Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-04 / 8408. szám
Pesti Hírlap, 1993.febr.1. ■4 T ■ •• „ ■*. O BESZÉLGETÉS TORNAI JÓZSEFFEL, AZ ÍRÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL „Nyugodtan állni, szemlélődve „Egy nagy tévedés áldozatai voltunk (vagyunk?). Tudtuk, hogy a kommunizmus elmebetegek birodalma, ■ azt hittuk, mi többiek nem vagyunk őrüllek. S most kiderül: mi is azok vagyunk. Ráadásul tény: a keleti rendszert meg lehetett dönteni, a nyugatit nem. Az alulról fejlődött olyanná, amilyen...” — ltja egy esszéjében Tornai József, az írószövetség új elnöke, akit a közelmúltban nagy szótöbbséggel választottak meg erre a pozícióra. Egy másik esszéjének részlete szinte felelet a fentiekre: „Tudod, szeretnék nyugodtan állni, szemlélődve, az egész országot lába alá tipró őrület fölött.” SZEPESI ATTILA — Talán nincs ellenedre, ha a fenti két idézetet emelem ki mottóul e beszélgetés fölé. — Javasolnám, ha már idézetekkel kezdjük, hogy tegyünk ide harmadikul egyet, a Hitelben megjelent esszém részletét, mert ez is ide tartozik: ,A piszkos háború." A hol nyíltan, hol titokban folyó harc a nemzeti és a liberális tábor között. Piszkos háborúnak kell neveznem ennek a küzdelemnek a fogásait, eszközeit és fordulatait, mert a nemzeti gondolkodásmódot ki akarják játszani a demokratikus elvek ellenében és fordítva. Valójában azt állítják, hogy aki jó magyar: nem lehet jó demokrata és viszont: a jó demokrata hazaáruló. Mondanom sem kell: a kétféle vád egymást semmisíti meg, s teszi politikai életünket mindinkább olyan országhoz hasonlóvá, ahol csak eltévedni lehet... Ilyen indulatok közepette kéne az embernek, az írónak nyugodtan, szemlélődve állnia. — És, gondolom, az írószövetségnek is, ami olykor szintén indulatok kereszttüzébe kerül. Hogyan mutatnád be ezt a — kívülállók számára olykor tán kissé rejtelmes — intézményt t — Nyolcszáz tagunk van, csak kerek számot mondok, és a fiatalok József Attila Körének tagságával együtt mintegy ezer. | Ebben a nyolcszázban a külföldön élő magyar írók is benne vannak, akik eddig rendkívüli tagjaink lehettek csak, mostantól viszont teljesértékű tagok, ha ők is úgy’ akarják. Ezt nekik kell eldönteniük, melyik út számukra a járható: nyilván anyaorszá- . guk viszonyai befolyásolhatják őket abban, hogy rendkívüli tagok kivánnake; lenni, vagy vállalják a rendes tagságot. Ami a felvétel szempontjait illeti, ez nem pontosan kidolgozott: legyen az illetőnek legalább két publikált könyve, ez az egyik feltétel, de önmagában nem elegendő. Az is fontos, hogy többé-kevésbé ismert, komoly, megbecsült alkotó legyen. — Érdeklódnek-e a határon túl élő írók ? — Egészen rendkívüli az érdeklődés, Párizstól Dél-Amerikáig, Izraeltől Svédországig, a szomszédos országokról nem is beszélve. Némiképp ironikusan hangzik, de reális kép: a szövetséget olyasféle intézmények nézik kívülről, ahol üdvözölni lehet. Ekkora a mágikus hatalmába vetett bizalom. Mintha Mennyei Üzem volna, ahol egy író, akár ilyen, akár olyan, megdicsóülhet. — A „Mennyei Üzemnek” azonban villanyszámlája is van, valamiből gazdálkodnia keH — A szövetség önálló, de mint minden más egyesület, művelődési intézmény, a kulturális tárcától támogatást kap. A tagdíjak összege, bár a korábbinál magasabb, ma is szinte csak jelképes. Nem igaz az az úton-útfélen hangozta- , tott állítás, hogy a kor- j mányzat kivonult a kultú- ! rából, hogy magára hagyta | gondjaival az írók — és általában a művészek — társadalmát. Az egész évi állami költségvetés tizenkét százaléka jut a kultúrára, ha a számra jól emlékszem. Ez, az európai viszonyokat tekintve, igen magas arány. Az említett összegből minden kulturális egyesület — az írókamara, a Független írók Szövetsége (ez utóbbiról nem sokat tudok), a Magyar Művészed Akadémia — részesedik. Az írók, de sokszor még a minisztérium is azt hiszi, hogy az írószövetség az említett intézmények „csúcsszerve”, ám ez tévedés. Ki-ki magát képviseli, az írószövetség természetszerűleg a maga tagságát. — Költő vagy, regények írója, esszéista és műfordító, nem közgazdász. — A közgyűlés úgy határozott, hogy fel kell ven- ( nünk a szövetségbe egy ügyvezető igazgatót, más szóval: gazdasági vezetőt, menedzsert. Aki a pénzügyeket intézi, és igyekszik új források után nézni. Kiírtunk egy pályázatot, s mire ezek a sorok megjelen- ! nek, talán már lesz is gazdasági igazgatónk. Ami a költségvetésünket illeti: külön összeget kap a szövetség a külföldi kapcsolatok ápolására, az írók utaztatására, külországbeliek vendégül látására. Ez év augusztusába rendezzük meg Egerben a Finnugor Világtalálkozót. Erre az eseményre AndÁsfalvy Bertalan művelődési minisztertől jelentős támogatást kaptunk. KIADATLAN KÉZIRATOK — Miután elnökké választottak, figyelmet keltett az a nyilatkozatod, hogy a szövetségen belül létre kell ho> ni az „Irodalmi ügynökséget”. — A magyar könyvkiadás az utóbbi esztendőkben jelentősen megváltozott. A megjelenő művek száma nagyjából változatlan, de arányeltolódás következett be a szépirodalom kárára. Egy verseskötet például ma nem ezer-kétezer példányban jelenik meg, mint korábban, hanem, mondjuk 250-ben. És — mivel a könyvkiadás útjai szeszélyesek — sok a kiadatlan, megjelenésre váró jelentős munka. Ezért hozzuk létre az említett Irodalmi Ügynökséget. Gazdasági igazgatónk feladata lesz, hogy az értékesnek ítélt kéziratokat — bármilyen műfajban — megpróbálja kiadóknak felajánlani. Vonatkozik ez persze színművek kéziratára is. Gondolom, ez főképp azokat a szerzőket érdekli majd, akik nem annyira kapósak, divatosak. Akiknek a neve nincs „forgalomban". Nem utolsósorban a kezdőket, ígéretes fiatalokat, akikkel foglalkoznunk kell. — Hírek voltak az írószövetség épületgondjairól is.
