Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.4.

A NAP INTERJÚJA Kupa Mihály független parlamenti képviselővel

„Liberális plebejusnak tartom magam”

Kupa Mihál) liberális plebejusnak minősíti magat. S mini ilyen, nem szereti a túlzott állami hatalmai, tiszteli a hagyományokat, s utálja az előítéleteket és az előjogokat. Ugyanakkor az is irritálja, hogy óriási merléküre duzzadt a korrupció, a rendszersaltas során túl sokan „kaszálnak" nagy pénzeket, jogtalanul. Bar a jog meg most, a Btk. modositása után sem tud mit kezdeni az ilyen tipusú ügyekkel. Kupa politikai szempontból logikusnak tartja, hogy függetlenként nem maradhatott pénzügyminiszter, szakmai szempontból viszont azt tartotta solna logikusnak, ha ő fejezheti be, amit elkezdett. Szükségszerű volt, hogy mennie kell, hiszen „különös lett volna, ha Kossuth Lajos székéből átülök Széchenyiébe”. Távozását leginkább azért sajnálja, mert így munkája eredményeit mar más köny velheti el. A magyar gazdaság kilátásait továbbra is optimistán ítéli meg, bár túl sok az elvesztegetett idő, s a privatizációs veszteségek a gazdasag növekedési esélyeit rontották. Kupa újra indulni kíván a következő választásokon, jövőbeli pályafutásáról mást még nem kivan mondani.

— On a táv ozásakor tartott sajtótájékoztatón azt mondta, három hónapja tudta, mennie keli. Miből gondolta ezt ilyen biztosan?

— A belpolitikai fejlemények alapján számomra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egy kívülálló nem lehet a legfontosabb miniszteri tárca birtokosa.

— Legfontosabb? Nem a hadügy. a belügy és a kiilügy a három kiemelt terület?

— Ez a hagyományos magyar közigazgatási felépítés, ámde a valóságban a gazdaság a meghatározó és ezen belül is a pénzügy. Egy átalakulóban lévő országban súlyosabb a pénzügyek szerepe, mint ahogy ezt egyesek feltételezik.

— Ón novemberben még azt nyilatkozta a Magyar Hírlapban, hogy ]994-ig a kormányban akar maradni. Ezek szerint akkor még nem tudott menesztéséről, vagy pedig szuggerálni akarta a miniszterelnököt, tartsa meg a pénzügyminiszteri poszton?

— Szakmai oldalról az is logikus lett volna, ha maradok. Annyi minden hátravan még a kormányprogramból, célszerűnek tűnt. hogy amit elkezdtem. én is fejezzem be. Szakmai énem akkor talán elnyomta a reálpolitikusi gondolkodásmódot. Ugyanakkor, amikor a miniszterelnök másnak szánta a pénzügyi tárcát, számomra teljesen logikusnak tűnt a folyamat. Mint ahogy az is, hogy nekem ebben már nincs szerepem. Különös lett volna, ha Kossuth Lajos székéből átülök Széclrenyiébe... Nyersen fogalmazva: a'Kupa-programot a kormán) további# gs magáénak érzi, nincs alternatívája, a novemberben aktualizált változatával végrehajtható. A Pénzügyminisztérium működőképes, utódom sem akar drámai változtatásokat. Egyedül az én személyem nem volt elfogadható. Nem vagyok párttag, most egy úgynevezett politikai bizottsági kormány jött létre, ahol csak kebelbelieknek van helye. A jövő évi választásra készülve a miniszterelnök így próbálta ütőképessé lenni csapaláL

— Pedig alig két hete Katona Tamás még azt mondta, hogy számít Kupa Mihályra a választási kampányban.

— Természetesen részt veszek a választási kampányban, legfeljebb nem az általam nagyrabecsült Katona Tamás oldalán. Tokajban, a jelenlegi választókörzetemben újra el szeretnék indulni — a magam oldalán.

— Ezek szerint már nem bízik olyan nagyon az MDF-ben? Pedig korábban még azt is kijelentette, hogy az 1994-es választásokat újra az MDF nyeri meg.

