Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Magyar Nemzet, 1993.febr.27.

Mikor féljünk és kiáltsunk farkast?

t ,, . í

Balassa Péter, Buda Béla és Fodor Gábor a szélsőségekről

Siil>2>ágr5t uok demokráciában von ártelme beszélni. Olt viszont minden demokratikus gondolkodású polgárnők és politikusnak érdeke beszélni rálo. A szélsőséges nézetek gyökéréi nem szüntetjük meg azzal, ho megvonjuk tőlük o szálás jogát, fejtsék ki nézeteket, de ezekkel vitatkozni kell, rámutatni állításaik, törekvéseik tarthatanansógára. Az se já, ha mindig farkast kiáltunk, s elmossuk a különbséget a valóban szélsőséges és a csupán túlzásokba eső, vitatható nézetek követői között. A közép-európai demokráciák politikusainak felelőssége különösen nogv, meri a politikai szalonképessé« hclároiban itt még nem született közmegegyezés. A szélsőségek elleni, demokratikus eszközökkel történő fellépést nehezíti az is, hogy Magyarországon a két nogy politikai áramlat képviselői képtelenek kommunikálni egymással. Mindazonáltal nálunk a szélsőségek ma nem jelentenek tényleges veszélyt, hiszen sem tömegtámogatással, sem félkatonoi szervezetekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy o parlomentáris demokráciát komolyon fenyegessék. Tömören így foglalható össze, hogy milyen következtetésekre jutottak o Mogyar Nemzet szélsőségekről folytotott kerekasztaí-besiélgetésének részvevőn Balassa Péter esztéta, Buda Béla pszichiáter és Fodor Gábor, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnöke- Érdemes rögtön az elején tisztázni, hogy ki mit ért szélsőségen? Mitől szélsőség a szélsőség, mikortól veszélyes, és meddig természetes tartozéka a modern demokráciáknak?

Buda: Nem szeretem ezt a szót, mert politikai bajaink gyökere éppen az, hogy leegyszerűsítő jelzőkkel dolgozunk. Ez a kifejezés megbélyegző, s nem elemző. A viszonyítás is hiányzik ebből a fogalomból, s az, hogy mindennek akkor van arculata, ha vannak határai. A tradicionális polgári demokráciákban a kialakult határokon nehezebb túlhelyezkedni. Úgy tetszik, több idő kell ahhoz, hogy nálunk is kijelölődjenek a politikai szalonképesség partvonalai.- Egy szélsőségekkel foglalkozó tanácskozáson éppen Fodor Gábor hiányolta, hogy a parlamenti pártok mindmáig nem húzták meg azt a határt, amit ha valaki túllép, azzal a többiek nem állnak szóba.

Fodor: Úgy gondolom, hogy aki szalonképtelen, azt ki kell rekeszteni ebből a miliőből. Az új rendszer stabil legitimációját az adhatta volna meg, ha a két nagy politikai áramlat alapkérdésekben megegyezik. 94 után az alapszabályokat meg kell alkotni. Nevezhetjük ezt új alkotmánynak, a lényeg, hogy ezeket konszenzussal véglegesen rögzítsük, s megszűnjön az az állapot, hogy mindenkinek van egy- víziója a demokrácia technikáiról.'

Balassa: Érdemes volna kettéválasztani a lélektani értelemben vett extremizmust és a politikai szélsőséget. A magyar társadalom tűrőképesége a pszichiátriai szélsőségekkel, az elmebetegekkel szemben elég alacsony. Mégis a XX. századi magyar történelemben legalább két-három extremista politikai kilengésre találunk példát. Csakugyan nehezen meghatározható valami a szélsőség. Az anarchizmusnak például van egy szélsőségbe sorolt felfogása. De lehetséges egy olyan meghatározása IS, hogy minél kevesebb uralmat a világban. Ebben a pillanatban ez a félelmetes szó rögtön szelídebb értelmet nyer. Egyébként is van egy rossz hagyomány ebben a régióban: a kicsinyes óvatoskodás, amely az egyéni eltérést könnyen azonosítja a devianciával. Az ötvenes-hatvanas években uralkodott egy rossz értelemben vett szélsőségellenesség, valójában egy egyéniségellenes vélekedés: ha az ember valamit kitalált, rásütötték, hogy bomlasztó elem.

