Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
I Köztársaság, 1993.jan.29. KI VÉDI AZ UTAST? Szent Kristóf idejében a haramiáktól, útszéli fosztogatóktól kellett védeni az utazót - s bár változnak az idők, a haramiák s a fosztogatók maradnak. Az útrakelőknek védelemre lenne szükségük. Az Utazási Irodák Szövetsége tavaly sikerként könyvelhette el, hogy keresztülverekedték: rendeletben szabályozzák, ki, milyen feltétellel nyithat utazási irodát. Addig ugyanis a szabad rablás elve érvényesült, bárki, bárhol, bármilyen fedezet nélkül hirdethette, hogy Párizsba vagy a slágerszínhelyre, Isztambulba viszi a gyanútlan kalandvágyót. Az árakat egyre lejjebb szorították, a gyanútlanság mellen az utasok hiszékenységét is kihasználva. A sok olcsó úrnak azután híg len a leve - s egyre több utas került igazán kalandos körülmények közé, ha a gombamód szaporodó kis irodák valamelyikénél kötöne le az utazását. Panaszukkal legfeljebb csak Szent Kristófhoz fordulhattak. Ezután valóban eredménynek számítón, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 2/1992. (1.1 3.) rendeletben szabályozta, milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki az utazás szervezést választja vállalkozása tárgyául. Akkoriban sokan szabadságjogaik megsértését látták e megkötésekben, és az utazási irodák megfojtásáról kiabáltak. Nézzük e „szigorú" feltételeket: az illető utazást szervező rendelkezzen megfelelő irodahelyiséggel, amelyben önálló telefon-, telex- vagy telefonvonal van. Legyen szakmai képzettsége és megfelelő vagyoni biztosítéka. Magyarul: egy párizsi utazásra ne egy lakástelefonon jelentkezzen be a kedves utas, vagy a szlovákiai síútra ne fodrászüzletben szervezzen vevőket az autóbusz vezetője. Mindezek tehát a legalapvetőbb feltételek. Az utasok védelmét az Országos Idegenforgalmi Hivatal abban látta biztosítva, hogy a forgalomtól függően 600 ezertől 6 millió forintig úgynevezett kauciót kell letennie minden irodának s ehhez csak akkor nyúlhatnak, ha az utasokat kell kártalanítani. Ez valóban jó elképzelés - ám vannak hiányosságai. A rendelet nem írja elő e kaució emelését, ha az iroda forgalma nő. Ha valakinek, egy év alatt harminc millióról megnő a forgalma kettőszáz millióra (tévedés ne essék: ez nem haszon!!!), akkor is a legkisebbnek kijáró hatszázezres kauciót tarthatja a számláján - s ez adott esetben egy fél csoportnyi utas kielégítésére sem elég. Különben is kérdéses, hogy mennyi kaució kellene az utasok Sky-hét a Kanári-szigeteken: nyár a télben vagy tél a nyárban? kártalanítására. Ha ezt az összeget túl sok forintban határozzák meg, akkor nehezítik az iroda működését, hiszen senki sem tud úgy „zsákban futni”, ha sok tőkét leköt. Ha viszont az eddigi alacsony szinten tartják a kauciót, az emelkedő utazási árak mellett csupán néhányan kaphatnak kártalanítást. Erre sajnos még nem sikerült kidolgozni egy mindenkit kielégítő jogszabályi rendszert Az Utazási Irodák Szövetségének emblémája: ezt keressék az utasok Az utas, amikor egy utazást leköt, tulajdonképpen egy terméket vásárol. Épp úgy, mint amikor ruhát vagy cipőt vesz. Az idegenforgalmi terméknek azonban van egy sajátossága: nem cserélhető vissza, ha nem felel meg. Ha valaki az évi rendes szabadsága terhére vett egy utat akkor annak nemcsak forintértéke, hanem eszmei értéke is van. Ha egész évi fáradtságát nem tudta az úton kipihenni, hanem pénzért többlet bosszúságot és gondot vett a nyakába, akkor annak az utasnak elvileg erkölcsi kártérítés is jár. Ezt az eszmei kárt a világon sehol sem tudják megtéríteni, ezért az idegenforgalmat a bizalom szakmájának nevezik. Mi Magyarországon azzal is megelégednénk, ha az utasoknak legalább az anyagi káruk megtérülne. Sokszor azonban erre is hosszú hónapokat kell várniuk, s pereskedések hadát kell végigjárniuk. A legutóbbi eset, a nagy botrányt kavart Sky Way Utazási Iroda csődje volt A bomba akkor robbant, amikor kiderült, hogy nem tudják kivinni a repülőtéren megjelent utasokat a Kanári-szigetekre, illetve Egyiptomból nem tudják haza hozni a kint ragadt utasokat, mert nincs pénzük kifizetni a repülőjegyet. Az elkülönített folyószámlájukon ott volt ugyan az utasok kártalanítására szánt hatszázezer forint, de körülbelül hárommillióval tartoztak klienseiknek. Nem beszélve a MALÉV-vel szembeni nyolcmilliós kötelezettségükről, s egy banknak szóló húszmilliós tartozásukról. Most maradjunk azonban csak az utasok pénzénél. Akik a Sky Way útjaira fizettek be, azokat megnyugtatták a rádión keresztül, hogy az utazási iroda vezetője a magánvagyonából óhajtja kártalanítani őket. Ha innét nézzük, ez a történet még végződhet happy enddel is. Sajnos az ominózus rendelet nem szól arról, hogy ki mekkora tőkével, milyen arányú vállalkozásokba foghat Erre is ragyogó példa a Sky Way esete. Erre mondja a népnyelv: nagyot akart a szarka, de nem bírta a farka. Túl nagy vállalkozásba kezdtek megfelelő anyagi háttér nélkül. Az elképzelésük jó volt az első magyarországi „tour-operatorként" akartak fellépni. Ez a fogalom, hogy tour-opertor, ma még nem eléggé ismert itthon. Nálunk mindenki saját maga akarja szervezni az utakat azt remélve, hogy így nagyobb haszonra tesz szert mintha a nagy utazást szervező irodák útjait árulja A touroperator nagy tételben köd le a vendéghelyeket s ő maga nem árulja, hanem más irodáknak, ügynököknek adja ki ezt Ehhez azonban hatalmas tőke kell. Le kell kötni a szálloda- és repülőhelyeket - sőt előre ki is fizetni
