénz. és emiatt a hatalom. — A műsorkészítő szakfőszer­­kesztőségeknél van a pénz, ez igaz. Az eddigi egyszerű döntés­mechanizmusból viszont jóval bonyolultabb lett. és ez semmi­képpen sem decentralizálás. A szakfőszerkesztőségeknél kelet­kezhetnek műsorjavaslatok. Ezt továbbítják az adófőszerkesztő­nek, aki pedig a műsorigazgató­nak számol be az elképzelésekről. Minden egyes fázisban „vissza­dobható” lesz a műsor. Ez hierar­chikus rend, ez elsősorban a mű­sorrendelési funkciókat fogja erő­síteni, és nem az alulról jövő ja­vaslatoknak a műsorok piacán va­ló alkuját. így sokkal erősebben működhet egy központi akarat. • Bóta Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom