Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Pesti Hírlap, 1993.márc.8. 16 Debreczeni páros „Must már a többdioptriás politikai rövidlátók is megállapíthatják: az MDF nem egységes pán, az MDF nem egy pán”. — (Népszabadság, február 24.) Fisból a mondatból két örömfüst száll fel. Az egyik: Debreczeni József nem tanja magát többdioptriás rövidlátónak; a másik a kiemelt öröm: az MDF nem egységes párt, fokozva: nem egy párt! Mindenekelőtt legyünk szemorvosok: ha valaki hordja sze- BAiASKÓ JENŰ müvegét, akkor ugyanolyan jól lát, mint az egészséges szemű, de ha valaki látászavarral küzd és hiúságból — a szeretetéhség egyik megnyilvánulása — nem hordja a politikára nyíló ablakocskáját, akkor könnyen úgy járhat, mint a képszabadság című napi ablak szívszaggató Vakablaki Rab Nászlója: füllentésbe csap át, mert fokozottan boldog akar lenni. Nézzük tehát e szemüvegéi nem hordó Debreczeni látásélességét: azt látja pontosan, amit tudatának — lényegének — élvezői olyannyira vágynak: egy összefolyó, kontúr nélküli mustárlucskos politikai tájat. Az MDF-re fordítva meleg tekintetét ez ilyen: „A Magyar Demokrata Fórum e pillanatban nem modern európai középpárt és nem balkáni törzsi tömörülés, hanem a kettőnek valami képtelen keveréke. Politikai kentaur. Elöl emberi arc, a hátsó fertályon szőrös pata és csattogó farok." — Legyünk jóindulatúak: ha elfogadjuk lát- leletét, ezt az emberi arctól a csattogó farokig ívelú kórismét, viszonzásképpen feleljen meg a kentaurságban vergődő kétségeinkre: milyen mitológiai szörnyeknek látja a többi pártot? Ha az arányok szerint szemlézünk, nem ezt látjuk-é — majdnem! minden pártnál: elöl emberi arcot a hátsó fertályon csattogó farokkal és szőrös patával? Mindez könnyen bizonyítható lenne, de ne sértegessük Debreczeni kedvenc pártjait, mert olyiknál a pata szaruáilománya már régen felkúszott térdmagasságba, a farok pedig oly kezekbe került, melyek gazdái ugyan rózsaszín arcba ágyazott égszínkék jövőbe tekintenek, de bizton állítható róluk, hogy nem egy Debreczenire nevelték vágyaikat. Komolyabb zónákra fordítva tekintetünket, megkérdezhetjük azt is, hogy Debreczeni miért lát két pártot az MDF-ben? Azért, hogy páros maradhasson? Nem ízlene a páratlanul maradás? Ugyanis Antall Józsefre és Ciurka litvánra redukálja az MDF irányzatait, mert a páriában maradás félelméből fakadóan elhallgatja, <hogy-az MDF-ben legalább három politikai irányzat működik, mégpedig olyan formában, hogy a centrumnak nevezett erő magában foglalja a már sokat hangoztatott három szellemiséget; a másik a Ciurka István köré tömörülő népes — népi — irányzat; és: hol a harmadik? Hát ott van, az úgynevezett nemzeti liberális irányzat, melynek többsége valóban besorolható az Antall féle centrumba, de: hangos kisebbsége, a világpolgáros Furmann-elhivatottságú kisebbség, a radikális-liberós hangdobozok, akiket az ellenzéki sajtó olyannyira magába csomagolt, mint markáns flú kjterjedéseket. Én magam úgy látom, hogy a liberális irányzathoz tartozók közül az igazán színvonalas magyar szabadelvűek — például a történész Gergely András — egyáltalán nem szokott markánsan otthonra találni az ellenzéki klubokban, mint a párját kereső Debreczeni. Volt e cikkben páratlan mellébeszélés is: amíg az Országos Gyűlés szavazatairól eléggé összeomlott képet láttatott, addig elfelejtette megemlíteni, hogy a küldöttek leadott szavazataikkal a markánsnak tartott szúrós tekintetűeket leverték a fagyhatár alá. Tehát: Debreczeni vezéralak urat pár világpolgára élén semmiképpen sem lehet a centrumhoz sorolni, már csak azért sem, mert doktrinerségük eredménytelensége alakította ki, hívta életre az MDF radikálisabb szárnyát. Tehát a bajok orvoslását az ellenzék kaijaiba szaladgáló szeretetéhes urakon kell kezdeni. A 168 Órában felszolgált mustárról — Konrád, F.lek, Furmann — majd a legközelebbi reggelinél szólunk.
