Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-18 / 8433. szám

27

vált szülők gyermekeként" mutatja be magát. Ez a politikai irányvonal ezután hosszú ideig érvényben marad, és a Fidesz népszerűségének felíveléseben alapvető szerepe lesz.

Egy kis friss „lebegő”

A választáson listát állító pártok egyeztették március 15-i programjukat. Az SZDSZ az egyeztetett programon kívüli megemlékezést tartott a Szabadság téren, és ezzel kivívta a többi párt, az ünnepi közvetítést leállító kuratórium és a tévénézők haragját. A fideszesek képviseltették magukat mindkét párhuzamos ünnepségen, de elítélték az SZDSZ akcióját. Deutsch Tamás a Magyar Nemzet március 14—i számában egy meglehetősen éleshangú nyilatkozatán nehezményezte, hogy a demokratikus ellenzék ki akarja sajátítani a nemzeti ünnepet A szabad demokraták viszont, akiket Tamás Gáspár Miklós elvezetett a Demisz ünneplőhelyéről, azt vetették a Fidesz szemére, hogy a KISZ utódszervezetével közösködik.

Közvetlenül a választások előtt Such György, a Fidesz politikai tanácsadója a következőket írta a szabad demokratákról a Magyar Narancsban: „Eddigi sikereik, ősz óta tartó diadalmenetük néhány már meglévő rossz tulajdonságuk mellé újabbakat hozott mindenekelőtt képviselőik egy részének szemmel látható hataloméhségét, agresszivitását és intoleranciáját (Lásd például az »Aki ellenünk van, az velünk van!« épületes feliratú választási plakátot!)... Kissé talán túl sokáig tartott, mire az SZDSZ vezetőinek és tagjainak többsége felfogta (ha egyáltalán már felfogta), hogy az ellentábor által képviselt értékek a magyar politikai skálának egy tartósan jelen lévő irányzatát jelentik, amellyel - aki politikával akar foglalkozni - tetszik vagy nem tetszik, meg kell tanulnia együttélni. Ez a politikai vakság hatványozottan jelentkezik most, amikor az SZDSZ-en belül egyre izmosabbá kezd válni a Fideszt bekebelezni kívánó irányvonal... nem világos számukra: egy SZDSZ-szel alkalmanként szövetséges, de mindenképpen önálló Fidesz mennyivel több hasznukra válhaty egy jövendő parlamenti demokráciában. (Magyar Narancs, 1990. március 21.)

Az első forduló után, március 27-én a két párt választási szövetséget kötött a második fordulóra. Miután a fideszes jelölt igen kevés helyen végzett a szabad demokrata jelölt előtt, több helyen a jobban álló szabad demokrata jelölt lépett vissza a fideszes javára. Ez a megállapodás több vidéki Fid esz-szervezetben feszültségeket okozott. A választási szövetség nem bizonyult túlzottan sikeresnek. Fideszes jelölt egyéni választókerületben csak két helyen győzött: Kövér László, aki már eleve közös jelöltként indult Pápán,

dott az egész ellenzék azon lehetőségéről, hogy az alkalmatlanná vált kormányt alkotmányos eszközökkel megbuktassa. Ezzel stabillá tette ugyan a kormányt, de hozzájárult az egész demokratikus berendezkedés destabilizálódásának lehetőségéhez." Qtt azért annyit meg kell jegyeznünk, hogy nincs olyan destruktív bizalmatlansági indítvány, amellyel az ellenzék meg tudná buktatni a kormányt, ha a parlamenti többség nem bomlik fel.)

Orbán Viktor két évvel később úgy fogalmazott, hogy „ekkor enyészett el elég hosszú időre az ellenzéki pártok együttműködésének lélektani alapja. (...) Azt gondolom, hogy a Fidesz-SZDSZ viszonya a megállapodás megkötése előtt indokolta volna, hogy az SZDSZ a maga részéről minimum tájékoztat, konzultál, véleményt kér tőlünk. Ilyen soha nem történt, az MDF oldaláról hamarabb tudtam meg, hogy a paktum megköttetett, mint az SZDSZ-től." („Elszabadult az úri pimaszság" - Beszélő-beszélgetés Hóm Gyulával, Orbán Viktorral és Tölgyessy Péterrel, Beszélő, 1992. március 7.)

