Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
A parlamenti váltógazdaság két útja Magyar Nemzet, 1993.márc.4. 19 A magyar parlamentarizmus jövőjét tekintve távolról sem kizárólagos az az álláspont, amely a magyar parlamentarizmus útját nagypártok, illetve tartós politikai tömbök váltógazdaságaként tekinti járhatónak; vagy kedvezőnek, több, viszonylag j kis párt parlamenti jelenlétében gondolkodnak, amelyek nagy mértékben nyitott mozgástérben léphetnek vá-j lasztási eredményeik alapján változatos összetételű koalíciókra. Előbbi volna tréfásan szólva a libikóka, utóbbi a kaleidoszkóp modell. A parlament számottevő pártjai közül a Fidesz híve egyértelműen a „kaleidoszkóp” modellnek. Mellette számos független megfigyelő tartja valószínűnek, hogy a következő választás ez utóbbi modell helyzetét fogja megteremteni azzal, hogy a pártspektrum szétaprózódik számos hasonló erejű kis pártra. A kaleidoszkóp modell hívei az ideológiától való idegenkedésből indulnak ki. Ez volna a pragmatikus álláspont. A mai politikai életben jelenlevő pártok - eszerint a felfogás szerint - egységes szemléleti alapon állnak. Konszenzus áll fenn közöttük a demokrácia alapelveinek, a parlamenti berendezkedés elfogadása tekintetében. Ez mintegy közös ideológiaként fogható fel, ami azt jelenti, hogy egyéb ideológiai különbségek nem jelenthetnek olyan elválasztó erőt, ami miatt bármely párt bármelyikkel ne léphetne koalícióra gyakorlati érdekegybeesés alapján. A lehetséges ellenvetés a kaleidoszkóp felfogásra elsősorban az, hogy az új magyar demokrácia három éve nem igazolta, hogy a demokrácia alapelveiről olyan konszenzus alakult ki, amely irrelevánssá teheti az ideológiai különbségeket. Alapvető ellentét áll fenn a demokrácia kompromisszumelvű vagy erőfölényelvű felfogásában. Abban, hogy a szembenálló pártoknak fontos kérdésekben megegyezést kell-e lehetőleg keresniök vagy a választást több-., ség érvényesítse erőfölényét. Erős bizonytalanság áll fenn annak a kérdésében, hogy az MDF nemzeti fundamentalizmusát minden politikai erő azonosítja-e a minden állampolgártól kívánatos mértékű és minőségű hazafisággal. Mindezek félresöpörhetetlen ideológiai különbséget I jelentenek. Hozzátehető a kaleidoszkóp modell elleni ellenvetéshez az is, hogy kaleidoszkópszerűen alakult zagyva és bizonytalan koalíciós erőviszonyokat jelentő kormányok a tűzijáték mögé könnyen rejthetnek parancsuralmi törekvéseket. Csurka István a libikóka modellben gondolkodik. Korábbi megnyilvánulásai is azt mutatják, hogy ezt tartja reálisnak és talán ezzel is rokonszenvezik. Nemrégiben felvázolta a saját álláspontja szerint ideális libikóka helyzetet. Kifejtette, hogy olyan hazai parlamenti váltógazdaságot tekint elfogadhatónak, ahol a szemben álló tényezők mindegyike magyar Csurka nemzetszemlélete értelmében. így - mint írta - .magyarnak magyar lesz az ellenzéke”. Csurka ezt a gondolatot nem fejtette ki. Nem írta azt, hogy a ma érdemi szerepet játszó pártok közül egyesek nemzetietlenek, amelyeknek el kell tűnniük a magyar politikai színpadról ahhoz, hogy a politikai színtéren csupán egy tisztán nemzeti váltógazdaság szereplői maradjanak. Csurka más esetekben is érzékelhető szemlélete szerint ebben az esetben is inkább személyekben és „baráti körökben” gondolkodik, nem pártokban. Kivehetően úgy gondolja, hogy az eddigi ellenzéki pártok is felülhetnek a nemzeti libikókára, feltéve, hogy vezetésükből eltávolítják a nemzetidegen csoportokat és a vezetést a minden ellenzéki