Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-01 / 8425. szám

Népszabadság 1993.febr.24.

17

Csurkának mennie kell

Most már a többdioptriás politikai rövidlátók is megállapíthatják: az MDF nem egységes párt, az MDF nem egy párt. Nem lehet többé naiv (vagy álszent) módon a „sokféle értéket sokféle színt magába ölelő” nagy gyűjtöpárt szivárványát kergetni, de nem lehet tovább mormogni a gonosz fundamentalista, nacionalista pártállami szörny elleni rontásüző imákat sem. A Magyar Demokrata Fórum e pillanatban nem modem európai középpárt és nem balkáni törzsi tömörülés, hanem a kettőnek valami képtelen keveréke. Politikai kentaur. Elöl emberi arc. a hátsó fertályon szőrös pata és csattogó farok. Centrumpolitika, konzervatív liberális program és kormányzati gyakorlat, stabilitás és privatizáció, kiváló nemzetközi kapcsolatok egyfelől; szélsőséges nemzeti radikalizmus, piac- és tökeellenes indulatok, antidemokratikus gesztusok, elszánt el:lenségkeresés, handabandázás és vagdalkozás a másik oldalon. Antall, „az Elvséepalotától a Buckingham-palotáig. a Fehér Háztól a Kremlig" respektált magyar államférfi, a meggyózödéses liberális kereszténydemokrata, a kifogástalan konzervatív úriember és Csutka. a Kőbányától Mucsáig istenitett, azon túl szalonképtelen nép(szinmü)fi. a megrögzött autokrata. a kigombolt indulatok, a félrecsúszott elvek város-, falu- és polítikaszéli eleganciájával.

A magyar és a kelet-középeurópai valóság, a sajátos társadalmi, politikai és szellemi viszonyok, múlt és jelen, jó- és rosszakarók, taktikai bölcsesség j_és_melléíogások alakították ki ezt az átmeneti szimbiózist, ezt a politikai vadházasságot, ami nem végződhet másként, csak válással.

Ezt mindkét fél pontosan tudja, a szakításon rég túl vannak már. a kérdés legfeljebb az, mi■ kor, milyen formában és főleg milyen arányban történik meg a szebb napokon összegyűjtött közös vagyon felosztása1’ Ki kezdeményezi a válást, kinek kel1 elköltöznie (lesz-e hová), s mit vihet magával? Aki ismeri az MDF eredeti szellemiségét, azt a politikai értékrendet,

programot és stílust, amivel választásokat nyert 1990-ben, annak nincsenek kétségei afelől, hogy a házasságtörő fél: a szélsőséges radikalizmus. Amelyik az egykori - és Antall által minden ellenkező beállítás és látszat ellenére (nagyjában-egészében) máig megvédett - mérsékelt centrumpolitikát akarja felszámolni. Csurka régóta két vasat tart a tűzben. Egyfelől rá akarja kényszeríteni a saját politikai akaratát az MDF-re és a kormányra, magtárán: el akarja foglalni a pártot, másfelől - ezzel egvidőben - csinálja a maga politikáját, szervezi önnön bázisát: építi saját pártját. Kövezi - jó szándékkal (?) - a Magyar, Utat. A Mű mára az önálló politikai mozgalom valamennyi ismérvével rendelkezik. Készen van az ideológia, a sajátos nyelv- és gesztusrendszer, kialakulóban a politikai kultúra (lásd közfelkiáltás). Megvan a vezér (és a slepp: ragadnak rám, mint a kosz - mondja maga Csurka), az alapítvány gründolja a pénzt, épül a szervezet. Van saját sajtó (napilap: Pest Megyei Hírlap, hetilap: Magyar Fórum, havi folyóirat: ugyanezen a néven), és van parlamenti képviselet (öt-hat hirtelen híressé lett honatya meg egy honanya). Ragyog a szimpatizáns társadalmi szervezetekből képződő holdudvar (a Magyar Szellemi Védegylettől a Magyar Kertészek Egyesületéig), körötte közéletünk néhány fénylő személyisége (a színésztől a futballkapusig).

