Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-09 / 8426. szám

Népszabadság, 1993.márc.2 20 ha már az önkormányzati tör­vényről beszélünk, hadd említ­sem meg, hogy valójában ezzel kapcsolatban rúgta fel az SZDSZ a paktumot. Tudniillik az volt a megállapodás, hogy az önkormányzati törvénynek csak az alkotmányos tételei le­gyenek kétharmadosak. Igen ám, de ettől a szabaddemokra­ták a törvény tárgyalása kezde­tén eltértek. Tölgyessy Péter a parlamentben ugyanis úgy nyi­latkozott, hogy az SZDSZ sze­rint az egész önkormányzati törvény kétharmados. Ha más­hogy nem, akkor úgy, hogy a több mint száz paragrafust be kell építeni az alkotmányba. Ez természetesen közjogi és alkot­mányjogi képtelenség volt.- Azt hiszem, nincs abban semmi meglepő, hogy az ellenzék bővíteni, a koalíció pedig szűkíteni akarja a kétharmados törvények, rendelke­zések körét.- A gondot az jelenti, hogy ezek a törvények már túlmen­nek a legalapvetőbb kérdése­ken. Másfelől a mi helyzetünk­ben, amikor az építkező or­szágnak parancsoló igénye, hogy a pártállami jogrendszer helyébe lépő jogintézmények megszülessenek, az ország talpra állításáért felelős kor­mányzat, illetve a koalíció sa­játos dilemma elé kerül: vagy nem lesz törvény, vagy olyan törvény jön létre, amely a kor­mányzati erő politikai filozófiá­jától lényegesen eltérő, inkább az ellen-zéki pártok politikai programjához közelebb álló ér­tékeket képvisel. Nyilvánvaló, hogy sem az előbbi, sem ez utóbbi nem vállalható. így az­tán a kétharmados törvények a kisebbségben levő ellenzéki erők számára jelentenek mél­tánytalanul előnyös pozíciót. Nemrégiben hazánkban járt egy nyugalmazott francia igaz­ságügy-miniszter, aki megis­merkedve a problémával a kö­vetkező ironikus megjegyzést tette: „Ez óriási találmány, az ellenzék határozza meg a tör­vények tartalmát és a kor­mánykoalícióé a felelősség!”- Hadd fordítsam meg a kérdést. Ha az egyes alapvető fontosságú törvények esetében nincs konszen­zus, fennáll az a veszély, hogy négy­­évenként, amennyiben a politikai erőviszonyok megváltoznak, újra és újra előkerülnek majd bizonyos tör­vénykezési témák. Ad absurdum: négy évig konzervatív, négy évig li­berális, négy évig szocialista szelle­miségű törvények fogják szabályoz­ni az életünket.- Ez a veszély valóban léte­zik, de még mindig kisebb problémát jelenthet annál, hogy nem születnek meg a tör­vények vagy csak torzók kelet­keznek helyettük. Mégis remé­lem, ha netán a mai ellenzék veszi át a kormányzást - ami, remélem, nem így lesz - akkor lesz annyira józan, hogy az ak­kor aktuális napi politika kér­déseire válaszol majd, és tar­tózkodni fog az egyszerű több­séggel elfogadott, bevált alko­tásaink felborításától. Vannak jelek, melyek már most azt mutatják, hogy egyes ellenzéki .erők felismerve eddigi tévedé­süket, igyekeznek korábbi ál­láspontjukat korrigálni és azt a választókkal elfeledtetni. Emlékezzünk csak a Fideszre, milyen eltökélten ellenezte a kárpótlás minden formáját! Ma már egyes fideszes képvi­selők a kárpótlási rendszer tökéletesítésének jelmezében igyekeznek tetszelegni. Csak teoretikusan mondom: ha a Fi­desz 1994-ben mondjuk kor­mányzati pozícióba kerülne, a 'választók miatt százszor meg kellene gondolnia azt, hogy kezet emel-e a kárpótlási tör­vényre.- Arra a kárpótlási törvényre, amely többször is megfordult az Al­kotmánybíróságon. Mi a véleménye az Alkotmánybíróságról?- A jogállamiságnak nem szükségszerű velejárója az Al­kotmánybíróság intézménye. A tapasztalat azt mutatja, hogy fő­ként azokban az országokban van nagyobb igény alkotmány­bíróságra, amelyekben kemény diktatúrák után épült ki a de­mokrácia. A hazai helyzetet ille­tően a jogászok és politikusok körében úgy él, hogy elsősorban az állampárt részéről volt olyan számítás, miszerint az Alkot­mánybíróságra azért lenne szük­; ség, hogy útjába tudjon majd állni egy esetleges radikális tör­vényhozói tevékenységnek.- Tulajdonképpen ezt többször meg is tette: a kárpótlástól az el­évülési törvényig.