Buda: Láthatjuk, hogy okos embereket is mennyire idegesítenek manapság a parlamenti viták. Pedig az a jó, ha tisztázódhatnak a dolgok.

Balassa: Talán egy, az elmaradottsággal összefüggő archaikus reflexről van szó: a honatyákat egy rítus papjainak tekintik. Ezért kifogásolják, hogy vitatkoznak, ahelyett, hogy egyesült erővel nem tudom, mit csinálnának. Holott a parlamentnek nem az egység kifejezése a feladata.- A közös akol melege különösen vonzó egy paternalizmushoz szokott társadalomban. A szélsőségekről gondolkodva érdemes utalni arra is, hogy Magyarországon ma mindenki a centrum szerepét akarja megszerezni. Lassan ez szó lesz a hajdani „vezető erő” demokratikus megfelelője. Azt illeti a hatalom, aki a centrum, ezért mindenki oda tolakszik, s minden mást próbál szélsőségesnek nyilvánítani.

Fodor: El kell választani a Nyugat-Európában megjelenő szélsőséget és azt, ami Kelet-Európábán van. Szerintem a kenőnek más a hatása, más bánásmódot kíván. Szélsőséges politikai pártok, mozgalmak Nyugaton is vannak, ez önmagában nem tragikus. Nem fogjuk tudni megszüntetni őket, nem is ez a kérdés, hanem hogy miként tudjuk elszigetelni őket. Nyugaton a társadalom jelentős része megszokta, hogy érdemes egy kiszámítható, konszolidált politikai közegben élni, mert ez ad számára nyugalmat. Közép-Európában az állandó társadalmi traumák, a gazdasági nehézségek meg a szegénység miatt állandóan él a reménykedés, hogy a radikális erők hoznak majd a rossz struktúrák helyett újakat és jókat.

Nehezebb beláttatni, hogy ez nem igaz. Ha skinheadek randalíroznak Párizs utcáin, az mást jelent, mintha Budapesten teszik ugyanezt, mást, mintha Bukarestben vagy Prágában. Nem tudjuk, hogy a társadalom képes lesz-e védekezni ellenük. Én

szélsőségesnek definiálok minden olyan irányzatot a politikában, amely azt mondja, hogy különböző elvek és szempontok miatt a demokrácia technikáit félre lehet tenni. A nép-nemzeti körök vagy a Magyar Út találkozóin rendszeresen előjön az, hogy a nemzet érdekei előbbrevalók a demokráciáénál. Ehhez hasonló volt, amikor a munkásosztály érdekeit tartották mindennél fontosabnak. Ezeket én szélsőséges nézeteknek nevezem, amikkel Közép-Európában mindig és mindenkinek fel kell venni a küzdelmet, de demokratikus eszközökkel. Vitatkozni kell, s alternatívát kínálni velük szemben.

Buda: Szerintem a politikai szélsőséget akkor használhatjuk joggal, ha egy áramlat kizárólagos hatalomra tör, társadalmi csoportokat akar kiiktatni, mégpedig előítéletes és szélsőségesen megbélyegző módon. Hozzá kell tennem, hogy szélsőségről csak demokráciában érdemes beszélni. Az, hogy a régi pártbizottságban volt néhány kemény moszkovita, akitől a többiek tartottak, az megkülönböztetésre nem érdemes árnyalat. A szélsőségekkel szemben egy demokráciában a politikai erőknek fel kell lépni. De mint a földrengésnél vagy az árvíznél, vannak különböző fokozatai a készültségnek és a védekezésnek. Előbb csak a gátakat kell megerősíteni, később szükségesek lehetnék komolyabb intézkedések.

Balassa: Egy közmegegyezéses etalon, pillanatnyilag is. érvényben van Európában: a francia forradalomban létrejött emberi jógok deklarációja. Ennek változata az ENSZ emberi jogok nyilatkozata.