pártban is fellelhető nemzetfundamentalista személyeknek és köröknek adják át. A Magyar Fórum 1993. február 18-i számában közölt heti glosszájában Csurka a lezajlott kormányátalakítás kommentárjaként felvázolja egy másik váltógazdaság lehetőségét is. A nemzetietlen erők váltógazdaságáét. Érmek két feltétele van. Egyik: az MDF olyan átalakulása, amely azáltal történik meg, hogy a,.népi-nemzeti radikalizmus kidől belőle”. Másik, hogy az SZDSZ szövetkezik az MSZP-vel. „Ha az SZDSZ az MSZP-vel áll össze... akkor a Fidesz az MDF liberális és csinovnyik maradékával borul össze.” Ez a két csoportosulás fog felülni a libikóka két végére és megküzdeni azért, hogy melyik kerüljön kormányra és melyik szoruljon ellenzékbe. Ennek a harcnak pedig nincs ! tétje, ,/nert lesznek ellenzéken vagy hatalmon” vagy pedig egy nemzetileg kasztrált MDF és a Fidesz blokkja lesz I akármelyik hatalmi helyzetben, „a kormány mindenképpen egy erősen liberálissá szűrt, Tom Lantos minden igényét kielégítő kettős maradt”. A csurkátlanított MDF kritikájában figyelemre méltó új elemek merülnek fel. Már nem csupán a liberális felhígulás az egyetlen veszély és az ilyen törekvéseket hordozó MDF- en belüli nyílt liberális erők az ellenség. A „népi-nemzeti radikalizmus” MDF-en belüli kibontakozásának immár fő akadálya az „Antall-központ", „amelyik a népi-nemzeti radikalizmustól borzong 1945 óta”. Tehát már az 1945-ös választáson győztes Kisgazdapárt vezetésének úri szárnya - ehhez tartozott közismerten a mai miniszterelnök atyja - is kapitulált a nemzetietlen-burzsoá liberalizmus előtt és engedett az akkori amerikai-angol politika Tom Lantos-nyomásának, akik nem voltak hajlandók partner viszonyra lépni a „népi-nemzeti” radikalizmussal. A központ szolgálatában állnak a ,vcsinovnyikok”, a Bem tér mindenre kész funkcionáriusai, akik gátlástalanul szolgálják az éppen országló .központ" hatalmi törekvéseit, mind ahogy ha úgy adódik ugyanilyen „hűséggel” szolgálják ki bárki másét. Ebbe az összefüggéskeretbe állítja a lezajlott kormányátalakítást is. Kupa Mihályt azért váltja fel Szabó Iván, mert ő az „Antall-központ" embere, sőt eme központ „nagyvezíre: Szabó Iván a költségvetési vitában - beszéli ki Csurka - lemondását helyezte kilátásba az MDF parlamenti frakció ülésén, ha a képviselőcsoport nem szavazza meg a Kupa-költségvetést. „Tehát csak az különbözteti meg Kupa Mihálytól, hogy ő híve Antall Józsefnek. Kupa Mihály pedig nem volt az, most meg már nem is lesz.” A többi új miniszter kinevezésében is csak annak a jelét látja, hogy az .Antall-központ” megbízható kádereivel erősítette pozícióját. Kibeszél azonban Csurka egyebet is, nem csupán Szabó Iván költségvetéssel kapcsolatos nem nyilvánosság előtti szereplését. Ha elővesszük több évtized gyakorlatával kifejlődött sorok között olvasási gyakorlatunkat, akkor nehéz másnak vélni Csurka különös fejtegetését egy liberálissá szűrt Valamint csinovnyik MDF és a Fidesz szövetségéről, mint annak, hogy kibeszél valamit. Ez pedig - ha a feltevés nem téved - nem igen lehet más, mint az ,Antall-központ" terve a Fidesz felé való nyitásra. Ha ez a szándék fennáll, akkor ez a tervezett kapcsolat nem igen lehet ajánlat egy majdani választási együttműködéshez. Ehhez még korán volna. A barátságosabb viszony felajánlása a Fidesznek nem sokat kínálna. Akkor nem igen lehet másról szó, mint a Fidesz bevonásáról a kormányba. Azt már korábban is rebesgették, hogy Horváth Balázs sportügyi tárcanélkü-Ö no-se • ^ Ö tuo • 1^ oq