— Azért akkor is felsoroltam néhány feltételt... Ma azonban bizonytalanabb vagyok. Ha Kónya Imre nem látja túl rózsásnak pártja helyzetét, akkor lehetséges, hogy én külső megfigyelőként jobbnak ítéltem az MDF helyzetét. Az azonban tény: Magyarországnak ebben a században vagy konzervatív, esetleg nagyon konzervatív. vagy szocialista, esetleg nagyon szocialista kormánya volt. Egy-egy

rövid időszakot leszámítva soha nem volt olyan, amelyikre azt lehetett volna mondani. hogy polgári középkormány. Ez a hagyomány Magyarországon folytatódhat, bár a politika kiszámíthatatlan. Érzékelhető a hatalmon lévők hitelvesztése, nagy a politikai bizonytalanság. Nekem is most kezd nőni az ázsióm, hogy kiváltam a kormányból.

— Ennek ismeretében milyen jövőt jósol a Magyar Demokrata Fórumnak?

— Még mindig úgy gondolom, hogy az erős pártok között lesz, ám azért már pesszimistábban ítélem e pán esélyeit. Igaz, van egy kormányprogramja, aminek lassan eredményei is lesznek. S ha azt látják az emberek, hogy araszolgatunk előre, akkor már szívesebben szavaznak a folytatásra. Más kérdés, hogy milyen politikai program s szándék áll össze a választásokra.

Lemondása után ön a független képviselők közé ült át, ám a kívülállónak mégis úgy tűnik, szellemileg inkább a liberális pártokhoz áll közel.

— Ez két különböző dolog. A liberális gazdaságpolitikát és a liberális politikát össze szokták keverni. A franciáknál egy szocialista pán konzervatív gazdaságpolitikát folytat, míg például a németeknél egy konzervatív koalíció liberális gazdaságpolitikát. Én liberális plebejusnak tanom magam

, — azén találtam ki ezt az ismeretlen i fogalmat, hogy ne lehessen szűk kategóriába beszorítani. Ez az én értelmezésem szerint annyit jelent, hogy nem szeretem nagyon a túlzott állami halai■ mat, tisztelem a hagyományokat és nagyon utálom az előítéleteket és az előjogokat. Ezért egyelőre a jelenlegi pártoktól megpróbálok távolságot tartani. Egyébként úgy érzem, az általános bizonytalanság a gazdaságpolitikát is áthatja, ez nem szerencsés. Újabban gazdaságpolitikai hangsúlyeltolódásról beszélnek, amit nem igazán értek, hiszen ezt már megtettük novemberben. Csak megalapozottan szabad a gazdaságról beszélni, az inflációról. a privatizációról, a Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalásokról. Több külföldi elemző jelezte már — legutóbb éppen az amerikaiak —, hogy Magyarországon már az idén elindulhat a gazdaság növekedése. Ám feltétel, hogy az infláció mérséklődjön. Én ebből a szempontból érzékelek veszélyeket a megnyilatkozásokban.

— A hangsúlyeltolódás a gazdaság élénkítését jelenthetné?

— Ki tudja... Magyarország van annyira piacgazdaság már. hogy a piacgazdaságban létező különböző automatizmusok motiválják az embereket. így például a megtakarítás, befektetés, vállalkozás stb. felé. Ezek a motívumok elég erősek lehetnek, tehát inkább a még meglévő bizalmat kellene a kormánynak meglovagolnia. De nem elég csak prédikálni. Teljesen nyilvánvaló, hogy hol aggasztó a helyzet, hol kell sürgősen cselekedni. Ilyen súlyos veszélyzónának tartom az agrárszférát. ahol még mindig kevés a tulajdonos, a kárpótlás elhúzódik, és az átalakulás során összezavarodó helyzetben széthordhatják az egc«z szövetkezeti vagyont. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy van egy jövedelmezőségi probléma, ami már az árakban is megjelent. A novembertől tapasztalható áremelkedések nem a bevezetett áfa miatt következtek be. Ugyancsak rendezésre vár a pénzintézetek helyzete — a hitelkonszolidáció tulajdonos, megfelelő menedzsment, számonkérés nélkül nem sokai ér. És továbbra is hiányzik a szociálpolitika.

— A Kupa-program legnagyobb gyengéje talán éppen ez utóbbi, vagyis