Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Népszabadság, 1993.márc.6. 23 i lasztók. A Fidesz ügyesen kormányozta be magát a liberalizmus üresen hagyott csatornájába. Ez a liberális párt gaz­daságpolitikailag többször fellépett an­­tietatista indulatokkal - mint a deetatizáció, a decentralizáció és a dereguláció pártja. Következetesen .tagad­ta és tagadja a kárpót­lás bármiféle megvaló­sítását, az állami va­gyon ingyenes osztogatását. Erőtelje­sen hangsúlyozza, hogy az infláció a legfőbb veszély, és az inflációellenes harcot kell végigvinni, még a maga­sabb munkanélküliség árán is. A Fi­desz támadja az érdekképviseleteket és azt az MSZP-t, amely érdekképvi­selő párttá vált a szemében. Ennek a felzárkózási és modernizációs kö­nyörtelenségnek ugyanakkor párja a gyakorlati egyezkedés, a minden irá­nyú koalíciós készség. A Fidesznek az ad kormányzati esélyt, hogy ha nem válik koalíciót vezérlő párttá, hanem egy koalíció részeként, egy részterüle­ten viheti végig politikáját. Akkor ugyanis a kölcsönös engedményekkel és kompromisszumokkal megvalósít­ható a kormányzás. A Szabad Demokraták Szövetsége születéséből következő válságot él át. Ez a kicsiny szakértő pártnak szüle­tett mozgalom szociálisan ellentétes érdekű csoportokat szívott fel, s megpróbálta politikájában egyszerre képviselni a liberális, adómegtagadó, államellenes vállalkozókat és a szo­ciálisan rászorult, munkanélküli és nyugdíjas, hátrányos helyzetű rétege­ket. Az SZDSZ gazdaságpolitikája ezért hol erre, hol arra inog, de ma in­kább hajlik a szociálisan rászorultak felé, mint a liberális politizálás irá­nyába. A szabaddemokraták helyét azonban válságuk ideje alatt liberális oldalon betöltötte a Fidesz, szociális oldalon pedig az MSZP. A pártnak nincs, és nem is nagyon lehet gazda­ságpolitikai karaktere. Nem tudja fel­mutatni a sikeresen kormányzó SZDSZ-önkormányzatokat sem mint a kormánnyal szembeni alternatívát, mert az önkormányzatok kísértetie­sen utánozzák a kormány központosí­tó hibáit. Az SZDSZ politikájának ma nincs olyan részterülete, amely si­keres bizonyíték volna a szakértői munkára. Vannak tehát szakértői, de nincs szakmai megjelenésük. Érdekes módon az SZDSZ ugyanabban re­ménykedhet, mint az MDF, hogy anyagilag és erkölcsileg elég sok poli­­tikabefolyásolót, anyagi partnert kö­tött magához, akik nem akarják meg­bontani a status quót. Az új pártkezdeményezések a ko­rábbiakhoz hasonló bajoktól szenved­nek. A Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség gazdaságpoliti­kailag ugyanazokat a szakmai képte­lenségeket hirdeti, mint a KDNP vagy az MDF jobboldala. Minden hibát a monetáris restrikcióra, a nemzetközi adósságteherre, az 1988-ban beveze­tett adórendszerre vezetnek vissza, és pozitívumként a növekedést, az ipar­és agrárvédelmet, « keleti piac felé fordulást és az adósságátváltást ja­­vallják. A harmadik útnak ez a vona­la az NDSZ zászlaja alatt se jobb, mint az MDF-é alatt. Palotás János Köztársaság Pártja a szociálisan érzékeny vállalkozó míto­szára van felépítve. Ezt próbálta meg Kelet-Európábán a lengyel Timinski, a szerb Panics. A Köztársaság Párt­nak az a baja, hogy erre a mítoszra nehezen építhető fel reális pártprog­ram. A Köztársaság Pártról még nem lehet eldönteni, hogy amerikai típusú politikai showműsorról van-e szó vagy valódi pártról. Ha párt, akkor vagy a könyörtelen, tizenöt százalé­kos sikeresek mellett kell lecövekel­­nie Ross Perot következetességével, vagy a reménytelenek mellé, szociális demagógiájával. Vagy-vagy. Feltevésem szerint az 1994-es vá­lasztáson a választók politikai és gaz­dasági szempontból egyaránt arra fognak szavazni, akiről azt hiszik, hogy változást hoz, de nem nagyot. Ez a társadalom nem hisz semmiféle nagy átalakításban, átalakítóban. Nem reméli, hogy jobban jár, ha min­dent másként csinál, de azt se, hogy’ előnyösebb lesz, ha mindent vissza­csinál. Nem hisz nemzeti és vallási mítoszokban, nemzeti önerőre tá­maszkodásban. A kádári berendezke­dést, annak felemás polgárosodását szerette volna helyreütni. Az Antall- 5 kormány alatt ez nem, vagy csak részben sikerült. Most, az Äntall­­rendszerben kialakult más típusú be­rendezkedést szeretné módosítani. Nem lerombolni. Nem újjáépíteni. Nagyobb szakértelmet, több kiszá­míthatóságot, együttműködési és tár­gyalókészséget, hosszabb távra való berendezkedést és szociális érzékeny­séget vár el. És ami a legfontosabb, hogy végre hagyják békén. Feledni szeretné a politikát. Felejteni akarja a politikusokat. Ezért a kirajzolódó há­rom nagyobb politikai tömb, a kon­zervatívoké, a liberálisoké és a szoci­áldemokratáké aszerint fog szavaza­tokat szerezni és koalicióképessé vál­ni, hogy mennyire elégíti ki ezeket a választói igényeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom