Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-18 / 8433. szám
Most már a parlamentre vár a döntés Interjú Dobos Krisztinával a közoktatási törvényről Heti Magyarország, 1993.márc.12.19 A sajtóból tájékozódó közvélemény számára hosszú idón át úgy tűnt fel, hogy akadálytalanul halad útján a közoktatási törvény. Miután azonban a kormány elfogadta a benyújtott tervezetet, az Országos Érdekegyeztető Tanács szakszervezeti és önkormányzati oldala súlyos vádakkal állt elő. A „törvény-előkészítés motorjaként” ismert helyettes államtitkár, dr. Dobos Krisztina válaszol kérdéseinkre. — Egy legutóbbi sajtótájékoztatón az ellenzik egyenesen a konszenzust hiányolják a törvénytervezetben foglaltakból... — A koncepció és a törvény előkészítésének már kezdetétől folyamatos volt az egyeztetés. Dokumentumok igazolják, hogy milyen érdemi vitát folytattunk a szakszervezeti és önkormányzati féllel. És mivel ők nem járultak hozzá, hogy a tárgyalásokon teljes jogú tagként lehessenek jelen a pedagógusszakma, a diákok és a szülők szervezeteinek képviselői, ez utóbbiakkal külön egyeztetést is folytattunk. Amikor aztán bejelentettük, hogy a továbbiakban a tervezet újra magasabb szintű szakmai és különféle tárcaegyeztetések pályájára kerül, a szakszervezet és az önkormányzat bejelentette: feláll az asztaltól, ha bizonyos elképzeléseiket nem vagyunk hajlandók „egy az egyben” beemelni a tervezetbe. A mi álláspontunk viszont az volt, hogy elmúlt az ideje annak, amikor még folytathatnánk a „témakörönkénti általános, szóbeli” egyezkedést. A dolgot most már úgy kellett tekintenünk, hogy vannak tételek, amelyekben sikerült megállapodnunk — és vannak tételek, amelyekben ez nem sikerült. Vállaltuk viszont, hogy érdemi írásos javaslatot készek vagyunk megvitatni, s akár szöveges B változat formájában beterjeszteni a kormány és a parlament elé, hiszen a végső döntés joga az övék. Álláspontunknak megfelelően küldtük meg a törvénytervezet kormány elé terjesztett változatát a szakszervezeti és önkormányzati félnek, levélben kérve őket, hogy nyújtsák be írásos észrevételeiket, hiszen a végső törvényesítés a parlament feladata lesz. Ilyen válasz azonban hozzánk máig sem érkezett! — A fentebb idézett kifogások azonban arra utalnak, mintha korántsem szőve gfinomStásról lenne szó, hanem generális kérdésekben hiányozna a konszenzus. Elsőként az a vád hangzik el, hogy a közoktatási tön ény nem illeszkedik az oktatás (szakoktatás, felsőoktatás) szentes egységéhez. — A közoktatási törvényt folyamatosan egyeztetjük a másik két törvénytervezettel, a szakértők minden egyes módosítás után apró részleteiben, szinte szavanként megteszik ezt, s jogi aggályok sem merülhetnek fel. A közoktatás elképzelt új iskolarendszere továbbá számos lehetőséget teremt arra. hogy a hat- és nyolcosztályos, a négyéves gimnáziumi, a két év általános képzéssel induló szakiskolai formákkal biztosítson szabad választást. Másrészt több ponton ad szabad átjárási lehetőséget a pályakorrekcióra. Harmadrészt ott a standard érettségi, ami a főiskolai-egyetemi felvételnek elfogadott alapja. (Megdöbbentő éppen az volt, hogy a szakszervezet képviselője tiltakozott a felvételi eltörlése ellen!) Nem véletlen tehát, ha a vádak általánosságban hangzanak el. — Úgy tűnik, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalása ismeretében sem csillapodott az egyet nem értés az egyházi iskolák, a vallásos szellemű nevelés-oktatás kérdésében. — Állíthatom, hogy a törvénytervezet az Alkotmánybíróság állásfoglalásában foglaltakhoz képest is liberális szellemű. Annak ismeretében alaposan mindent újratanulmányoztunk és passzusonként kiigazítottunk. Az oktatási intézményeknek ma 1,2%-a egyházi tulajdonú, s az ingatlan-viszszaadás tízéves programjának végén sem lesz több mint 10%. Holott Európa egyéb országaiban ez az arány 15-20% feletti. Jelentős viszont azon települések, városrészek aránya, ahol soha nem volt vagy elpusztult az egyház intézménye, s szülői igény esetén sincs lehetőség a gyermekek vallásos nevelésére. Mármost, ezeken a helyeken is lehetne alkotmányos megoldást találni. Az önkormányzatok feladatellátási kötelezettsége ugyanis azt jelenti, hogy biztosítania kell a gyermek számára, ne legyen kötelező egyházi iskolába járnia, s az államnak viszont azt, hogy igény esetén eme lehetőséget adjon. Ehhez szükséges lenne az is, hogy egy nagy egyház vállalná fel adott esetben a fenntartói jogokat, s az ökumené szellemében több felekezet szerinti oktatásnevelés valósulna meg, amiként az evengélikus gimnázium is tizenegy felekezetet fogad be. Az önkormányzati és állami igazgatási felügyelet tehát a világnézeti toleranciát biztosítja. Újdonság viszont, hogy elválnak a tulajdonosi és fenntartási jogok, s elképzelhető, hogy lesznek települések, ahol az egyház átadja a fenntartói jogot az önkormányzatnak, a közösségi igény szerint. — Bármiféle pontosító magyarázat ellenére is túlsúlyt, hatalmasodást látnak ellenző oldalon a minisztérium elképzeléseiben — nevezetesen a ROK-ok létrehozásában. .. — ...holott a ROK-ok létrehozása áttekinthetően ésszerű lehetne mindenki számára. Adott ugyanis háromezer önkormányzat, 11 ezer közoktatási intézmény egyfelől, másfelől van a minisztérium. Nincs viszont középszint, hiszen a megye egyikkel sincs fölérendelt kapcsolatban. Tehát a minisztériumnak közvetlenül az önkormányzatokkal, egyéb új fenntartókkal, intézményekkel kellene összeköttetésben lennie. Miközben joggal elvárható, hogy olyan áttekintő, naprakész információrendszere legyen, ami hátteret ad a koncepcionális vagy