A két párt ellentéteiből Bauer Tamás 1990 júliusában igen messzemenő következtetéseket von le „A feltételezett eszmei közösség (a két párt között - r. s.) azonban nem létezett, s ezért a Fidesz nem »természetes szövetségese« volt az SZDSZ-nek, hanem olyan korábbi szövetségese, amely bármikor lehet ellenfele is. (...) A fő különbséget azonban abban látom, hogy a Fidesz mindmáig nem tisztázta viszonyát az 1945 előtti Magyarországhoz, és ezzel összefüggésben nem tette világossá válaszát a »Mi jöjjön a kommunista rendszer után?« kérdésre. (...) Programjukból, egész retorikájukból kitűnik, hogy más elutasítandót nem ismernek, mint a kommunista rendszert." (Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről, Beszélő, 1990. július 7.)

A Fidesz ekkori helyzetét találóan jellemzi Sükösd Miklós: „Az SZDSZ-től való függetlenedéssel a Fidesz szerencsés helyzetbe került egyensúlyozó szerepet tölthet be a két nagy párt között, s a mérleg nyelve lehet vitás kérdések eldöntésekor. Úgy tűnik, hosszú távon is szerencsés taktikai helyzetben van: mindkét nagy párt szeretné maga felé vonzani." (Sükösd Miklós: Az elvesztett szüzesség, A Világ, 1990. december 12.)

A Fidesz az Országgyűlésben éles (és az esetek többségében a szabad demokratákéval egybecsengő) kritikával követi a kormány tevékenységét, de tartózkodik attól, hogy ideológiai, világnézeti szempontból értelmezze a koalíció irányvonalát, s az ellentétek elmélyüléséért mindkét „nagy pártot" felelőssé teszi. Augusztusban Orbán Viktor úgy foglal állást, hogy a kormány tevékenységének első száz napjában számos helytelen lépést tett

és Szájer József Sopronban, ahol a szabad demokrata jelöltnek nem kellett visszalépnie, mert be sem jutott a második fordulóba. A szabad demokraták a második forduló után úgy értékelték a helyzetet, hogy a szövetségesek szavazótábora a vártnál jóval kisebb mértékben támogatta a szabad demokrata jelöltet a második fordulóban, és a Fidesz sem tett meg mindent a mozgósításuk érdekében.

A második fordulót megelőző napokban a Fidesz vezetői megpendítik azt a lehetőséget, hogy a Fidesz bemegy egy MDF-vezette kormánykoalícióba. A máj*

sodik forduló után tartott választmányi ülésen ezt a£ eshetőséget kizárják, de a párt országos tanácsa április 21-én úgy dönt, hogy mégis „lebegtetni" kel! a „kormányba lépés kérdését". Mindemellett a Fidesz ekkor is kitart azon álláspontja mellett, hogy csak a nagykoalíció volna az ország számára megfelelő megoldás. Németh Zsolt április végén a 168 órának azt nyilatkozza, hogy „az MDF programja nagyjából tartalmazza azokat az alapvető koncepcionális elemeket, amelyek az ország válságból való kivezetéséhez, a válság kezeléséhez szükségesek". (Idézi Bauer Tamás: Bmélkedés egy vereségről, Beszélő, 1990. július 7.)

Az elenyésző lélektani alap

Május 5-én aláírják az MDF-SZDSZ- paktumot, amit a Fidesz csakúgy mint a szocialisták és a kisgazdák, igen élesen támad. Kövér László már idézett beszédében a következőket mondta róla: „Az SZD5Z hajlandó volt az MDF-fd egy, a többi párt érdekeit alig figyelembe vevő olyan paktumot aláírni, amely magában foglalja a konstruktív bizalmatlanság intézményét Ezzd önként és saját hatáskörében lemon-