Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Tallózó, 1993.inárc.18 11 Debreczeni József: ~ ■]■ ■ . < „1994-BEN AZ ORSZÁG FOG SZAVAZNI” ! Z..-: ■■ Betlen: — Debreczeni József MDF-képviselő szokott-« MDF-gú lés re járni mostanában? Debreczeni: — Igen! És megfogadtam annak idején: ha valaha, egy gyűlésen, vaslapssal és fölállva fognak fogadni, akkor azonnal abbahagyom a politikát, mert akkor valami nagy baj van! Úgyhogy nagyon köszönöm azoknak, akik itt most fujjoltak, mert megerősítettek abban, hogy még egy ideig maradhatok a posztomon. \ B-: — Ahhoz mit szól, hogy Csurka Istvánt az MDF-ben úgy lehet bírálni mostanában, bog' akkor egyúttal önt is megbírálják? D.: — Nekem újabban a vesszős fiú, vagy pálcás fiú szerep jut, akit annak idején, ha a királynak a fia nem tanulta meg a leckét, akkor őt verték el helyette. Ha nem is ennyire rossz a helyzet, de valóban kialakult egy olyan állapot, mivel a rendes tagságnak egy nagyon jelentős része csakugyan azonosul még Csurka Istvánnal. Ha őt komolyan akarja valaki bírálni, akkor előtte nekem ad egyet, és akkor könnyebben tudja a tagság elviselni, vagy tolerálni, ha Csurkál is élesen bírálja. Időnként ez a dobbantás, ez a rúgás, amit kapok, övön alul ér, de hát én hozzászoktam ehhez a szerephez. B.: — De nem csak hozzászokott Egyesek azt mondják, hogy ön találta ki ezt a módszert Tehát amikor ön elkezdte Csurka Istvánt támadni, akkor egyáltal a Göncz Árpádot és az ellenséget Is szó kla. D.: — Ez a két dolog nem esett egybe. Egyáltalán nem ilyen megfontolás vezetett. Csakugyan nem örülnék annak, ha elfelejtenék azt, hogy valaha Göncz Árpád tevékenységét bírálva írtam, nagyon éles cikkeket, kritikus cikkeket, az elnök úr alkotmányjogi tévedéseit, vagy alkotmányos határsértéseit bírálva. Nagyon örülnék, bogy ha nem felejtenék el a Szabaddemokraták tündöklése és nyomorúsága című írásomat, például. Annak idején ezeket a Göncz elleni írásokai, és a Csurka elleni írásokat is nagyon komolyan és elvi alapon írtam. Úgy gondoltam, hogy az adóit eselben mindkét személy nagyon komoly hibákat követett el, és úgy látszik nem válogattam a pártombéli vág- a másik oldal között. B.: — Van Kónya Imrénekeg interjúja, amely nagyon emlékeztet bizonyos passzusaiban az ön gondolatmenetére. Ezt az inteijút most adta, március 5-én, pénteken. „Még Csurka sem számíthatott rá, bog Debreczeni részéről ilyen Bag erővel jön a segítség. Hiszen, ha valakit belülről támadnak Igazságtalanul, az különösen érdemesnek látszik a védelemre, és támogatásra." Van öntói is egy idézet: január 20-róL „Ha bármely közösség egy tagját, legen az a legkevésbé szereteti is, folytonos és mértéktelenül heves támadások érnek, természetesen növekszik meg az iránta érzett belső szolidaritás nagysága." Ebben a két gondolatmenetben mi a különbség? ! V D-: — ’gaza van mind a kettőnek! Nekem is igazam volt, amikor ezt mondtam, és Kónya Imrének is igaza van. Számoltam azzal, hogy amikor nagyon egyértelműen és nagyon határozottan fogok véleményt mondani a Qurka-féle röpiratra, amit még tavaly augusztusban írt, akkor az MDF- tagságon belül én óriási támadásoknak leszek kitéve. Engem az a cél vezérelt, és ezért is választottam egy olyan fórumot, amelyet a legtöbben is olvasnak — mert a legnagobb példányszámú a Népszabadság —, az vezérelt, hogy... (bekiabálások) Ha az úr abbahagyja, akkor válaszolok a kérdésre! B.: — Mi tulajdonképpen folytathatjuk, ha az úr nem kíváncsi a műsorra, nem fogja hallani, de minket a nézők attól még hallanak. Tudom, bog nehéz elvonatkoztatni a zajtól, de... Nem nagon tehetünk mást! D.: — Tehát nekem világos volt, hogy belülről éles támadásokat kapok, és a közvélemény előtt,a magyar és a nemzetközi közvélemény előtt akartam világossá tenni, hogy vannak az MDF-ben, akik nagon határozottan visszautasítják ezt a nagyon durva, és az MDF alapértékeivel nem összeférő politizálást. Havas: — Azt hiszem, hog ön különbséget tesz Kónya Imre kritikája és Antall József magatartása