Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Nagy Imre és a KGB A politikus megítélése változatlan A La Stampa minapi cikke ürügyén most egy történész véleményét tudakoltuk az újabb Nagy Imrc-Uggyel kapcsolatban.- Kutatásai során találkozott-e arra : utaló nyomokkal, hogy „ igazat beszélnek" a KGB'S dokumentumok, s Nagy Imre lenne : „Vologya", az NKVD egykori ügynöke, aki •f „besúgta” a magyar kommunista párt több, t, Moszksába emigrált tagját, s ily módon - a La Stampa című, a KGB-s iratokat kiteregető ' olasz napilap szerint - „a sztálinizmus cinko‘ sa, társai hóhéra" volt? - kérdeztük Rainer M. János történésztől, Nagy Imre életútjának ji egyik legszorgosabb, s már csak életkora |l miatt is elfogulatlan kutatójától.- Amíg ezeket Grósz Károly olvassa, meg az a két-háromszáz ember, aki egyébként az ő elmondásából szerzett erről tudomást, mert az akkori központi bizottság előtt tartott referátumot, másfelől pedig az oroszok szivárogtatják ezt ki, ki tudja, milyen politikai céloktól vezérelve, s lehet, hogy csupán a perére készülő KGB-s főnöktől, Krjttcsko\i6\ származik ez az egész, addig a válaszom: nem. Tehát én nem olvastam ilyet, tudomásom szerint más sem, s addig ezt így nem tudom elfogadni hiteles forrásnak. Az egészen más kérdés, volt-c vagy ! lehetett-e kapcsolata Nagy Imrének a szovjet belügyi szervekkel, tehát az NKVD-vel. Eb: ben az esetben, ha a kérdést így teszik fel, és az > ügynökön nem azt a mai keletű, vagy lcg! alábbis II. világháború utáni, részben cinikus, • részben diabolikus. fanatikus, magányos figurát értik, ami ma az ügynök kéne a köztudatban, akkor más a válasz: lehetett ilyen kapcso< tata az NKVD-vel, mint mindegyik más politij kai emigránsnak a Szovjetunióban. • - Véleményem szerint - folytatja a fiatal történész - ilyen kapcsolatok a politikai '« emigránsok és a szovjet állambiztonsági szervek között abszolút egyértelműen voltak, és ezek az adott légkörben, társadalmi helyzetben szükségszerűen léteztek. Aki politikai emigráns volt, az kötelességének érezte, hogy informálja a belügyi szerveket, amely a „párt öklét” jelképezte, egyfajta avantgárd volt a maga módján, másrészt mindenkinek saját jól felfogott érdeke volt, ha azok kémek valamit, akkor a legjobb tudása szerint válaszoljon. Nagy Imre esetében még van néhány egészen sajátos mozzanat, ami valószínűsíti, hogy ilyen előfordulhatott.- Mire céloz?- Csak két dologra utalok, s mind a kettőnek volt NKVD-s vctülctc. Az illegális KMP történetének egyik legsúlyosabb konspirációs válságát élte meg 1930-ban, sona buktak le az illegális vezetőségek, a legfelsőbb irányításig bezárólag. Teljesen természetes volt, hogy a pártkongresszus, amelyre ő kiutazott Moszkvába 1930 februárjában, azt kereste, kutatta, ki az áruló. És ennek volt NKVD-s vctülctc is. A KMP a Komintern nemzeti szekciója volt, ilyen módon a világpárt, magyarán az egyetlen uralkodó párt, az SZKP része, és ahogy a totális rendszerben szokott lenni, az uralkodó párt összefonódik az állammal. Nagy Imre konspirációs válság közepette jött el Magyarországról, s nyilvánvalóan mindenkit kikérdeztek, mit gondol, hol vannak a problémák, ki lehet az áruló. A pártkongresszus egy másik témája a frakcióharc volt, amelynek mély gyökerei voltak. visszanyúlva a húszas évek legelejéig, majdnem 1919-ig. Akkor, a harmincas évek elején a frakciós kérdés is könnyen NKVD-s üggyé válhatott, amennyiben a vesztes frakció tagjait így próbálták eltávolítani az illegális párt életéből vagy az emigrációs életből. Természetesnek tűnik, hogy ezekről a kérdésekről, mint minden emigráns, valószínűleg ő is információkat adott. Az egész korszak légköréhez hozzátartozik, ha enc a pártfegyclcm okán felszólították, akkor kötelességének érezte ennek teljesítését, arról nem is beszélve, jól felfogott érdeke volt, hogy ezt megadja. Azt egyáltalán nem hiszem, s szerintem teljes mértékben szemben áll jellemével, személyiségével, hogy a magát álcázó illegális és démoni ügynök figuráját alakította volna. Ilyenekre abban a helyzetben, annak a rendszernek nemigen volt szüksége.- Történelmi vetiiletben mennyire változhat a fölsejlő, de korántsem bizonyított, vádként sorjázó sötét múlttól az utókor Nagy Imrc-képe?- Szerintem nem változik. Azt eddig is mindenki tudta. Nagy Imre 15 évet töltött a Szovjetunióban, ahol politikai emigráns volt, túlélte a tisztogatásokat, s ebben mintegy benne foglaltatik, hogy az akkor sztálini Szovjetunió híve volt bizonyos értelemben, s az eszme hű katonája. Ez persze nem jelenti azt - s Grósz Károly valamennyi állítását a legélesebben vissza kell utasítani -, hogy egyszerű kiszolgáló, végrehajtó figura lett volna. Akkor Grósz nem ismeri Nagy Imre életrajzát, s a magyar párttörténctet sem, vagy nem elég jól. Mert, ha jól ismémé, akkor tudná: Nagy Imre élete felrajzolható konßiktusok sorozataként az éppen uralkodó pártvonallal. Ezeknek egy része a húszas években kezdődött. A frakciós viták során, talán nem véletlen, hogy az akkori, merev, dogmatikus kommunista irányvonaltól eltérő, demokratikusabb alternatívát képviselt éppen a parasztkérdésben. Megengedhetetlen leegyszerűsítés, hogy csak a mezőgazdaság kollektivizálásával szállt szembe a Rátaui-rendszcrben. 1947-ben az egész átalakítás tempójával, jellegével kapcsolatban különvéleményt jelentett be, s 1947 végén ezt a Politikai Bizottság elutasította; még jóval a parasztkérdés felvetése előtt. 1953-as szembenállását Rákosival egyszerűen elképesztő személyi ellentétnek nevezni. Persze, volt személyi ellentét is, de alapjában véve politikai ellentét feszült közöttük. Nagy Imre 1954-rc alternatív irányvonalat dolgozott ki, amelynek a mezőgazdasági kérdés csak egyetlen láncszeme volt. Politikai reformokról volt szó, gazdaságpolitikai stratégiaváltásról. S ezek nem visszavetések. Nem szólva annak a jelentőségéről, amikor a szovjet vezetés szembefordul 1954 végén ezzel a politikai irányvonallal, akkor Nagy Imre megtehette volna, hogy önkritikát gyakorol. De nem tette, hanem politikai ellenzéki pozíciót vett fel. Ezt „személyes ellentétnek” nevezni - a történelem meghamisítása. CD Magyar Nemzet, 1993.márc.5.
