Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-04 / 8408. szám
Népszabadság, 1993.jan.30.03 Iliescu; Realista megközelítéssel a viták megoldhatók v» *• A Népszabadság hírei szerint a rég húzódó magyar-román alapszerződés most jelentős nyugati politikusok szemében is fölértékelődött. Aláírását feszültségcsökkentö politikai gesztusnak tekintenék zaklatott régiónkban. Úgy tetszik, a legfőbb, élxn jelentőségű kitételei közül a tavalyi államtitkári tanácskozáson is már csak két lényegesebb passzus maradt függőben. Román részről annak az ismételt kimondását igénylik, hogy egyik félnek sincsenek s nem lesznek területi követelései (bár Budapest többek között a helsinki alapokmány aláírásával is már elkötelezte magát e tekintetben). Magyarország viszont a kollektív nemzetiségi jogok tiszteletben tartására kér írásbeli garanciákat. A román fél szerint mezont az új román alkotmány s nemzetiségpolitikai gyakorlat amúgy is példaértékű, s Románia már számos idevágó nemzetközi okmány tiszteletben tartását vállalta. Bukarest most tálán - a kérdést a határain túli érdekrendszerbe helyezve - elmozdulni látszik a merev nézőszögről, ami a kisebbségi (Európa legnagyobb kisebbségét érintő!) kérdés kizárólag belügyként kezelését illeti. Biztató jelnek szánhatta Bukarest Iliescu elnök pozitív értékelését az RMDSZ kongresszusáról. Melescanu külügyminiszter fogadta Markó Bélát, az RMDSZ új elnökét. Megbeszélésükön, ha csak konzultatív értelemben is, nyilván a román-magyar szerződésre is kitértek. A Népszabadság interjút kért Ion Iliescu román államelnöktől. Lapunkat Eötvös Pál elnök-főszerkesztő, Bodor Pál fömunkatárs és Mag Péter bukaresti tudósító képviselte. Iliescu elnök a beszélgetés el sö részében részletesen elemez te az elmúlt három esztendő fő politikai, törvényhozói-alkotmányozói és a piacgazdaságot ösztönző romániai folyamatait. Különösen az egységesnek felfogott világgazdaságban a fejlettek védekező-elszigetelödési reflexeiről, másrészt az autarchiás törekvések tarthatatlanságáról mondottak voltak igen figyelemreméltóak. Olvasóinkat azonban nyilván az alapszerződéshez, a román-magyar viszonyhoz, a szélsőséges jelenségekhez s a kisebbségi kérdéshez fűződő érdemi gondolatok érdeklik a leginkább.- Országaink fölzárkózását a fejlett Európához olykor politikai szélsőségek akadályozzák. Nem gondolja, elnök úr, hogy néha még a peremjelenségeknek minősített szélsőségek hatása, befolyása, visszhangja is igen veszedelmes lehet? Gátolhatja a modernizációt, az európai integrációt?- Ez nem kétséges. Országaink szomszédosak. Fejlődésünkben és az átmenet problémáiban is valamelyest közelebb állunk egymáshoz. Érdekeltek vagyunk közelségünk, nemzetmagát a saját pártján belüli jobboldali szélsőségektől is. Régiónkban létfontosságú a szélsőségek elitélese. Ön is, izraeli útja előtt, éles szavakkal szólt az antiszemita tünetekről, holott Romániában a zsidóság létszáma már elenyésző. Vajon a kölcsönös bizalom, az együttműködés légkörét nem szolgálná-e az egyéb romániai szélsőségekkel, például a romániai magyarságot érintőkkel szembeni határozott, nyílt állásfoglalás?- De igen, természetesen. Gondolom, a kérdés belpolitikai célzatú. Nos, a fő kérdés az, hogy nálunk mind magyar, mind román részről művi úton is ébren tartják a mesterséges feszültségeket. Más kisebbségekkel ugyanis nemigen vannak gondjaink. A cigányok integrációs problémáival küszködünk még, de jobbára korlátozott, helyi, falusi konfliktusokat, illetve külföldre emigrált roma csoportok fölvetette gondokat kellett csak megoldani. A cigány integráció nem könnyű, de nem is kezelhetetlen folyamat. Á magyar kisebbség, s a többséggel való viszonya kérdéseit azonban érzésem szerint gyakran s mindkét részről mesterségesen tűlhevitették. A szélsőségek pedig kölcsönösen gerjesztik egymást. Ezt már 1990-ben is, és máskor is mindkét félnek elmondtam. Mindenkor hangsúlyoztam: a legfontosabb, hogy mindegyik fél elsősorban a „saját” szélsőségeseivel harcoljon, hogy kialakíthassa az érintkezés, a szóértés lehetőségét, platformját. Túl a történelem balesetein, itt századok óta együtt éltek, megértették egymást románok és magyarok. Igazán folyamatos az egyszerű emberek együttélése volt, a kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében. És nem is az egyszerű emberek okozzák a gondokat. Bizonyos politikusok, értelmiségiek túlfeszítenek helyzeteket, állapotokat. Azt hiszem, a mai, új politikai keret, az új alkotmányban megfoga1ma7ntt aikntmánvnc alapok. akárcsak a gyakorlatunk lehetővé teszi, hogy’ könnyűszerrel megoldjunk bárrmly^n kérdést, amely (az általános fejlődés összefüggésrendszerében) a különféle rétegek, etnikumok sajátosságaihoz fűződőén fölmerül. Szerintem a neháí kérdések éppen a közös kérdések, amelyek egyaránt érintik a románokat, a magyarokat, és más etnikai csoportokat. A megoldást is együtt kell megtalálnunk. Meg kell oldanunk az átmenet nagy, általános, társadalmi és gazdasági kérdéseit, és minden kisebbségi, akár etnikai, akár gazdaságaink , komplementer jellege kölcsönös előnyeinek kiaknázásában. Fő, hogy sokkal több a közös érdekünk, mint amennyi a történelem teremtette nézeteltérésünk. A nézetkülönbségek, diszkrepanciák, ellentétek könnyen meghaladhatók, ha kezelésükben realisták vagyunk, és ha a közös érdekeket állítjuk előtérbe. Kiaknázva a kooperációban rejlő lehetőségeket, elősegíthetjük együttműködésünket Európával és az egész világgal. A konfliktusos helyzetek fenntartása, ösztönzése viszont terméketlen mindkét fél számára. A világgazdasági integrációnk szemszögéből is. A kölcsönös gyanakvások táplálása, a feszültségek fenntartása nemcsak a politikai légkört, az együttélést károsítja, de külön-külön mindkét ország fejlődésének alapérdekeire, s együttvéve mindkét ország európai integrációjának esélyeire is károsan kihat. Egyetértek tel hát a kérdésben megfogalmazott aggodalommal.- Antall József miniszterelnök, a kormánykoalíció vezető pártjának elnöke most kéményéé elhatárolt»-