közölt Nagon gakran figelmeztet arra, hog eg dolog, hog mit mond Kónya Imre, á frakció vezetője, más dolog, hog Antall József nem hasonlóképpen gondolkodik. D.: — En most legutóbb nyilatkoztam íg, csakugan, éppen erre a Pesti Hírlap-beli interjúra utalva, ahol Kónya éles szavakkal bírált engem. Olyan értelemben is — erre céloztam az előbb is, amikor az öv alatti rúgásra utaltam—, hog a jószándékom vonható kétségbe, illetve hog az árulás határát súrolja az, amit csináltam. Antall József uganezen a frakcióhétvégén egészen másként beszélt, értesüléseim szerint. Ó nem beszélt kélfrontos harcról, és nagon világossá tette, hog Csurkával van az MDF-nek problémája, és Csurka politikája veszélyezteti az országos gyűlés után ismét az MDF-et, középpárti politikát. Es beszélt arról is, hog taktikai hibát követtünk el mi is, liberálisok, Elek István és én. II.: — Nem volna-e tisztább helyzet, akkor, ha ön odamenne, ahová sokak szánják? Mondjuk a liberálisok közé! (...) Nagon sokan felteszik a kérdést — nemcsak ez az úr, aki az első sorban ilyen mérges, hanem mások is—, ha ön a liberális eszméket tartja elsődlegesnek, akkor valóban, talán az SZDSZ-ben volna a helye. D.: — 1987-ben nem véletlenül jelentem meg ott, az első lakiteleki sátorban, és nem véletlenül vállaltam politikai szerepet az MDF-ben. Aki az 1990-es MDF-es programot elolvassa — amivel az MDF választásokat nyert — az előtt nagon világos, hog eg konzervatív liberális pártról van szó. Az MDF eredeti politikája, az eredeti alapertékei eg megfontoltabb, eg higgadtabb, mérsékeltebb, tehát eg konzervatív politikai stílussal és módszerrel képviselték a liberalizmust. Úg gondolom, hog a liberálisoknak természetesen ott van a helye az MDF-ben. Az a fajta radikális és doktriner jellegű liberalizmus, amelyik a Szabaddemokratákat jellemezte, az engem soha nem vonzott. Én úg kezdtem a szereplésemet is — legutóbbi, botrányt kavaró vendégszereplésemet eg liberális klubban, amelyik az SZDSZ-hez tartozik—, hog nem azért vágok itt mintha különösebben kedvelném a Szabaddemokratákat, hanem azért, mert úg gondolom, hog ha Magyarországon bármely párt komoly mandátumot kap a választásokon és bekerül a parlamentbe, akkor még ha az ellenkező oldalon ül is — tehát ellenfél, rivális —, teljesen természetes, hog párbeszédet folytathatunk, és teljesen természetes, hog egy ily en meghívást elfogadjak. II.: — Van persze tg megoldás, másik magatartás, amit Kiss Gr. Csaba képviselt Ó a Magar Demokrata Fórum égik legnépszerűbb embere volt. Lg dö nlöll, hog visszavonul. Ön viszont a harcot választotta, a kellemetlen helyzeteket, mint most is. Ez egénlség kérdése — mondjuk önt és Kiss Gy. Csabát összehasonlítva —, vág pedig valamiféle küldelésludat? D.: — Nem hiszem, hog a harcot különösebben kedvelném. Kiss Gy. Csaba valószínűleg azért vonult vissza, mert az értelmiségi hivatását fontosabbnak tartotta, vág nem érzett olyan kényszert, hog ezt a politikai szerepet továbbra is vállalja. Én 1989 nyarán belekerültem eg helyzetbe, amikora kecskeméti MDF — amelyiknek elnöke voltam — jelölt még a régi parlamentbe való bekerülésért, az országgülési választásokon. Ott az MSZMP jelöltjét sikerült alaposan megemem. Tehát képviselő lettem még 1989-ben. Attól kezdve eg-szerűen nem volt választási lehetőségem. 1990-ben már nem tehettem föl magamnak azt a kérdést, hog vajon indulok-e újra a választásokon, mert minden jel arra mutatott, hog van esélyem, hog nyerjek, illetve van esélye az MDF-nek, hog az én személyemben nyerjen Kecskeméten. Ez be is igazolódott. Az első fordulóban sikerült a Parlamentbe jutnom. Nem lett volna egáltalán lehetséges, hog olyasmit fontolgassak, mint Kiss Gy. Csaba, aki nem lett képviselő, mert nem is indult. B.: — Tavaly úg nézett kJ, hog föladja a küzdelmet, mert nem tál reményi Akkor mondott I« a sajtóiroda vezetéséről, és azt mondta, hog nem tál esélyt arra, hog a sajtóval a viszony javulhasson. És föl is hozta a kormány kél konkrét intéz-