Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
öS Köznevelés, 1993.márc.19.- ön, mint az európai integráció elismert nemzetközi szaktekintélye - hiszen éppen e tevékenysége miatt választották meg több külföldi akadémia tagjának tud-e valamit segitenl az ügyben, hogy a magyar kultúra, illetve, ami bennünket közelebbről érint, a magyar oktatásügy jobban bekapcsolódjon az európai vérkeringésbe? Vannak-e ezzel .kapcsolatban konkrét tervei?- Bízom benne, hogy a tevékenységemmel tudok majd erre a kérdésre igennel válaszolni. Ez többek között az egyik fő feladata ennek a minisztériumnak. Nem az a cél, hogy egyszerűen csak bekapcsoljuk a magyar művelődést az eurónai folyamatokba, hiszen jelentős mértékben már benne van, hanem az a cél, hogy a magyar oktatás, kultúra, művelődés értékei szaporodjanak - mégpedig az európai értékrend jegyében. Azt hiszem, sok minden történt már az elmúlt években ebből a célból, és még több mindennek kell történnie. Nem akarok programbeszédet tartani arról, hogy mit célszerű még tenni, de nyilvánvalóan ebbe a vonulatba esik azoknak a nagy törvényeknek az előkészítése és parlament elé vitele, amelyek ennek a tárcának nagyon komoly kihívást jelentettek az átalakulási folyamat során. Úgy tudom, hogy mind a közoktatási, mind a felsőoktatási törvény kapcsán nagyon alaposan elemezték a fejlett nyugat-európai országok hasonló intézményrendszerét. Tehát törvényeink értékrendje, illetve a törvények keretében tervezett reformok összecsengenek már most is az európai sztenderdekkel, s ezt a folyamatot erősíteni kell. Nem azt mondom, hogy egy személynek, a miniszternek a változása jelentéktelen ebből a szempontból, de mégis az a meghatározó, amit eddig tettek, amit az egész magyar pedagógustársadalom, a reformokban részt vevő emberek sokasága eddig tett s ezután tenni fog. Ebbe a folyamatba állok én most be, s próbálok sikeréhez hozzájárulni.- Azt mondta, miniszter úr, hogy egy személy nem jelent olyan nagyon sokat, akkor sem, ha az éppen miniszter. Én úgy gondolom, hogy nagyon sokat jelent. Például - a jognál maradva -, ha a liberális magyar tanügyirányítás történetét nézzük, azt találjuk, hogy az 1868- as Eötvös-féle népoktatási törvény és ennek Trefort-féle utóélete között meglehetősen nagy a különbség. Ezzel kapcsolatban természetszerűen adódik a kérdési vajon az oktatási törvény jelenlegi tervezete meg felel-e ez ön elképzelésének? Úgy terjesztl-e be ön e törvényt, változatlanul abban a formájában, amiként azt ebben a házban Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején előkészítették, vagy pedig át kívánja dolgoztatni?- Ennek a törvénynek az előkészítő munkája is a finis felé közeledik. Éveken keresztül a pedagógus-szakszervezetek, a szakmai fórumok, politikai fórumok a közoktatási törvénynek több változatát megvitatták már. Ez a gondolkodási folyamat, ez a szó jó értelmében vett vívódás eljutott odáig - a különböző fórumok bölcsessége és komoly kritikája alapján -, hogy a törvény tervezetét a tárca benyújtotta a kormánynak. Tudom, hogy ennek ellenére számos kérdésben a viták nem szűntek meg. Kérdés az, hogy ez az új miniszter szükségét tartja-e további szakmai vitáknak és egyeztetéseknek, vagy úgy tekinti ezt a kérdést, mint amelyet most már le kell zárni. Én most már jó néhány éjszakát eltöltöttem a közoktatási és a felsőoktatási törvényben való alaposabb elmélyüléssel. Eddig is kormánytag lévén, nem volt a két törvény előttem ismeretlen, de kétségtelenül más szemmel figyeltem a részleteket akkor, mint most, amikor a törvényekért felelős miniszterként kell a dokumentumokat szemlélnem. A kormány azzal hagyta elvileg jóvá a közoktatási törvényt, hogy az ott felmerült részletek figyelembevételével a miniszternek, aki akkor még nem én voltam, továbbá a Humánpolitikai Kabinet elnökének - aki viszont én voltam - az ellenjegyzése mellett nyújtja majd be a kormányfő a Parlamentnek a javaslatot. Tehát á menetrend az, hogy a még nyitva levő kérdéseket a miniszter s a Humánpolitikai Kabinet vitassa meg, azokat valahogyan juttassa nyugvópontra, s ezek után a miniszterelnök majd benyújtja a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. Jelenleg ebben a fázisban vagyunk, ebben töltöm én is napjaimat. A munkámban a következő értékek vezetnek. Először is: rendkívül nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ne húzzuk vég nélkül az időt. A perfekcionizmus bűnébe nem volna szabad esni. Nemcsak egy ilyen átalakulásban, de sehol a világon nem lehet perfekt törvényt csinálni. Szükséges, hogy már a következő tanév egy korszerű törvény keretei között, alkotómunkával és a reformgondolat megvalósításával teljék. Másodszor: felkértem kodifikációban járatos jogi szakembereket is, hogy a törvénytervezetet kodifikációa^ jogi szempontból vizsgálják át, hogy az mind nyelvileg, mind jogilag, mind pedig belső harmóniája szempontjából ellentmondásmentes legyen. Ez most zajlik.- Ennek a bizottságnak kizárdlag formai feladatai vannak?- Például az a feladata ennek a bizottságnak, hogy a túl hosszú paragrafusokat bontsa fel; azokat a dolgokat, amelyek tárgyuknál fogva nem tartoznak egy szakaszba, azokat vegyék külön, utaljanak keresztbe, hogy a tervezet világosabb legyen - tehát hogy a törvény azok számára, akiknek készül, az optimum felé közelítsen. Azonkívül vannak olyan kérdések - mint például az Alkotmánybíróság határozata a vallásszabadság törvényi tükröztetéséről -, amelyeket még bele kell dolgoznunk a törvénybe. Hasonló kérdés például az, hogy mi kerüljön a nemzeti kerettantcrvröl a törvénybe: csak deklarációk vagy mégis valami konkrétabb megfogalmazás, amely érzékelteti a tanterv lényegét. Szóval nemcsak kodifikációs-jogi szempontból lehet ezt a törvényt jobbá tenni, hanem tartalmi szempontból is van még rajta igazítani való. Ennek a munkának a végén lesz majd látható az, amit többen vitatnak, hogy megfelelő volt-e az egyeztetés előtte. Harmadszor