- Én nem látom igazán e számítás beigazolódását. Vé­gül is a magyar törvényhozás nem mondható radikálisnak, törvényalkotási tevékenysé­günkre nem jellemző a szélső­ségesség. Tehát ilyen értelem­ben vett fékező szerepről nem lehet beszélni. Más kérdés, hogy mindenütt, ahol működik alkotmánybíróság, ott az a ! legfontosabb funkciója, hogy jelezze a parlament tevékeny­ségének alkotmányossági kor­látáit. Ez számos országban feszültséget keltett a törvény­­hozás és az alkotmánybíróság között. A magyar országgyűlés eddig csak két lényeges kér­désben „ütközött bele” az Al­kotmánybíróság szabta korlát­ba, mégpedig a kárpótlás és az igazságtétel ügyében. Ezek a konfliktusok - összehasonlítva a 60-as évek német törvényho­zásának és alkotmánybírósá­gának „csatáival” - nem mondhatók rendkívülieknek. Az Alkotmánybíróság műkö­désének egészét tekintve a parlamentnek nincs oka felté­telezni, hogy a bíróság kerék­kötője lenne törekvéseinek. Ami a két ütközést illeti, a kárpótlás kérdésében sikerült olyan megoldást találni, ame­lyet utóbb az Alkotmánybíró­ság sem kifogásolt. Bízunk ab­ban, hogy az igazságtétel ügyében is sikerült az Alkot-: mánybíróság szemléletének megfelelő rendezést találnunk.! Ezt azért fogalmazom így,' mert - bár tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság döntését - változatlanul úgy látjuk, hogy a korábbi törvény sem volt alkotmánysértő. Mindkét kérdésben egyébként annak tudatában alkottuk meg a tör­vényeket, hogy azok összhang­ban vannak az alkotmánnyal.- Az Alkotmánybíróság működé­sével kapcsolatban az egyik legvita­tottabb kérdés az úgynevezett „lát­hatatlan alkotmány”. Sólyom Lász­ló elnök ennek lényegét úgy fogal­mazta meg, hogy az Alkotmánybí­róság határozataiban az alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapját fejti ki, Ítéleteivel koherens rend­szert alkot, amely a ma meg gy ak­ran a napi politikai érdekből módo­sított alkotmány fölött az alkotmá­nyosság biztos mércéjéül szolgál. Mi erről a véleménye?- A „láthatatlan alkotmány­nyal” kapcsolatos gondolatme­netet nem tudom osztani. En­nek a felfogásnak a képviselői ugyanis azt állítják, hogy az írott alkotmányos tételeken túl is lehet az Alkotmánybíróság­nak további téziseket levonnia. Én azt el tudom fogadni, hogy egy írott tételből el lehet jutni egy újabb, le nem írott tételig. Csakhogy valahol meg kell húzni a határt, mert különben olyan területre téved az Alkot­mánybíróság, amely már alkot­mányozásnak minősül. Márpe­dig ez nem az Alkotmánybíró­ság, hanem az Országgyűlés, a törvényhozás kompetenciájába tartozik. Meg kell jegyeznem: a gyakorlatban az alkotmánybí­rák ritkán tévedtek az alkot­mányozás területére. Súlyos problémának tartom az Alkot­mánybíróság által megszabott határidők kérdését is. Abban igazuk van, hogy az egyes tör­vényeknek időben meg kellene születniük. Mégis úgy gondo­lom, hogy - főként a kétharma­dos törvények esetében - tel­jességgel illuzórikus és hibás ilyen követelményt az alkot­mányos működés fogalmi ele­meként kezelni, illetve a törvé­nyék megalkotására konkrét határidőket megszabni. A par­lament működésének ugyanis nemcsak egy adott törvényja­vaslat elfogadása, hanem olyr kor annak elvetése is természe­tes velejárója. A prioritások meghatározása is a törvényho­zás, és nem az Alkotmánybíró­ság felelőssége. Kritikus észre­vételeim mellett is, úgy látom, hogy’ egészében az Alkotmány­­bíróság megfelelően látja el fel­adatát, s összességében pozitív szerepet tölt be az állam mű­ködésében.- Mikor lesz új alkotmány?- Először is: a mostani al­kotmány alapján is jól műkö­dik az ország közjogi élete. Mégis egyetértek azzal, hogy az eddigi alkotmánymódosítá­sok eredményeit integrálni kel­lene, s már csak jelképesen is fontosnak tartanám, ha nem az 1949-es - igaz, többször is mó­dosított - alkotmány, hanem egy új alkotmány lenne az alaptörvényünk. Szerintem eb­ben a parlamenti ciklusban már nem lesz idő új alkotmány elfogadására.- Milyen kérdéseket kellene ren­dezni az új alkotmányban?- Nem megoldott az ügyész­ség alkotmányos helye. Sokan nem tudják, hogy az ügyészség önálló hatalmi ágként való mű­ködése szocialista találmány, kizárólag a szovjet modellben létezik A legtöbb modem jog­államban az ügyészség az igaz­ságügyi kormányzat alatt mű­ködik. Személyes véleményem szerint az új alkotmányban le I kellene fektetni a négyszintű i igazságszolgáltatási rendszer | alapjait is. Ez azt jelentené, ihogy a megyei bíróság és a 'Legfelsőbb Bíróság között egy 'újabb szint, a táblabíróság is megjelenne. Ez természetesen az igazságszolgáltatásban a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosításától is függ. Ugyancsak megfontolandónak tartom a kétkamarás parla­ment kialakítását. Ebben a mo­dellben a képviselőház az or­szág népének közvetlen, terüle­ti tagolódású, tisztán politikai képviseletét jelenítené meg - alapvetően többpárti struktú­rában. A második kamara - a képviselőházhoz képest sző­kébb hatáskörrel - a különbö­ző, nem pártrendszerü érdeke­ket jelenítené meg. Ennek kere­tében szükségesnek érezném az önkormányzatok képviseleté­nek és más érdekképviseletek bevonásának végiggondolását. Helyesnek tartanám, ha a má­sodik kamarában helyet kap­nának az egyházak, az egyete­mek, a különböző kamarák és az Akadémia képviselői is. Sereg András

Next

/
Oldalképek
Tartalom