Az MDF legutóbbi országos gyűléséig nem volt világos, melyik verzió érvényesül: elfoglalja a pártot a jobboldali szélsőség, vagy megcsinálja a sajátját? A kérdés eldőlt. Csurka vesztett.1 kiderült, az MDF-es vas (to- j ; vább) nem hajlítható. Miért' tartja mégis a tűzben? Mert egyelőre szüksége van a fórum infrastruktúrájára a ^agáé létrehozásához. Mert a szervezetekben, a pártirodákban ott vannak a hívei, ott vannak a telefonok és a faxok, a bélyeg és a boríték. És azt is pontosan tudja, ő maga addig számíthat a sajtó kitüntetett érdeklődésére, amíg belül van a legnagyobb kormányp árion.

Kérdés: miért hagyják mindezt a párt vezetői, miért nem szorítja őt ki teljesen a centrum? A válasz nem egyszerű. Az első időszakban - bár karaktere megmutatkozott - korántsem nyilvánult meg a maga későbbi nyílt brutalitásával a csurkai politika. S ami a fő, perifériális jelenség volt. Jónak vtűct a taktika: belül lehet (és

kell) tartani a párton, hisz így kontroll alatt van, ráadásul hozza a maga szavazóbázisát is. Csurka azonban roppant gyorsan erősödött és radikalizálódott. ídire nyilvánvalóvá vált Antallék számára, hogy tevékenysége jóval több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, hogy hihetetlen mértékben járatja le az MDF-et kül: és belföldön egyaránt, hogy immár elkerülhetetlen a tőle való ■ elhatárolódás, addigra az is kiderült, hogy mindez nem csupán kevés, de roppant veszélyes is. Nehezítette (s mindmáig nehezíti) a helyzetet az a sajátos érzelmi-lelki közösség is, amelyik Csurka és az MDF-es alapító atyák, a párt prófétái és szentjei között - minden politikai ellentét dacára - a mai napig fennáll. Antall számára tehát igen óvatos és bonyolult taktikai lépéssorozat révén volt csak lehetséges Csurka visszaszorítása, ami kívülről nemegyszer tétovaságnak, határozatlanságnak tűnt. Az országos gyűlésen mindenesetre sikeresnek bizonyult ez a taktika. Csurka - aki elhitte, hogy az ö (a tagság körében kétségkívül hatalmas) politikai tőkéje az Antaliéval szemben is konvertálható - elérkezettnek látván az időt, nekitámadt a miniszterelnöknek, s ezzel hatalmas hibát követett el. A békebontó, a belviszályszító szerepe ugyanis minden közösségben hátrányos, az MDF-ben pedig biztosan vesztes szerep.

Csurka es hívei kisebbségbe kerültek a megújított pártelnökségen belül. A jó háromnegyedes többséggel bíró centrum pedig szilárd elvi politikát folytat, a jobboldali radikalizmusnak semmiféle engedményt nem tesz. Csurkáék bekerültek ugyan a csapatba, viselik az MDF mezét, de az összjátékból ki vannak rekesztve, labdába nem tudnak rúgni. A hattagú alelnöki testületbe - amelyik az operativ politizálás szerveként, valójában szőkébb, ügyvezető elnökségként működik - nem kerülhettek be. A pártvezetés - az országos gyűlés deklarációjának megfelelően - a nyitás politikáját kezdeményezi. Csurkáék számára elfogadhatatlan módon gesztusokat tesz a sajtó felé, s meglepő fogadókészséget tanúsított az SZDSZ 15 pontja iránt (ami egyébként csakugyan nem volt több gyengécske politikai blöffnél). A parlamenti frakció és a belügyminiszter látványosan elhatárolta magát Király B Izabella idétlenkedéseitól, « kormány és a pártéi-