Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-04 / 8408. szám

Magyar Hírlap, 1993.jan.30. 11 figyelembevételével hívják a kép­viselőket azok — olykor csak fel­tételezett — informáltsága miatt, vagy politikai magaslatokról szól­nak a vállalatoknak, hogy ezt meg ezt a képviselőt be kell venniük az igazgatóságba. Fordulatot kell vég­rehajtani, eszerint pedig a vállalat számára váljon fontossá, hogy döntéseiben építhessen az informá­ciókkal és prognózisokkal rendel­kező képviselőkre. A képviselők­nek egyébként jól fizetetteknek kell lenniük, és a lehető legtöbb helyen ki kell használni tudásukat, információikat, látásmódjukat. Eme nem olcsó hatás elérését célzó okfejtésemet eddig még mindig el­fogadták. Nem feltétlenül azt kell mondani, amiről gondoljuk, hogy szívesen hallanák az emberek. A hiteles fellépés és magyarázat min­den másnál szélesebb társadalmi támogatásra számíthat. — A következő választásokon milyen szerepe és súlya lesz a poli­tikai demagógiának? — A demagógiával inkább tá­madni fognak. Arra számítok, 1990-hez képest kedvező változás lesz, hogy a jelentősebb pártok fel­ismerik: negatív kampánnyal nem tudnak nyerni. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomnak va­lóban több kimunkált program kö­zül lesz módja választani. Más ol­dalon viszont eldurvulásra számí­tok, hiszen ma több olyan politikai szereplő van. aki 1990 óta túlságo­san megszokta a hatalmat, és min­denképpen szeretne abban marad­ni, men túl rövidnek véli az eddig rendelkezésére állt időt. Ók érezni fogják, hogy nincs esélyük, ezért aztán nem lesznek tekintettel sem­mire és senkire. A jelenleg induló pártok közül az 1990-es kampány­ban egyedül a Magyar Szocialista Pán számára szólt úgy a kérdés, hogy a hatalomban maradni, vagy elveszteni azt. Az MSZP azonban nem folytatott durva kampányt, mert volt önbizalma. Hogy ez mi­hez volt elég és mihez nem, azt most ne taglaljuk. — Orbán Viktor, a Fiatal De­mokraták Szövetségének parla­menti frakcióvezetője szombati MH-extra rovatunkban így nyilat­| kozott: a Köztársaság Párt egye­bek mellett abból indul ki és veze­­' tőinek nyilatkozatai szerint azért van létjogosultsága, mert a kor­mánykoalíció kritikára szorul, és az ellenzék nem egységes. „Ebben a parlamentben kormánypártiak és ellenzékiek — ki-ki képessége, be­csülete, emberi tartása szerint — együtt lehúztak eddig két keserves évet. Ez a két év — szükségszerűen — kikezdte mindenki hírnevét. És akkor jön Palotás János, aki ko­rábban olyan, esetenként egymást is kizáró indítványokat terjesztett a parlament elé, amelyeknek egyet­len célja a népszerűségvadászat volt." Mi az ön válasza? — A támadásra nem akarok magyarázatot keresni. Sok a bará­tom a fiatal demokraták között, és > hiszem, hogy a társadalomnak szüksége van egy pragmatikus fia­tal politikai erőre. Semmilyen kö­rülmények között sem akarom visszaigazolni az idézett nyilatko­zat hangnemét. Attól még nem rossz a viszonyom a Fidesszel, ha annak van egy vezetője, aki abból indul ki: populista az, aki olyasmi­re is tud megoldást, amire ő eset­leg nem. Én a szüleimtől olyan ne­velést kaptam: ne gondoljam, hogy egy 11-est senki sem lőhet be. ha én azt nem tudtam megtenni. . — Beszéljünk az ön tervezett góljairól. Hogyan változik meg Magyarország, ha ön kap lehetősé­get a kormányzásra? — Bár születése előkészületeiről a fél ország már jó ideje tudott, a Köztársaság Párt bemutatkozására csak akkor került sor, amikor a f programot is az asztalra tehette. A r párt akkor lépett a porondra, amikor már nem kellett mondani, hogy i majd lesznek — saját életükben is sikeres és hiteles — támogatói, hi­szen őket rögtön bemutathattuk. Ezeknek az embereknek az életútja ; azt igazolja, hogy amire vállalkoz­tak, azt megoldják, menet közben nem változtatják a véleményüket, felesleges kitérőket nem tesznek. A választókörzetekben életre hívjuk a Köztársaság Párt választási irodáit, igen használható információkkal várjuk a választót. Szakértői csapa­taink létszáma és tevékenysége ki­­szélesedett, a koncepció pedig a közeljövőben gólértékűvé válik, hi­szen már most törvény-eiőkészító javaslatok beterjesztésére készü­lünk. Ezt pedig akkor is meg kell tennünk, ha a társadalom 1994-ben nem nekünk szavaz bizalmat. El­képzelhető, hogy a magas adóterhe­ket az első évben nem lehet a kívá­natos szintre csökkenteni, de lehet olyan törvényi előkészületeket ten­ni. amelyek ezt 4-5-7 év alatt kivi­­telezhetővé teszik. Ezt az irányt ga­rantálni tudjuk a gazdaságnak, az üzleti életnek, s kötelezettséget vál­lalunk arra, hogy célunkkal ellenté­tes hatású intézkedéseket egyetlen évben sem hozunk. A társadalom­­biztosítás központi szintje Európá­ban átlagosan 29-30 százalék, ná­lunk 54 százalék — ráadásul olyan területen is elvonják, ahol nincs érte szolgáltatás, ez pedig példátlan eb­ben a rendszerben. Nem lehet az el­ső évben azt mondani, hogy az 54 százalék helyett legyen 29. mert a rendszer összeomlik. Azt viszont — ha már elhatároztam — mondha­­j tóm. hogy a 29-et hat év alatt el­­| érem, s ennek 80 százalékát már az I első négyéves kormányzati ciklus­­' ban teljesítem. Addig pedig egyet­len évben sem emelem az 54-et 56- ra, nem terjesztem ki az elvonás alapjait úgy, hogy ezt nem követem szolgáltatással. Mindezt a példa kedvéért mondtam, ilyen koncep­cióval rendelkező döntések ugyanis sok területen lehetségesek, A társa­dalmi bizalmi légkör már a kezdet kezdetén megerősíthető egyebek között egy olyan alkotmánymódosí­tást is igénylő törvényjavaslattal, hogy a rádió, a televízió és még né­hány nemzeti' intézmény, hivatal felügyelete a kormányzattól a köz­­társasági elnöki szintre kerüljön át. Az a kormány, amely őszintén hisz magában és meghirdetett programja lehetőségeiben, ezt gond nélkül megteheti, hiszen egyetlen napig sincs rá szüksége, hogy a nevezett intézményeket birtokolja. A bizalmi légkör jobban ráirányítja az embe­rek figyelmét a cselekvésre, és enn­él talán nincs is fontosabb. Csak azok alkotnak, akik végre megmoz­dulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom