Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Magyar Hírlap,1993.márc.20. 21 — Ez a megjegyzése kire, kikre vonatkozott? — Nagy baj. ha túlságosan erős a magabiztosság és a hatalom birtoklá­sa iránt érzett vágy. Az ilyesmi min­dig kiderül és mindig visszaüt. —Értem én. de kire gondolt az el­nök úr? — Ana. aki ma az SZDSZ—Fi­desz együttműködést diktálja. — Nem nevezi meg? — Nem akarok személyeskedni, mert nem a viszony rontása hanem a tisztázása a célom. Mindenesetre meglehetősen különös, hogy létezik egy SZDSZ, tehát egy nagy ellenzéki párt és mégis a Fidesz vezető szemé­lyisége folytat megbeszéléseket a mi­niszterelnök úrral arról, miként lehet­ne meggyorsítani a kétharmados tör­vények meghozatalát. Az a politi­kus, akinek pártja — elnézően szólva — nem játszik meghatározó szerepet e törvények megalkotásában. — Milyen parlamenten kívül mu­tatkozó erőről feltételezi, hogy az a közeljövőben fontos szerephez jut a hazai folyamatok alakulásában? — Az új pártok legtöbbször azzal indokolják létüket, hogy a jelenlegi parlamenti pártok alkalmatlanok a nemzeti megbékélés megteremtésére és az ország föllendítésére. Ezzel én természetesen nem értek egyet. Mind a hat pártban vannak, akik a megbé­kélésért dolgoznak, és igenis el akar­ják indítani az országot a válságból kivezető úton. Irreális, nagy károkat okozó törekvés mind a hat parlamen­ti pártot lesöpörni a palettáról. Más dolog, ha a cél hatást gyakorolni egy­­egy párt további alakulására. Meg­ítélésem szerint egyetlen olyan ala­kulófélben levő párt van, amely némi sikerre számíthat, s ez a Palotás Já­nos vezette Köztársaság Párt. Nem csupán azért, mert e pártban jóné­­hány gondolatgazdag, kreatív ember tömörül, hanem azért is, mert ez a párt pragmatikusan kíván fellépni a társadalom gondjainak megoldásáért. Nem számítok arra. hogy a többi új pártnak vagy mozgalomnak komoly esélyei lennének a következő évek­ben: ezek a csoportosulások megle­hetősen arc nélküliek, s poétikájuk kimerül a retorika alkalmazásában. Ezzel pedig nem lehet nagy erőre szert tenni. — Számít-e arra, hogy továbbra is lesznek a kisújszállási találkozóhoz hasonló kezdeményezések? — Aki azt vallja, fel kell támasz­tani Szárszó szellemét, az ne felejtse el, hogy annak idején az nemcsak a népi-nemzeti mozgalom tanácskozá­sa volt, hanem antifasiszta rendez­vény is. Az esetleges további talál­kozókra vonatkozóan az a fő gon­dunk, amit már Kisújszállással kap­csolatban is hangoztattunk. Vannak szereplők, akikkel mi egyszerűen nem tudunk leülni egy asztalhoz. Csurka István szellemiségével mi nem tudunk és nem akarunk vitat­kozni — mi egyszerűen és minden különösebb vita nélkül teljes egészé­ben elutasítjuk azt. Nekem nem Csurka István jobboldaliságával, ha­nem szélsőséges radikalizmusával szemben vannak fenntartásaim, amely, ha megerősödne, katasztrófá­val fenyegetné ezt a kis nemzetet. Kétségkívül öt szocialista képviselő részt vett a kisújszállási találkozón. Jelenlétük azonban nem kérdőjelezte meg a tényt, hogy a szocialista párt­hoz tartoznak. Ha a kisújszállásihoz hasonló rendezvények továbbra is ilyen semmitmondóak, sőt unalma­sak lesznek, hatásukkal nem kell szá­molni a magyar belpolitikában. — Mégis, milyen hatásokkal szá­mol ön a következő hónapok során? — A legnagyobb kormányzó pártban a vezetés mintha elhatározta volna a szélsőséges irányzat eltávolí­tását. Kérdés persze, hogy mi lesz a radikálisok képviselőivel. Lényege­sebb azonban, hogy nincs jele politi­ka- és stílusváltásnak az MDF-ben. Mindenáron a hatalomban akarnak maradni és ennek rendelik alá a gaz­daságpolitikát, a kormányzati felada­tokat. Pénzeket, tulajdonokat és állá­sokat osztogatnak. Maguk alá akar­ják gyűrni az ügyészséget, a bírói kart. Tovább nehezítik az önkor­mányzatok helyzetét. Ez a koalíció nem csupán az elmulasztott lehető­ségek kormányát hozta létre. Ez a koalíció több területen alapvetően hibás politikát folytat. Bizonyos kor­rekciók javíthatnak a helyzetén és le­hetővé tehetik, hogy párbeszéd ala­kuljon ki a kormánypártok és társa­dalmi csoportok között, mindez azonban 1994 tavaszára döntően már nem változtatja meg az ország hely­zetét. Persze, sok függ attól, van-e lehetőség legalább egy pici elmoz­dulásra a gazdaságban. Ha igen, ak­kor dinamikusabbá válhatnak a fo­lyamatok, megélénkülhetnek a belső politikai mozgások. Van szomorú ki­látás a rossz tendenciák folytatódásá­ra is. különösképp, ha nem sikerül mérsékelni az ellentéteket és vissza­fogni a pusztító indulatokat. Nem számítok arra. hogy robbanásszerű fejlemény következik be az ország­ban. Én abban bízom, hogy békében, rendben eljutunk az 1994-es válasz­tásokig. Csak úgy jön be a nem maf­fiózó külföldi tőke az országba, csak akkor remélhető magasabb szintű együttműködés, ha stabil marad a magyar társadalom és a gazdaság. Ugyanakkor látni kell, hogy óriási torzulások következtek be az elmúlt három esztendő alatt. Magyarország ugyanis többségében a piacot adta el, s eközben nem gondoskodott megfelelő védelemről a korszerű ha­zai gazdaság kialakítása érdekében. A külföldi tőkével való együttműkö­désben új feltételrendszert kell kiala­kítani, mégpedig a belátható jövő­ben. Ebben a munkában is partner lehet a Magyar Szocialista Párt. — Környezete, sőt több politikai ellenfele szerint is ön mostanában olyan nyugalmat tanúsít, ami koráb­ban nem volt jellemző a megnyilat­kozásaira, s ami valójában most sem indokolt. Észrevesz magán valami­lyen változást? — Megedzett az ellenem irányult támadások sorozata, s a pártommal együtt talán megtanultam valamit abból, hogy egy demokráciában mit jelent a klasszikus ellenzéki szerep. Ma már tudom, nagy kár. hogy az ember néha enged azoknak a pilla­natnyi hatásoknak, amelyek az ügy, a politika, az ország szempontjából végül is lényegtelenek. Ma már ke­vésbé izgatnak a pocskondiázások, de változatlanul nehezen viselem el az akár saját sorainkon belül, akár partnereink részéről mutatkozó áru­lást. Nem igaz. hogy a politikában nem lehet korrektnek lenni. Ha sok keserűség ér. ellátogatok egy-egy vá­lasztókerületbe, részt veszek egy­­egy fórumon és rájövök arra. hogy mindaz, ami miatt mi izgatjuk ma­gunkat. elhanyagolható ar. 'oz ké­pest, ami az embereket vakjában foglalkoztatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom