Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Pesti Hírlap, 1993.márc.5.

11

n egyértelműen — és személyeskedve — az MDF elnökét. Antall József azonban a maga részéről jó demokrataként elfogadta az Országos Gyűlés döntését, tartózkodik attól, hogy személyében támadja Csurka Istvánt: ugyanakkora centrum sem viszonozza á támadásokat, bár azok egyre többet ártanak a Magyar Der mokrata Fórumnak és a kormánynak; éppen azért, amiről az előbb beszéltem, a belülről jött támadások hitelességéről szólva.

— Sokan ágy vilik, hogy Debreczeni József politikája jelenti az igazi veszélyt ax MDF egységére nézve.

_ — Debreczeni önmagában soha nem lenne képes arra, hogy az MDF egységét bármilyen kis mértékben is veszélyeztesse, hiszen mögötte csak elenyészi számú MDF-es van. Debreczeni Csutkával összefüggésben jelent csupán veszélyt az MDF egységére. Ebben az összefüggésben viszont valóban nehéz eldönteni, hogy ki oaozia a nagyooD aai t, c/.urka István vagy Debreczeni József. Amikor a nácizmussal hozta kapcsolatba az augusztus 20-i dolgozat szerzőjét, rendkívül nagy kárt tett az MDF-nek, mégpedig elsősorban azért, mert nehezítette azt a folyamatot, amelynek során nyilvánvalóvá vált; Csurka István nem az MDF értékeinek védelmében támad azok ellen, akik veszélyeztetik ezt az értékrendszert, hanem ellenkezőleg támadásának fi iránya az MDF centruma és Antall József személye. Csurka már eredetileg is Antall dien irányította dolgozatát, és él bennem a gyanú, hogy — mint kiváló dra-/ maturg — pusztán azérCalkalmazta azt a néhány mindenkit irritáló kifejezést, mint amilyen az „élettér” vagy az „etnikai szempontok", mert arra számított, hogy erre mint csalira ráharapnak az dlenzéki politikai erők és a sajtó, ideértve a világsajtót, és <2 kívülről jött támadás csak tovább fogja it erősíteni, mivd az MDF-tagok úgy fogják érezni, hogy miként eddig, most is igazságtalanul bántják a Magyar Demokrata Fórum egyik legtöbbet támadott prominens tagját. Arra azonban talán még Csurka sem számított, hogy Debreczeni részéről ilyen nagy erővd jön a segítség. Hiszen ha valaÜt belül- j ről támadnak igazságtalanul, az különösen érdemesnek látszik a védelemre és támogatásra. ' ■ •

Ugyanis Debreczeni durva és igazságtalan fellépése Csurka dien az MDF tagságának lélektani kibúvót adott sokáig, az alól, hogy szembenézzen a Qsurkajdenséggd. Jd-:

lemző, hogy augusztus

végén a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmányának ceglédi ülésén, amikor Antall József hosszan bírálta Csurka dolgozatát — 1 amit a Választmány tagjai halálos csendben hallgattak —, és amikor hangoztatta, hogy megengedhetetlen dolog, amit Debreczeni a Népszabadságban a nácizással elkövetett: kitört a taps. F,kkor Antall JózseT figydmeztetőcn fölemelte az ujját, és így szólt: ,fle tapsoljanak, mert az előbb sem tapsoItak.r'

Sajnos ez a lélektani csapda az Országos Gyűlés után is . tovább működik. Debreczeni; — immár magányos harcosként —jól időzített fellépéseivel hátráltatja és késldteti a tisztázást: a centrum politikáját hitdtdeníti az MDF-en be“lül, az egység Fénh tartási ráf irányuló törekvés érvényesülését nehezíti, az MDF-tagokat pedig Csurka kaijaiba hajszolja. ■ Ezt nyilvánvalóan ■ Csurka is fölismerte, és legutóbbi írásában már egyértdműen és propagandisztikusan ügy beszél Debreczeniröl,1 mint Antall József „üzenő em- Dereroia centrumról pedig mint az SZDSZ és a Fidesz cinkosáról. Nevetséges. Nehéz jó szándékot feltételezni Debreczeniröl akkor, amikor az MDF frakdódnöksége kezdeményezi a tisztázó állásfoglalást a Magyar Út Körök és az MDF viszonyát illetően, és ez nyilvánosságra is kénül, ugyanakkor a javaslat megtárgyalásának reggdén 'a Népszabadságban ott rikft az agresszív dm: ’ „Csurkáruú mennie keUT é ‘ti:’-*:

mintha éppen erre várt volna.

— Valóban, hiszen Csurka dolgozatából sem az érdekdte őket, ami tulajdonképpen keserű tényfeltárás, hanem a már említett rafináltan dhelyezett bombácskák. És hogy a mindennapi politikaművészet — mondhatjuk hadviselésnek is — mennyire más szférában működik, azt ez a sajnálatos eset is bizonyítja: senki nem érte d célját, csu- I pán az rilen7>knek sikerült • éket verni az eddig legegységesebb párt különböző metódust valló szárnyai közé. Most már mindenki fut a pénze után. Jobban tennék, ha időben megtorpannának.

Az Alkotmánybíróság két tdjesen egyértdmű döntése dlenére e döntések-relativizálásával, vagyis figydrhen kívül hagyásával az dlenzék — politikai érdekből — folyamatosan akadályozza az alkotmány érvényesülését. Ez a gyakorlati politika szintjén jdentkezik, és csakis ennek alapján lehet valamely politikai erő alkotmányosjogállami dkötelezettségére következtetést levonni, nem pedig mindenféle dolgozatok alapján. Az dlenzéki politikai erőknek a médiadnökök kinevezésévd

Csurka természetesen összjáíékot kiált; ezzd a Debreczeni működésévd enyhén szólva nem rokonszenvező tagság szemében a centrumot és az MD1; elnökét kívánja hitelleleníteni. Arróljiem is szólyaxhogy_ egyúttal akadályozza az országos dnökséget a határozottabb állásfoglalásban, hiszen az nem veheti magára a Dd> reczenivd történő összejátszás és Csurka kiszorítására való törekvés hamis bélyegét.

. Mert: a centrum kezdettől fogva az egységre, az egység fenntartására és nem az MDF önfeldarabolására törekedett, és ma is az a célja, hogy Csurka Istvánt az MDF soraiban megtartsa, bár erre a remény egyre kevesebb.

Debreczeni legutóbbi szereplése az SZDSZ kiöregedett liberálisai társaságában, amikor intimpistáskodó, a gon, dolkodás pózában tetszelgő,

! valójában botcsinálta politikusként tetszetős, de torz képet fest az MDF bdtő viszonyairól: mindez már-már az árulással határos. A sors iróniája az, hogy Csurka nem emiatt támadja Debreczenit, hanem A Csurkának mennie kell dmű írás miatt, pedig, ha ezt a 168 ÓRAban leközölt írást demezné, azonnal nyilvánvalóvá válna, hogy a centrumnak semmi köze nem lehet Debreoenihez.

Ez a politikai megnyilvánulás, az MDF legbdső személyes ügydnek dtorzított tálalása a politikai ellenfélhez tartozó jelentéktelen csoport dőtt, valamint a hozzájárulás, hogy mindez a 168 ÓRAnak^ a kormánykoalíció legádázabb dlenségének tartott rádióadásnak alkalmat adjon további ferdítésekre — azt hiszem, nem szolgál további.minősítés re.

Eközben Csurka távozásáénak" kŐVetdés?vd .oiyámátszatot igyekszik kdteni, mintha e követelés a centrum mozgásával egyező irányba hátnál

— Csurka István pozíciójának erősödése nem tudható be anak a sajnálatos ténynek, hogy o kormányzat finoman alkotmányos munkastílusát az ellenzék egyáltalán nem honorálta — pl. o médiacsatározásoknál —, így az MDF-tagság kényszerien vonzódik a radikálisabb politikát képviselőkhöz. Nyilván ezért fogadták Csurka tanulmányát nagy érdsklódétsel. De az ellenzék is