Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
Új Magyarország, 1993.jan.27. es Csurka István a nyugodt erő és a kormányzat tevékenységével szembe verbali/musát állította alternatívaképpen. Egy olyan országban, amelynek közelmúltjában ennek a verbalizmusnak hihetetlen szerepe volt, gondoljunk csak a Rákosi-korszakxa, a Kádár-éra fordulópontjaira, de akár a Grósz-féle utolsó kommunista erőfeszítésre, szóval egy ilyen országban az emberek a gyatrább artikuláció mellett is fogékonnyá váltak a szavakra, az igékre. Csurkát minősíthetjük akárhogyan íróságában, az azonban elvitathatatlan, ác a csatát a számára legkedvezőbb terüle- C ten, a maga által választott legelőnyö-sebb fegyverekkel vívta/vívja. Szó, 6zó, O) szó - legyinthetnénk a klasszikussal, CD csak hát - mint mondottuk - az emberek jelentős része igéket vár, sőt, ráolva- C sást bajaira, bajainkra, nem látja, nem 'Jr látja be, hogy a tervszerű, noha apró léid pésekben haladó tevékenységek valója ban a bajok leküzdésére irányulnának, y valóban a jobbítás szándékát tartalmazni} zik Fájdalmas gondok közepette X: ugyanis csökken a realitásra való fogévá konyság gyarapodik a csodavárók tá- O) bora, akik egyúttal - természetesen -lá- O zasan keresik a felelősöket is. Mert tudják, és jól tudják, igenis vannak felelő—r sók, áldatlan munkájuk eredményeit bőrünkön érezzük. Mármost nincs is 'ij- szükség másra, minthogy valaki elébük álljon az igazságtevő pózában, megneq vezze a bajokat, felelősöket állítson co (nem szükségeltetik ebben az esetben a '<0 legcsekélyebb tárgyilagosság sem, a de- P* mokrácia játékszabályai pedigakármellőzhetők) és követeléseket fogalmazzon "5 meg akár őszinte, akár sanda szándé- C kokkal. Hogy ebben eleve el van rejtve P a voluntarizmus számos csapdája, azt a lelkendezök már csak amiatt sem érzé^ kelik, mivel - tudva-tudatlan - éppen ^ erre vágynak. Arra, hogy vágyaik valóságként fogalmazódjanak meg anélkül, hogy a körülményeket latolgatnák. Egy-egy demagógnak végtelen lehetőséget kínáló terep ez; széles skálát rajzol a gyermeteg egyenlősditól a kinnrekedtek fenyegető diktatúrájáig. Ultraista örökség - balról Ismert dolgozataiban Csurka István lényegében ezt a lehetőséget érzékeli, következésképpen nem is keres, nem is í kell keresnie új motívumokat, mindez bőségesen elég egy, a csődtömegből kifelé igyekvő ország populista megkavarásához. SzínezékkénfUlán még annyi, hogy éppen a marxista-bolsevik szociális demagógia tolakodik bele fogalmazványaiba, a kommunistákra ugyancsak jellemző voluntarizmus rozsdás kanálisain keresztül. Bizonyos éhelemben kezére játszik az is, hogy az előző rendszer, amelynek kizárólag moszkvai legitimációja adta erejét, túzzel-vassal irtotta a nemzed megnyilatkozásokat, elfojtott minden egészséges szándékot; ennek megfelelően a nemzeti identitásában megzavart honpolgár fogékonnyá vált minden nemzeti gondolatra, rejtsen bár csapdákat igen gyakran, kivált, amikor pusztán a köntös nemzeti. Sajnps, a liberális ellenzék túlságosan sokszor nyilatkozott nyeglén nemzeti jelképeinkről, elegendő tdán a provokatív svájci sapka mozzanatot megemlíteni, vagy azt, hányszor vádolták Európa egyik legtoleránsabb befogadó nemzetét idegengyűlölettel, antiszemitizmussal. Sommásan. Igen, egyet kell értenünk azokkal, akik mind az ellenzéket, mind a liberális sajtót elmarasztalják a csurkizmus szálláscsinálásának bűnével. Az ökölrázás rítusszerű alkalmainak tekintették jelentkezését, liberalizmusuk és demokratizmusuk harcos manifesztációjának. Legitim-e a rendszer? ! ^ A sajtó nem először csinál „királyt* az újsütetű demokrácia mintegy három esztendejében; megtette Torgyánnal is és - nem rajta múlott - majdnem Romhanyival. Ez bizony szánalmas. A valós alternatíva legcsekélyebb jele sem merült föl. Nem véletlen; az ellenzék mániákus nem-jeiból fölöttébb nehéz is lett volna konstruktív alternatívát kreálni. A jelenlegi ellenzék csődjének okait kizárólag önmagában keresheti: helyzetének szilárdítására kizárólag két politikai eszközt ismer, a destrukciót és az obstrukciót. Ebből bizony szerfölött nehéz impozáns építményt létrehozni, de még csak vihar előli meghúzódásra alkalmas vityillót is. Aki magabiztosán legalább pajtát kínál, biztos nyerő lehej a vetélkedésben. A hasonlatnál maradva, Csurka körülbelül pajtát kínál, ám a csűrben lakni nem lehet, mégha tágasabbnak is tetszik a háznál. Es persze tudja, megfelelően intonálva mondogatja is, a ház lassacskán épül. Ha tehát egy nem is érdektelen dolgozatában a mindenkor az ellenzék oldalán fölvonuló Csizmadia Ervin A legitimációs bizonytalanságról (Népszabadság, 1993. január 23.) szól, akkor ebbe a legitimációs válságba kalkulálnia kell a liberális ellenzék szelektálásán tagadásait, amelyek értékválságot gerjesztettek úgyszólván az élet minden területén, beleértve a politikát is. Márpedig egy roskadozó értékrendben igencsak nehéz az egymástól nagyon eltérő szemszögekből közös, a politikai rendszer legitimációját szolgáló értéket találni. (A demokrácia önmagában nem az; alkalmazásban válhat legitimációs értékké.) A magam részéről mégis úgy vélem, a parlamentarizmus, még ebben a gyakorta szócséplő formájában is, megadja a rendszer legitimációját, jól- i lehet, a választók jelentős része korántsem fogja föl mindig miért kell egy-egy jelentéktelennek látszó kérdéssel anynyit pepecselni. Itt lép aztán be megint a csurkizmus (egyébként igencsak hasonlatosan a torgyánizmushoz), és követel harsogva erélyesebb kormányzást -fölteszem: akár a parlament ellenében is. Ezen a ponton már-már valami kon: szenzus körvonalazódott a két „megváltó* között. Torgyán bosszúsan konstatálta Csurka „visszalépését" a kormánybuktatástól, most már egyedül kénytelen megfutni a maga demagógiái vesszőfutását, hiszen párthíveinek 1994-re biztos választási győzelmet ígért be. íme, a ráolvasás, az igéző mód-Fábián László: A lesz stratégiája N
