Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Fenntartásokkal fogadták a szakértők Szabó Iván gazdaság- és pénzügypolitikái elképzeléseit, amelyeket pénzügyminiszter-jelöltként a költségvetési bizottságban a mült héten kifejtett. Eszerint az egész gazdaságra kiterjesztené az iparpolitikai koncepciót; elsődleges feladatának tekinti az infláció leszorítását, az infrastruktúra fejlesztését, valamint a privatizáció gyorsítását. Az egyelőre csak vázlatosan ismertetett koncepcióról a megkérdezett gazdaságkutatók úgy vélik, az egyes elemeket valóban kezelni kell, de együtt, egyszerre, aligha valósítható meg az elképzelés valamennyi eleme.

Bihari Péter, a Budapest Bank

Rt. főosztályvezetője:

Pragmatikus, a realitásokból kiinduló programnak látszik, minden tétele szimpatikus, egyenként érvekkel alátámasztható. Természetesen le kell szorítani az. inflációt, természetesen modernizálni kell az infrastruktúrát, természetesen kezelni kell a munkanélküliség kérdését és természetesen fel kell számolni a válsággócokat. Csakhogy a prioritások egymáshoz, való viszonyát nézve azt látjuk, hogy egyik teljesülése éppen üti a másikat. Az infrastruktúrafejlesztés — történjék akár koncesszióval is — mindenképpen többletkiadásokkal jár, a privatizáció hiteljcggycl történő •gyorsítása inflációfelhajtó hatású lehet, akárcsak az egész, programból kiolvasható keresletélénkítő törekvés. Ebből a vázlatból úgy látszik. mintha a rendszer egyes elemei nem lennének összekapcsolva. Az egész programból pedig hiányzik az. elvek költségvetési kihalása, pedig minden elem megvalósítása komoly kiadással jár.

Az IWt-ra szóló prognózisunkban említett 250-300 milliárd forint

költségvetési deficit legsúlyosabb tényezője éppen az. iparpolitikai koncepcióból fakad. A megmentendő vállalatoknak nyújtott támogatás, kedvezmények, adósságclcngedés csak a kiadásokat növelik, ugyanakkor a bevételeket csökkentik. Ennek a koncepciónak a kiterjesztése a költségvetés pozíciójára nézve igen veszélyes irányba vezet.

Csaba László, a Kopint-Datorg kutatási igazgatója:

Szabó Iván gazdasági programjáról az. az összbenyomásom, hogy egyelőre igen vázlatos, a következő

2-3 hónapban megismerkedve a tárca ügyeivel még ez nagyban módosulhat. A nagy elosztási rendszerek reformjának óvatos kezeléséből annyit érthetünk: azért nem nyúlnak hozzá, mert ez politikailag életveszélyes lenne. Ennél nagyobb gond. hogy Szabó Iván még nem ismeri ki magát a rendszerben, ahol az államháztartási egyensúly megteremtésében egymás mellett él a hosszabb távra szóló improvizáció és a rövid távú cselekvési kényszer.

Ami az iparpolitikai koncepció kiterjesztését illeti, a 13-ak válságkezelése döglött ló. erre pénz nincsen. A hitelkonszolidáció pedig önmagában is igen súlyos ügy. a banki „tárcák" rendbetétele 100 milliárdos ügylet. Nagy kérdés, meddig lehel az állam pénzét eredmény nélkül kockáztatni, vállalható-e évente 3-4 bank csődje, ami a mostani mínusz. 10 százalékos reálkamat mellett óhatatlan. Nem hiszek abban, hogy nagy mozgástere lenne a gazdaság vagy a pénzügypolitikának. Nem számítok nagy áttörésekre — sem az. infrastruktúra fejlesztésében, sem a munkanélküliség kezelésében, sem egyéb pontokon —, mivel ennek pénzügyi alapja nincsen. Ráadásul, ha a felsorolt tervek megvalósítása elkezdődik, Szabó Ivánnak pénzügyminiszterként ellen kell állnia ezeknek a törekvéseknek. Ilyen módon ezek az. elvek komolytalannak minősíthetők. Kevésbé komolytalan az. a kérdés, hogy ha a pénzügyminiszter a pénzügyi egyensúlynak nincs elkötelezve, akkor a nemzeti összhang hiánya miatt a sokféle érdek széthúzza a pénzügyi lehetőségeket. Ennek pedig éppen a jegybank elnökének és a pénzügyminiszternek kellene ellenállnia. Hogy nem lesz költségvetési hivatal a pénzügyminisztérium, inkább csak politikai szólam. Ezzel ugyanis előkelő helyen kell foglalkozni, ellenkező esetben úgyis figyelmeztetik erre a mindenkori pénzügyminisztert. Az infrastruktúrafejlesztés, a hiteljegyre épülő privatizáció, a hitelkonszolidáció egyszerre történő végrehajtása olyan mérhetetlen költségvetési hiányhoz, vezetne, amilyet mondjuk Albánia és Oroszország ért el. ahol a GDP 20 százalékánál is több a hiány. Csakhogy ezek az. államok nem az EK felé menetelnek.

Soós Károly Attila, a költségvetési bizottság elnöke:

A gazdasági és pénzügypolitika

éppenséggel nem attól függ, hogy a miniszterjelölt mit mond a bizottsági meghallgatáson. Egyébként Szabó Iván költségvetési bizottságnak adott tájékoztatójában semmi különös nem hangzott cl. Azt hangsúlyozta, hogy nem tesz lépéseket a gazdaság mesterséges élénkítése irányába, hanem olyan gazdasági környezetet, feltételeket teremt, amelyben magától megindulhat az élénkülés egészséges folyamata. Azokból a megjegyzéseiből azonban. amiket a pénzügypolitikával kapcsolatosan tett, kitűnik, hogy a mesterséges élénkítés veszélye mégiscsak fennáll. Az. iparpolitikai koncepció — amely ugye vezérfonala lesz. pénzügyminiszteri ténykedésének — megvalósításával félő, hogy ezeknek a mamutvállalatoknak a válságkezelése túl sok erőforrást von cl. Többek között éppen a kialakuló új vállalkozások, a Szabó Iván által említett szolgáltatói szektor — amelynek a munkanélküliek jelentős részét kellene felszívnia — vállalkozói elől. A megjelölt pénzügypolitikái prioritások ellen kifogás nem emelhető, hacsak az. nem. hogy számos ellentmondás rejlik bennük. Fontos az infláció leszorítása, a privatizáció gyorsítása, de tartok tőle. hogy mindez, együtt nem kivitelezhető. Azzal, hogy a költségvetés kérdését csak felületesen érintette Szab«'» Iván — a hiányt a gazdaság tcljesítőképessségéhez kell igazítani, illetve a pénzügyminisztérium nem lesz költségvetési hivatal —. azt hiszem saját csúcsminiszteri törekvéseit fogalmazta meg. Szabó Iván csak akkor lehet jó gazdasági csúcsminiszter, ha a gazdaságban az állam szerepének visszaszorítására törekszik. Beszédéből azonban nem ez. derült ki.

• V F. I.

Vélemények Szabó Iván pénzügyminiszter terveiről

Veszélyes az ipari koncepció kiterjesztést